Népnevelők Lapja, 1868 (3. évfolyam, 25-35. szám)
1868-10-14 / 25. szám
9- től a törvényjavaslat jószándékát meghiúsítja , míg másfelől a lakosok száma és az elemi tanodákon át az élet azokat szükségel, következik, hogy itt is azon elv alkalmaztassék, mely a 35-ik §-on az elemi tanodák állítására nézve irányadó volt. A 26-ik §, a 3 évesen felül valókat is mégpedig 7 éves korig rendesen felvétetni rendeli, holott a 3“-dik, a 6-ik évet betöltött gyermeket, igen helyesen, az elemi tanoda illetékéül tekinti , míg a tényleg működő intézetekbe a 12 éves kisdedek is fölvétetnek. Ezen szakasz eleje imigy volna tehát szerkesztendő .Fölvétetnek minden oly fiú- és leánygyermekek, akik életidejük második évét még be nem töltötték, fölvétetnek 5 éves korig azok is, a kiknek alkalmuk nem volt előbb fölvétetni. A 27-ik §. csupán ápolást és oktatást tulajdonít az általa még úgynevezett ovdáknak, holott ezekben az alapos vagyis a testtanra és lélektanra alapított öszhangzatos nevelésnek kell gyakoroltatnia ; az ápolás különben is a korodákhoz tartozván. A 28-ik §. öszhangzatos alapnevelés helyett bizonyos tárgyak tanuthatását szabja meg, amire nézve a 29-ik §-ban kivánt oklevél , tehát a 3 éves tanfolyamú képzés elrendelése is, valamint az igazgató-, rendesés segédtanítók, kikről a 9- és 30-ik szakaszok együttvéve gondoskodnak, merőben fölöslegesek lennének , a minthogy így is van. Míg ellenben egy nevelő személyzetről való gondoskodást az alapnevelés tulajdonképeni föladatának fontossága és terjedelme igen megillet. A 29. §. az alapnevelők 1837 óta létező s folyton előhaladó szakképezdéjét méltatás nélkül hagyván, ilyenek szaporítása helyett az intézetek vezérletére alkalmazandóktól azt kívánja, hogy okleveles néptanítók“ legyenek, holott a néptanítók képezdéinek tantárgyait megszabó 90 és 115-ik szakaszok szerint is e képezdékben a terjedelmes alapnevelészet tanításáról gondoskodva nincs. Ezért célszerűbb lenne e szakaszt imigy tenni törvénnyé : „Alapnevelő-intézet vezérlője lehet minden oly férfi és nő, ki az alapnevelőket képző intézetben az előírt tanfolyamot elvégezve, erről oklevelet nyert.“ A 30-ik §-nak második része a nevelőszemélyzet fizetésének megállapítása iránt a 131. §-ra utal, itt pedig egyedül az elemi és felső népiskolai rendes és segédtanítók fizetéséről van szó, s ez is oly csekély minimumban megállapítva, hogy abból tisztességesen csak úgy lehet megélni, ha idegen keresetforrások is igénybe vétetnek ; holott az idegen foglalkozások magának a tanügynek is nagy kárára vannak ; az alapnevelésügy mellett pedig, mely naphosszant és naponként súlyos felelősségű testi és lelki fáradozást igényel, igen ritka tulajdonokat követel s az idegen foglalkozások minden nemét kizárja, azon minimumból megélni lehetlen ; a díjnak a községek önjóakaratából származható fölemelésére pedig az illetékes összegig tartani számot, annyit tenne valószínűleg, mint a köznevelési fáradozásnak a remény zöld szinében mármár fölcsillámlott jobb jövőjéről végleg lemondani. Már pedig azon elmondás, miszerint kiki azon oltárról éljen, melyet szolgál, a köznevelésügy szolgálta kiválólag alkalmazható; de különben is, ha célja a törvénynek az oly sokoldalú ismeretet, ügyességet, kitartást, teljes szakképzettséget és sajátságos nevelői erényt és hajlamot követelő alapneveléshez minél alkalmasabb egyéneket megnyerni, aminthogy e célt félreismerni nem is lehet, úgy a lehetőleg jó díjazást ugyanazon törvénynek el kell rendelni. A 30-ik §-nak második részét tehát a nagygyűlés, minden körülményt tekintetbe véve, következő alakban látná célszerűleg kiállítani : „Az alapnöveldék vezérlőinek évdíja a helyek, intézetek és saját személyes tulajdonságuk, de előléptetésük szempontjából is 3 fokú, vagyis 500, 750 és 1000 frtos minimumban állapíttatik meg, az illetékes lakot és elegendő fát mindig hozzáértve; a segédszemélyzet minimuma szintén ily 3 fokban állapíttatik meg, amannak 1, 2 és 3 negyedéig, a mint t. i. ily fokbeli segédek valamely intézetnél valóban szükségeltetnek.“ E pontnál talán nem fölösleges az összes köznevelésügy szervezetének költségvetése fölött fölmerült aggály eloszlatása végett hivatkozni azon értekezésre, mely „A közalapnöveldék, mint a nevelésügy által szükségelt új adónak forrását képező intézetek" cím alatt a természetvizsgálók Egerben tartott XIII-ik nagygyülése alkalmával ennek társadalmi szakosztályában fölolvastatott; mert ebben tapasztalatilag és számokkal jön kimutatva, miként minden száz család által föntartott alapnevelő-intézet, a föntartási költségből egy-egy gyermek után naponként eső 7 kr. többféle visszapótlásán kívül a kisdedek átvételével fölszabadult anyai kezeket naponként legalább 30 kr, évenként 90 forint s így száz családanya kezeit 9000 forint értékű keresetre képesíti, olyanra, mely a kisdedeknek anyjuk körében időzése mellett lehetlen volna. A miből következik, hogy a közalapnöveldék állítása által az egész köznevelés ügyét fölkaroló törvény biztosan számíthat oly forrásra, mely az új költség számára nyitható, főként ha az emberi erőket számbavevő és fölhasznosító munkarendezés soka nem késk. (Vége köv.) Lapszemle, 7. Prof. egyk. év isk. lap. .A népiskolai törvényjavaslathoz“ cím alatt (okt. 4.) szerző (Bacsó János, ságvári ref. lelkész) a mindennapi népiskolákból kikerült falusi ifjuság számára, teljes érvényű okokkal, vasárnapi iskolákat sürget, u. m. a melyekről a törvényjavaslatban nincsen intézkedve, de a melyek a tanoncok 12—20 éves korában fölötte szükségesek volnának. Ugyanott .Egy pár szó a népnevelés tárgyában“ fölirat alatt Dömötör B. végző theologus ezeket írja : „A képviselőház asztalára letett közoktatási törvényjavaslaton tagadhatlanul megérzik Zürich kanton összes tanügyi törvényének áldásos befolyása, mindazáltal a 44. §-ban, mely a zürichi tanügyi törvény 65. §-val egyező, az elemi népiskolai köteles tantárgyak közöl az ének kimaradt. Ennek taníttatását tehát cikkíró, helyes érvek alapján, erélyesen sürgeti. II. Tanodai lapok (okt. 8.). Tanítói (azaz, hogy kántortanítói) tanácskozmány Fényes-Litkén, szept. 22..§*A jegyzőkönyv 3-ik pontjából kiemelendő: Bartakovics érsek úr ő nagyméltósága a kerületi ft. esperes úrhoz írott levelében nyilvánítja, hogy a kántortanítói tanácskozmányban, hol csak jól tanulhat s így önképzését mozdíthatja elő, bizonyára méltán megrovást érdemel azon kántortanító, ki midőn alkalma nyílik, vonakodik megjelenni. Mindenütt, de főleg a tanítói hivatalban, folytonos önképzésre van szükség.“ — A 6-ik pont szóról-szóra : .Fölemlítő a ft. elnök (Májzik Ignátz esperes-tanfelügyelő és thassi plébános) ur, hogy a Néptanítók lapjából“, melyet a vallás- és közoktatási m. kir. minisztérium ad ki, mily tanulságot vesznek ? Erre az egész tanítói testület* beható vitatkozás után ellene szavazott és azt el nem fogadhatónak nyilvánítá, mivel oly tárgyakat közöl (Halljuk!), melyek előttük már régen ismeretesek (?!) és azonkívül indifferentismusra (azaz : minden hitfelekezetünek egyenlő szeretete s érdemlett tiszteletére) vezet ; s igy (Halljuk a lelkesedés e netovábbját, mely már a helyes magyarságot is farba rugá) —csakis híven kath. „Tanodai Lapokat“ pártolják.“ — A 7-ik pont ép oly nevezetes. Elnök úr az egyház szorult állapotáról szólt s hogy némely álszabadelvüek csak akkor látják a népnevelést virágzásra hozhatónak, ha az iskolákat s tanítókat az egyház hatósága s felügyelete alól elvonják. .Egyszersmind felszólítja a jelenvolt tanítói testületet, hogy e tárgyban őszintén nyilatkozzék. Mire hosszas vitatkozások után mindnyájan az egyházhoz való tántoríthatlan hűségeket és ragaszkodásukat fejezek ki s kijelenték, hogy továbbra is annak anyai felügyelete alatt kívánnak maradni.“ — Feltűnő mind a 6., mind a 7. pontban, hogy a tanítói testület mindkét tárgynál vitatkozott, s mégis valamennyien egyenlően szavaztak. „Fényes - Litke, neved ragyogása betölti Egervári.“ III. Századunk. Politikai lapjaink azon idő óta, hogy a közoktatási törvényjavaslat“ nyilvánosság elé került, részint helyeslő, részint gáncsoló, részint helyreigazító s kiegészítő cikkeknek egész seregével borították már el hasábjaikat, melyek kivétel nélkül népnevelőink, nevelésbarátok s főleg a népnevelési törvényhozásra nézve annyira érdekesek, hogy az, aki rájuk csak figyelmezteti is az illetőket, már nem csekély érdemet szerzett magának e téren. Lapunk terjedelméhez képest, legalább tekintve a jövőt, mi is igyekezendünk ez érdemben némi részt venni, olyképen, hogy e helyen említett cikkekből rövid kivonatokat adunk, újdonságaink közt pedig legalább ugyanazok címei, megjelenési helyek s idejök iránt keltünk figyelmet. — Jelenleg a „Századunk“ okt. 6-ki száma fölött tartunk hasonló kivonatos szemlét. „Vidékről, szept. 30.“ kelettel a „Közoktatási törvényjavaslat“ azon szempontból tárgyaltatik, mely *) Álla pedig ez egész tanítói testület a kerület ti. kántortanítójából; a többi hat nem jelenvén meg.