Népművelés, 1987 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1-2. szám
Vándorgyűléshez széles horizontú, jelentős téma illik. A Magyar Népművelők Egyesülete most egybehívott vándorgyűlésének témája azonban nemcsak ennek a hagyományos léptéknek felel meg, hanem jelenlegi helyzetünkhöz is feszesen illeszkedik. Kifejezője annak, hogy napjainkban társadalmi méretű kérdések társadalmi méretekben vetődnek fel, fogalmazódnak meg. Teoretikus és nem szakember, munkás és értelmiségi egy-egy jelenség kapcsán - és szinte azonnal - a társadalomról, annak rétegződéséről, műveltségi állapotáról, az értékrendről beszél. Közművelődésünk társadalmi természetéről, kötődéseiről és lehetőségeiről is markánsabban - sürgetőbben, felelősebben - esik szó. A közművelődés társadalmasításának igénye is ez idő tájt formálódott ki szemléletünkben, módszerbeli és irányítási gyakorlatunkban. Bizonyára akkor járunk el helyesen, ha nem szűkítjük le e fogalom jelentéskörét, hanem tágassá rétegzetté tesszük. Azaz nemcsak azt jelöljük vele, hogy a közművelődési tevékenység szervezésébe, irányításába művelődőket is bevonunk a művelők mellé, s nem csupán azt, hogy a finanszírozást „társadalmasítva", a helyi forrásokat, a helyi társadalom pénzforrásait tudatosabban, hatékonyabban akarjuk megnyitni és működtetni. Értjük és értsük ezen azt is, hogy a közművelődés társadalmasítása a társadalmi szükségletek következetesebb, hatékonyabb kielégítését, feltárását, a társadalom, a 'köz' és a művelődés szervesebb, élőbb egymásra találását, együttlétét is jelenti. S ebben művelőnek és művelődőnek, finanszírozónak és irányítónak, érdeklődőnek és érdeklődést keltőnek, állampolgárnak és állami tisztviselőnek egyaránt van szerepe, felelőssége. Ez a közös felelősség a közös lehetőségünk. Ha élünk vele, nem lesz különösebb érdemünk. Ha veszni hagyjuk, nem lesz semmi mentségünk. Társadalmi méretű az a felismerés is, hogy a műveltség tartalmának, szerkezetének, sőt a műveltség presztízsének módosulása, a művelődési szokások átalakulása szoros összefüggésben van a gazdasági, társadalmi folyamatokkal. Ez konfliktusokban, nemegyszer szikrázó feszültségekben mutatkozik meg. S ha egyrészt a Megújuló gazdasággal foglalkozó cikksorozat egyik írásának címeként - rábólintva - azt idézhetem, hogy A technika fejlettsége a kultúra függvénye (Farkas János, Magyar Nemzet 1986. október 7.), másrészt szembe kell néznünk Thoma László Veszélyes leltárának (Kritika '86/9) egyik tételével, mely szerint „ma már világos a veszély: hosszú távú esélyeinket áldozzuk fel a gazdaság rövid távú egyensúlyi érdekeiért". A reflexszerű kapaszkodást maga a veszély szó kínálja: a veszély még esély az (Elhangzott Veszprémben a Magyar Népművelők Egyesületének ötödik vándorgyűlésén.) elkerülésére. Azt elkerülni még van lehetőségünk, teendőnk. A reményt, a józan és nem vak reményt az is adja, hogy a gazdaság hosszú távú érdeke sem lehet más. Bizonyos, hogy műveltség és gazdaság hosszú távú, eredendő esélye és érdeke azonos. Szétválaszthatatlanul. Napi, rövid távú konfliktusaikat nemcsak úgy kell magyaráznunk, hanem úgy is kell feloldanunk, hogy ebbe a kikerülhetetlen irányba mutassanak. Mindennek az is feltétele, hogy elismerjük és megértsük: a gazdaság is kultúra - gazdasági kultúra -, illetőleg, hogy a kultúra, a művelődés is a gazdaságba van ágyazva. Nem két teljesen külön, egymástól idegen világ tehát, nem színe és visszája valaminek. Konfliktusuk működési zavar, szerepcsere, leálló funkció még rövid távon is elképzelhetetlen. Mindezt azért kell nyomatékosan, szinte tételesen hangsúlyoznunk, hogy magunkat is óvjuk, védjük egy szemléleti torzulástól. Olyannyira hangoztatjuk, illusztráljuk a gazdaság hatását a kultúrára, hogy kölcsönhatásukat szinte már mi is csak esélytelenül egyirányúnak véljük. Kimarad szemléletünkből, érvelésünkből, hogy a kultúra hatása a gazdaságra most is, „rövid távon" is érvényesül. Úgy-ahogy, annyiraamennyire. A művelődés, a kultúra mai érvényesülésének, hatásának tényét, fontosságát azonban nemcsak hangoztatnunk, hanem dokumentálnunk is kell. Távlatos, várható későbbi eredmények fölvázolása és sürgetése mellett bizonyítanunk kell egy-egy mai művelődési forma, akció, tevékenység társadalmi, közösségi hasznosságát és hasznosulását. A szó szoros értelmében vett jelenvalóságát: közérzetben, máris kamatozó szakismeretben, meglóduló egyéni és közösségi aktivitásban. Mondhatnám azt is, hogy közművelődési tevékenységünket ki kell egészítenünk ezzel a szakasszal, az elvégzett munka türelmes, célratörő hatásvizsgálatával, érvelő, értelmező bemutatásával. Munkánk és feltételeinek javítása érdekében. Az utóbbi négy évtizedben alapvetően megváltozott, átalakult és javult a lakosság műveltségi állapota. A változás érintette az iskolázottság mértékét és szintjét, a művelődési szükségleteket és igényeket, a kulturális tevékenység szerkezetét, a művészeti műhelyeket, a kultúraközvetítő intézmény- és értékrendszert. E változások mögött társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok, fordulatok húzódnak meg. A felszabadulás történelmi, sorsfordító erejű hatása mellett emeljük ki a hatvanas évek két jelentős eseményét: a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetését. Ezek nemcsak gazdaságpolitikai természetű döntések voltak: hatottak a társadalom szerkezetére, a mobilizációra, a lakó- és munkahelyváltozásra, az emberek tudati állapotára, magatartására, életmódjára. PUSZTA FERENC: A gazdaság is kultúra!