Kalauz, 1865. október - 1866. szeptember (2. évfolyam, 1-52. szám)

1866-09-14 / 50. szám

laton sikert aratott szorgalmas gyer­mekeket és feddi a hanyagokat. Ama festmény csoportozata nagyban hason­lított kis vizsgálatunkhoz, csakhogy ott Nagy Károly és Alkuin, itt tek. Dő­­ryné és K. Emma k. a. álltak a gyer­mekek előtt. A vizsgálat kátéval kezdődött. Ná­lunk katolikusoknál ez a könyvek köny­ve s bár­mily kicsiny, több bölcsesé­­get rejt magában, mint a klassicai és nem klassicai irodalom beláthatlan könyvhalmaza. Az isteni kinyilatkozta­tásból folyó hit- és erkölcstani dogmák következetes lánczolata ez. K. Emma k. a. oly segélytelen egyszerűséggel té­ve kérdéseit, a feleletek a kis pusztai suhanczok ajkairól oly röviden, oly sza­batosan hangzottak és néha kivált a kinyilatkoztatás történetéből, a bibliá­ból oly pusztai zamattal voltak fűsze­rezve, hogy a meglepett szülők szemei­ben egyszerre köny és mosoly is volt látható. A vizsgálatot folytatá­tok. Eöryné az írás és olvasás elemeiből az ügyes tanító minden képzettségével és örömé­vel. A siker, tekintve a körülményeket, tökéletesen kielégítő volt. Következtek most a szavalatok, minden tanítvány tudott valamit. Hal­lottunk Eötvös és Kisfaludy K. versei­ből is. A ft. esperes ur kenetteljes intése és illetőleg köszönő szavazata zárá be a vizsgálatot. Szerettem volna itt látni bizonyos urakat, kik folyvást mérlegelni szeretik a gyermektanítás fáradalmait az érte kijáró díjjal s az aránytalan­ság miatt lépten, nyomon panaszra nyit­ják ajkaikat. Szerettem volna itt látni azon uracsokat, kik nem tudják ösz­­szeegyeztetni a hittan ismétlését a re­áltárgyak tanításával; — talán épültek volna ily jó, ily dicső példán. Két ur­­hölgy, kik a legdelicátabb nevelésben részesültek és a női műveltség színvo­nalán állanak; két urhölgy, kik a jó­tettet követő Isten áldásán s tiszta lel­kük szent örömén kívül más jutalomra nem tartanak igényt — e két urhölgy nem utalja, sőt örömét leli abban, hogy napokint két órát szenteljen a pusztai sarjadék nevelésére, nevelésére a szó szoros értelmében, mert a munkával s egyéb gondokkal terhelt szülők talán még arra sem találnának időt, hogy magzataikat imádságra tanítanák. Ti öreg tanítók! ha hivataltok terhe el­nyomással fenyeget, ha hálátlanság napi dijatok, jusson eszetekbe e két urhölgy, példájok ifjú erőt fog kölcsönözni csüg­gedt kedélyeiteknek! Vizsgálat után kivonult a mélyen tisztelt család a vendégek­ és tanon­­czokkal együtt az udvarra. Le jön most leplezve a titokszerű asztal és feltárult szemeink előtt a kalácsok, kendőcskék és könyvek egész mennyisége. Ezek voltak a jutalmak és emlékek. A bájos tanítónők és ezek kisebb jószivű test­vérei szívélyes fontoskodással fogtak a kiosztáshoz. Pillanat múlva üresen ál­lott az asztal s a gyermekek mind­egyike szép kalác­csal s más holmival terhelve távozott. A figyelmes szemlé­lőt ki nem kerülhetők a szülők hála­könnyei. Ez volt a gyapai vizsgálat, ré­szemről élvezetest­ az egyetemi vizs­gálatoknál. Sokat mondhatnék még a tisztelt Kurtz-családban nyilvánuló szívélyes­ségről , a mély vallásosságról s ennek gyöngéd külsőségeiről, melyektől fáj­dalom­­ sok műveltséggel kérkedő csa­ládban irtóznak; a zenészed műélve­zetekről, melyekben részesülhet itt az ember — — de nem akarván az in­discretio vádját magamra vonni, elhall­gatok s bezárom soraimat azon óhaj­jal : Vajha a jó Isten minden úri csa­ládban ily szellemet keltene! — A vi­lág fogna akkor átalakulni.­­•

Next