Népművelés, 1985 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
FIGYELŐ Ahogy közeleg az európai Kulturális Fórum időpontja, úgy szaporodnak a sajtóban a vele kapcsolatos információk. A Propagandista 1985/4. számában az előzményekről, az indítékokról, a várható vitákról és a konszenzuson alapuló megállapodások lehetőségeiről tájékoztat Berényi Pál (Kulturális Fórum Budapesten). A budapesti eseménynek mintegy előjátéka volt júliusban az a Bécsi beszélgetés Európáról, melyről Boldizsár Iván, mint az egyik „moderátor” tudósít (Népszabadság, július 27.). Európa, kultúra, identitás - ezt a három kulcsfogalmat járták körül Ausztria, az NDK, az NSZK és hazánk vezető államférfiai (a francia miniszter utólag, írásban kapcsolódik be) a televíziós eszmecserén. Biztató jelekkel teli a híradás: a teljes Európában való gondolkodás, a vele azonosulásban pedig „a különbségek és az egyezések, a sokszínűségek és a konfliktusok elválaszthatatlan, dialektikus egysége" nyilvánult meg. A kultúra értelmezésében - éppen művelődési miniszterünk javaslatára - elfogadták, hogy az „nemcsak a műveltséget jelenti, nemcsak az alkotást, nemcsak az irodalmat és a művészeteket, hanem a mindennapok kultúráját is, a viselkedést, az emberek egymáshoz való viszonyát, a művészeteken kívül etikai értékeket is”. Abban is egyetértettek, hogy „az identitás dialektikus értelmezésébe egyaránt belefér egyrészt a közös európai örökség védelme és továbbépítése, másrészt a világnézeti, ideológiai ellentétek megőrzése, azaz egymás elveinek kölcsönös tisztelete.” A hazai sajtóban örvendetesen gyakoriak az olyan publikációk is, amelyek - éppen az említett teljességért - szocialista szomszédainkkal foglalkoznak. A Társadalmi Szemlében (1985. július) három tudósító, Laczik Zoltán, Lovászi Péter, Miklós Gábor Három szocialista ország a műszakitudományos haladásért címmel ad áttekintést Csehszlovákiáról, Lengyelországról és az NDK-ról. Tudományos, műszaki, kulturális kapcsolatainkról Nádor György, a Nemzetközi Kulturális Intézet főigazgatója beszélt Kurcz Bélának (Diplomaták és menedzserek, Magyar Nemzet, július 16.). Az Új Tükörben (augusztus 4.) Rátkai Ferenc miniszterhelyettes számol be a nándorfehérvári csata 529. évfordulóján, július 22-én lezajlott avatóünnepségről (Hunyadi-emlékmű a Kalamegdánon), az effajta együttműködés folytatását is előre jelezve a Zrínyiek és Kosztolányi emlékének közös ápolásával. A Kelet-Európa iránti mindenkori érdeklődést tanúsítja Lukácsy Sándor kortárs-beli (augusztus) sorozatának, a Kincsásásnak XXV. része, a Magyarok a Nevszki proszpekten, amelyben Trefort Ágoston és Podmaniczky Frigyes pétervári és moszkvai beszámolóját kapjuk. Reformkori utazóink annak idején „a jövőt akarták látni - teszi hozzá a bevezetőben a filológus bepillantani a feudalizmusból a kapitalizmusba, ezért Nyugat felé vették útjukat... Azokról, akik a divat ellenére Kelet felé indultak, nemigen esik szó”, így a két oroszországi útleírás ma is valóságos felfedezés. A nyár mindmáig a turizmus évszaka, hovatovább a kulturálódásé is. Ennek követelményeit, lehetőségeit gondolja át Tripolszky László Kultúra - nyáron (Népszabadság, július 20.), és P. Szabó Ernő Kell-e több kultúra? (Budapest, 85/7). A Jelenkor júniusi számában Rába Györgynek a Nagy nyugatosok Európa- és magyarságtudata c. tanulmányát olvashatjuk Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila, Illyés és Kassák megnyilatkozásaira figyelve. Ugyane gondolatkörbe tartoznak azok a híradások, amelyeknek a határainkon kívül élő magyarsággal való törődés a tárgyuk. Dr. Randó Jenőnek, a Magyarok Világszövetsége főtitkárának írása (Magyarul beszélek, Népszabadság, augusztus 3.) nemcsak realista hangsúlyaiért érdemli meg figyelmünket, hanem azért is, mert kimondja, hogy elszármazottjainknak a magyar kultúrával és nyelvvel kapcsolatos gondozása „nem lehet egyedül az anyaország feladata”. Azért sem, mert szorító gondokkal küzdünk idehaza is a művelődésben. Az ezzel foglalkozó akár gazdasági, akár ideológiai, akár pedagógiai indíttatású cikkek sokasodása már maga is sejteti a problémákat. Nemrég viharzottak föl a könyvkiadás körüli gondjaink (utószelükként csap meg a július 19-i ÉS-ben Tamás István Könyvmáglyája és Bors Edit beszélgetése Nemes Ivánnal, a Múzsák Kiadó igazgatójával. Nem minden csőd, ami kiadás (uo.). A másnapi Magyar Nemzetben interjú Szokolay Sándorral a zenei nevelésről a Kodály Társaság emlékezetes nyílt levele kapcsán (A gondok túlnőttek a muzsikusok fájdalmán), benne főként az érzelmi nevelés válságát, „az intellektuális és az intuitív nevelés” különválását sérelmezi a kérdezett joggal. A képzőművészek meg „Nekünk nincsen Kodályunk” (Lelkes István) kiáltással panaszkodnak, s a Vizuális nevelés kérdéskörének szentelik a Művészet júniusi számának felét, hogy aztán a júliusi, negyvenedik évfordulós számukban már el is felejtsék. (Ez utóbbiból Aradi Nóra Felszabadulási jelképek című dolgozatát említem meg, már csak azért is, mert az előző korszakok jelképeiről a Népművelésben jelent meg sorozata annak idején.) A fotózás - legalábbis a riportfotózás - gyengéit és erényeit P. Szűcs Julianna Képvilág - nullszéria c. széljegyzete köti csokorba (Népszabadság, augusztus 2.). Hunyady Judit a szobrászok (Torzó, Új Tükör, augusztus 4.), Simó Tibor az előadóművészek érdekében fogott tollat (Az első lépés után, Szocialista Művészetért, július). A színház szellemi színvonaláról Zappe Lászlótól olvashatunk nem éppen lélekindító jegyzetet (Népszabadság, július 8.), de némi vigaszt ad Molnár Erzsébet (Irodalmi-drámai osztály Szentesen, Népszabadság, július 17.) vagy Nemes G. Zsuzsa (Bohócosztályok? Közönség nevelése, Magyar Hírlap, augusztus 3.). S hogy a televízió se maradjon ki, lapozzunk a Magyar Nemzet vitafórumához (augusztus 3.). Lőcsei Gabriella sorolja kételyeit, Ködös vidék címmel célozva a jelzett intézmény szórakoztató műsoraira. Eligazítással maga a Televízió elnöke szolgál a Propagandistában (Kornidesz Mihály: A televízió művelődés- és művészetközvetítő szerepe, 85/4.), műsoráganként sorolva a szerkesztők szempontjait, problémáit. Érdemes elolvasni ugyan-