Népnevelők Lapja, 1880 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1880-09-11 / 37. szám
586 5- ször. A könyveknek csak jó magaviseletü, szorgalmas gyereknek való osztása által neveli a tanító a szorgalom, jó magaviselet iránti érzéket, ösztönzően hathat a roszakra s buzdítólag a jókra, 6- szor. Az erkölcsnemesítő művecskék olvastatása által e gyermekekben áldásosan megjavítható az erkölcs. A megrendítő példák olvasva hatékonyak s maradandó benyomásúak. 7- szer. A tantárgyak az azokra vonatkozó olvasmány-dat olvastatása által maradandóbban bevésődnek az elmébe, az értelembe. Végre 8- szor. A gyermekek által hazahordott olvasni valók ott a családtagokra is képző hatással lehetnek, a szülők maguk is kedvet kapnak az olvasásra, s így terjed az általános műveltség. Ezen szigorú tömörséggel összeállított nyolc főpont együtt, bizonyára csoportosít annyi argumentumot, mennyi jogosulttá teszi az iskolai és népkönyvtárnak taneszközül való tekintését. Pedig ezekhez még hozzá kell venni azt is, hogy az iskolából kikerült serdült korú gyermek s a felnőtt is használja az iskolai és népkönyvtárat, melynek második, igen nevezetes missziója itt nyilatkozik. Nemzetünk létkérdése az, hogy népünk olvasson, képezze magát, mivelődjék, s mint erre nézve a leghathatósabb eszközt, a legmelegebben kell üdvözölnünk az iskolai és népkönyvtárakat. Ha akarjuk, hogy a népkönyvtári intézmény oly sok irányban ható áldásait kifejthesse, úgy mielőbb szervezni kell a könyvtárakat, s szervezni kell az iskolák mellett. Többször ki lett már fejtve, hogy népkönyvtár csak az iskolával kapcsolatban állítható fel eredményesen. Ezen nézetnek hódolunk most is, igen jól tudván, hogy a nép felnőtt elemei jelenleg teljesen érzéketlenek a könyvek iránt, sem hajlam, sem műveltség nem lévén bennök az olvasáshoz. Jelenleg még az iskolákba járókat kell nevelni, szoktatni az olvasáshoz azon módszer szerint, mely bőven le volt írva e lapban. Pár év múlva a kilépő serdült korúak már érdeklődő buzgalommal s rendszeresen fogják használni a könyvtárakat, melyeknek egy része ekkor fog átalakulni valódi népkönyvtárakká. A jelen helyzet tehát arra utal, hogy az iskolák mellett szervezzünk könyvtárakat úgy, mint iskolai taneszközt. Ha így van elfogadva a kérdés, akkor szükséges dolog még arról is gondoskodni, hogy az iskolai és népkönyvtárak tervszerűen készített művekkel megtölthetők legyenek. A lapok közölték és közük egyre a központi bizottság hivatalosan elfogadott könyvjegyzékét. Ezen jegyzék még nem teljes, hiányzik abból főként az a rész, mely a kisebb gyermekek számára való olvasmányokat tartalmazza. Véleményünk szerint a kormánynak, a felekezeti főhatóságoknak nemes feladata lehet ezen művek létrehozására utat-módot találni. A tanítóegyletek pedig bölcsen cselekesznek, ha ezen kérdés felett a behat vitát, melyet kezdeményeztek, folytatják és eszmét cserélnek. Ez azonban távolról sem azt teszi, hogy míg ezzel a kérdéssel rendbe nem jövünk, addig ne bolygassuk a könyvtárügyet. Ellenkezőleg, a könyvárak létrehozásában szakadatlanul munkálni, fáradni kell, a létező könyvkészlet bőségesen elég a kezdeményezéshez. A további szükségletet úgyis a gyakorlat mutatja ki. Az iskolai és népkönyvtár mint taneszköz, minden iskola mellett bármily szerény alakban is felállítandó. Ezen taneszköz olyan, hogy azt