Népművelés, 1984 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

ANCSEL ÉVA: MŰVELŐDÉS ÉS ÉRTÉKORIENTÁCIÓ Az ember kiváltságos, kitüntetett helye az élőlények között elvá­laszthatatlan attól, hogy nem­csak elsődleges biológiai szük­ségletei vannak; hogy kitör azoknak korlátai közül, és kiala­kulnak olyan szükségletei, ame­lyeknek már nincs közvetlen kö­zük a lét- és fajfenntartáshoz. Marx írja, hogy szükségleteink kielégítésének tárgya és a műve­let, ahogyan kielégítjük őket, új, magasabb rendű szükségleteket teremt — és ez az első történelmi tett. Indokolt ezt felidézni, mert túl gyakoriak azok a pragmatikus kérdések, hogy mi a „haszna" a világra vonatkozó olyan tudás­nak, amelyet hétköznapi tevé­kenységünkben közvetlenül nem lehet kamatoztatni. Ezzel a szemlélettel nem közelíthetünk a művelődés ügyéhez. A megis­merés, a tudás a magasrendű emberi szükségletek közé tarto­zik. Az a messzi ősünk, aki azon kezdett töprengeni, vajon mi készteti a folyókat arra, hogy örökké folyjanak, vajon hogyan kerültek a csillagok az égboltra, miként vannak „odarögzítve'', honnan ered a fényük — ez az ősünk mint kérdező, megismerni törekvő lény, már egyértelműen ember volt. Éppen azért, mert túlkérdezett puszta létfenntartá­sának korlátain. Az ember ugyanis egyetemes lény. Egyetemes, mert az egész természetet saját szervetlen tes­tévé teheti, eszközként használ­hatja, meghosszabbíthatja ön­nön szerveit és képességeit min­dennel. Érdeklődése, kíváncsisá­ga is messze túlterjed az őt köz­vetlenül érintő jelenségek körén, ha pedig leszűkül egy pragmati­kus kis világra, akkor baj van, akkor ez az elidegenülés, a kiüre­sedés következménye. Kérdező ősünk nemcsak kér­dezni tudott, hanem válaszolt is. A mitológiák ilyen válaszok arra, hogy miként keletkezett a világ, hogyan keletkeztek az emberek, és mi a rendeltetésük, a tenniva­lójuk. Ezeknek az őseinknek, akik mitologikus korokban éltek, nem voltak értékorientációs za­varaik. Hiszen a mitológiák min­denre adtak magyarázatot, ter­mészetesen nem elméletit. A mí­toszok— legegyszerűbben szól­va— történetek, melyek maguk­ban hordták a magyarázatot a világra és arra vonatkozóan is, hogy mi a jó és mi a rossz. Nem voltak értékproblémák, míg zárt hagyományrendszerben éltek az emberek. A tradíció több mint a norma, több mint a sza­bály. Az ősöktől ered, és meg­kérdőjelezhetetlen. Megmondja, hogy mit kell tenni az élet külön­böző helyzeteiben: amikor gyer­mek születik, hogyan kell felnőt­té avatni, és mi a teendő, amikor az emberi élet a végéhez ér, ho­gyan kell a halottakat eltemetni, milyen kultusz és tisztelet fűződ­jék az ősökhöz. Egyértelmű, zárt válaszok voltak ezek. A hagyo­mányok felbomlása az újkorral kezdődik, akkor, amikor a termé­szetes közösségek szétesnek. Még egy XIV. századi európai faluközösségnek is megvoltak a tradíciói, és bizonyos értelemben Magyarországon a múlt század­ban a tradíciók rendkívül jelen­tős szerepet játszottak az érték­­orientációban. Az értékorientációs zavarok, konfliktusok, bizonytalanságok nem pozitív jelenségek, de ma hazánkban nyilvánvalóan pozi­tív, haladó folyamat mellékhatá­sai. Egy emberöltő a történelem­ben nagyon rövid idő, és nálunk óriási történelmi változások zaj­lottak le, szinte összepréselve ennyi időben. Érthető, hogy ek­kora történelmi földmozgások következtében az emberek érték­tudata nem képes egyenletesen együtt mozdulni a változásokkal. Nincs metronóm a történelem­ben, amely a gazdasági, a társa- 3

Next