Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)

1865-12-08 / 10. szám

Pécs, decz. 8. 1865 10. szám Második évfolyam. Kalauz a nevelés és oktatás terén. Előfizetési föltételek: egész évre 4 fr., félévre 2 fr. Megjelenik e kath. hetiköz­löny minden pénteken. Szerkesztői lakás: a püspöki könyvtárépületben A hittanoktatás körüli teendők az elemi tanodában. Irta Podraczky Rezső, nagyváradi tanító­­képezdei tanár. A katholikus népiskolának leges­legelső föladata Jézus anyaszentegy­­házának hitbuzgó és vallásos embereket nevelni. Ezen föladat megoldása csakúgy illeti a lelkipásztort vagy káplánt, kik a hitelemzői tisztet teljesítik az elemi tanodákban, mint az okleveles tanítót. A lelkész magasztos hivatásánál fogva kötelezve van a népet a hit igazságaira oktatni , mert isteni Megváltónknak s tani­tó’mesterünknek Jézusnak ezen nagy­­hóé.. fejű szavai: „Menjetek az egész világra s tanítsatok minden népeket!“ csakugyan őt illetik; a népnevelő vagy tanító pedig már nevénél fogva sem­­odázhatja el magától ezen gyönyörű kötelességet, — mert ő valódi nevelő atyja a gondjaira bizott gyermekeknek s ha­­­mkadni nem tudó buzgalommal ipark­d fogékony s romlatlan keb­lük­ e hitünknek áldásait, malaszt­­ja l­epegtetni: bizonyára má­st leend azon községnek, a­z isteni gondviselés he-i­­­smert igazság az, hogy az iske g­yermekeket nemcsak ok­tatni­­,j:: i, hanem nevelni is kell. Szül, Czi­g e kettős czél elérésére, hog kik eme két irányban a körül fáradnak, egyet­ért. Igaz ugyan, hogy a szülők a gyer­mekeknek Istentől rendelt első és ter­mészetes nevelői, — de vájjon teljesítik-e gyermekeik vallásos erkölcsös nevelé­sében nagyfontosságú hivatásukat? — Nem tapasztaljuk-e szomorodott lélek­kel a hitbeli közönyösséget, a hithi­degséget épen azon keblekben, ahonnét a vallásosság jótékony, meleg sugarai­nak kellene kilövellenie? — Nem vesz­­szük-e észre a vallást nélkülöző divatos nevelés vészthozó jellegét komor szín­ben borongani a társadalom egén?! — ügy van. A nap világossága előtt be lehet hunyni a szemeket, de e szomorú tényállást tagadni nem lehet! Mindezeket tudva s tapasztalva, kiknek áll legszentebb kötelességökben az erkölcstelenség aradályát meggátolni, a hitnek szavát fönen hangoztatni s a vallás dolgában a ferde irányt helyre­­ütni? — Bizonyára nem másoknak, pitit a lelkészeknek, hitoktatóknak és tanítóknak. Hogy a lelkészek nem mu­­t^sz­ák d ebbeli kötelességüket telje­síteni, azt látjuk és tapasztaljuk; mert h­iszen hirdetik ők az Isten igéjét eré­­lye^n,^ tanítják, oktatják a népet al­kalmas. Ik'Umatlan időben, — noha sol'szgr­űbb szándékuk az akarat zát­tyai ,jótörést szenved és szavuk nyomitalaitul elhangzik, mint a pusztá­ban kiáltónak szavai. Hogy a hitelem­zők is híven és lelkismeretesen járnak el teendőjük teljesítésében, — habár sokszor, fájdalom! sem a szülőktől, sem a tanítóktól nem gyámolíttatnak. —

Next