Kalauz, 1866. október - 1867. szeptember (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-04-08 / 27. szám
2-3 félévben ugyanazt végzem el, amit az elsőben, miután a 3. rajból azok, kik megérdemlik, hogy a 4. rajba fölvétessenek, a jegyszámtanból csak annyit tudnak, mennyit tán lopva—midőn mást kellett volna tenniök—tanultak.“ „Megjegyzendő, hogy alkalmilag a többnevű számokkal való számolásra is fordítok legalább anynyi gondot, hogy a krajczárokat forintokra ; a latokat fontokra, mázsákra ; az itczéket akókra; napokat, heteket, hónapokat évekre; hüvelykeket, lábakat ölekre öszevonni s viszont szétbontani valamennyire tudják.“ Jelenben ezen beosztáson módosítást tettem. Tanítványaim nagyobb része ugyanis, — más községben vagyok most, — elég rendesen s kitartva a tanév végéig, látogatják az iskolát s igy a rendetlen iskolalátogatás miatt nem is maradnak annyian hátra a jegyszámolásban mint 62-iki iskolámban, miért csekélyebb azon olvasók száma — beleértve a második félév elején kis olvasókká előléptetett néhány haladót is, akik a négy alapművelettel nem tudnak számolni, mint akik tudnak. Ilyen körülmények között pedig inkább veszem tekintetbe a nagyobbak, képesebbek érdekét, mint a gyöngébbeket, kik különben is még rendesen fogják látogatni az iskolát 1—2 évig. A módosítás pedig abból áll, hogy elvégezvén az első félévben a négy alapműveletet, a második félévben nem ugyanazt dolgozom föl, hanem átmegyek a többnevű számokkal való számolásra, fölvévén márcziusban a szétbontást és összevonást, a többi négy hónapban pedig a négy alapműveletet. De hát mi történik azokkal, kik gyöngék még a nevezetlen számokkal való számolásban is ? Az történik velük, ami minden osztályban, még olyanokban is, melyekben csupán egy csapat van, elmaradnak az előbbre haladóktól és ismételendnek. S ha még fölsőbb tanodákban is, ahol egy-egy csapattal van csak dolga a tanárnak, vannak gyöngék, kiknek ismételniök kell az osztályt, akkor a gondolkodni tudó nem fog azon csodálkozni, hogy ilyenek pedig nagyobb számban, a falusi tanodában is találtatnak. De tán mégis jobb volna a gyöngéket külön csapatba osztva erejökhöz mérten oktatni, mint az előbbre haladottak oktatását velők eredménytelenül hallgattatni ?! Kétségkívül így legjobb volna, de ez ismét nem lehető, mert nincs rá idő?. Olyan akadály ez, melynek oka a nem pontos iskolalátogatásban s a gyermekeknek különböző lelki tehetségeikben sa 12 éveseknek ugyanegy tanító alatti egyesítésében rejlik s melyet, miután az okok sohasem szünendnek meg, teljesen elhárítani sohasem sikerülend. Vagyok szerető bátyád, Mócsy Antal. Mi legyen a tananyag a nyelvszakból az első osztályban, vagy a falusi egyosztályú tanodal-ső szakaszában ? A tétel fejtegetésével nem szándékom e lap 1. olvasói előtt valamely új eszméket felhozni, vagy e sokszor kimerített tárgyat talán eddig még el nem mondottakkal bővítgetni; nem adok itt semmi újat, csupán a dolog fölelevenítését s mintegy megszilárdítását akarom czélba venni, midőn e tétel fölötti nézeteimet lehető legrövidebben előadom. Ha figyelve tanulmányozzuk az „ABC-eskönyv“ tartalmát, nem lesz nehéz kijelölni azon határt, meddig a tanító a nyelvszakból tanításában terjeszkedhetik. Ha az írva-olvasás rendszeres módja szerént taníttatik a gyermek, úgy mindenelőtt a szorosan vett nyelvtanból tudnia kell a hang, betű, szó, szótag fogalmait s azt, hogy * egy vagy több szóval mondunk-e, fejezünk-e ki valamit; azaz nyelvérzékileg tudnia kell, hogy néhány szó fejez-e ki mondatot, vagy nem. Tudnia kell továbbá a szavakat mondatokból, a hangokat és szótagokat szavakból kikeresni, vagyis mondatokat szavakra, szavakat tagokra (szájnyílások szerént) s hangokra elemezni s viszont hangokat tagokba, szavakba s ezeket mondatkákba kötni. Kifejlesztendő a gyermek nyelvérzéke annyira is, hogy a szavakat egyes számból többesbe s viszont, a jelen időből múltba, jövőbe, parancsolóba stb. tenni tudják; valamint a közlő alakú mondatokat kérdő, parancsoló és fölhívó alakúakká változtatni is képesek legyenek , anélkül azonban, hogy ebbeli készségük valamely nyelvtani szabályokon alapulna. Szükséges továbbá ismerniük a közönségesebb hasonalakú, de különérteményű szavak fogalmait, sőt némely idegen vagy kevésbbé ismert hangok és szavak jelentéseit is,—mire az „zLBfZ-könyv“ben elég anyag adatik. — Hasznos és szükséges már a nyelvtanítás elemeinél is a többszörös (összevont) mondatok leiratása, bontása s viszont, egyes mondatok összesítése; továbbá a beszélőiül felhozott személyek mondatainak a gyermekről, mint 3-ik személyről való elmondatása s viszont a cselekvő személyről elmondottaknak a gyermekkel mint beszélővel való kifejeztetése. Erre nézve jó a párbeszédalakú olvasmányokban a beszélő személyeket több-több gyermekkel helyetesíttetni,ami egyszersmint szóbeli fogalmazási gyakorlat is. A nyelvtannak ily mérvbeni feldolgozása azután azt eredményezi, hogy a gyermek már az első osztályban előbb gépileg, később pedig készséggel, sőt nem ritkán értelemmel is olvas.*