Népnevelők Lapja, 1882 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1882-10-14 / 41. szám
41. szám. Budapest, 1882 október 14 XVII. évfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA; NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP, A MAGYARORSZÁGI NÉPTANÍTÓK EGYETEMES GYŰLÉSÉNEK, A VÉGREHAJTÓBIZOTTSÁGNAK ÉS TÖBB HAZAI TANÍTÓ-EGYESÜLETNEK RENDES KÖZLÖNYE Laptulajdonos és kiadó : Felelős szerkesztő : A „NÉPNEVELŐK BUDAPESTI EGYESÜLETE.“ SZŐKE ISTVÁN. Megjelenik e lap minden szombaton, Kiélizetési áru : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Hirdetések 2 has. petit-soronként 10 krral számittatnak. Kéziratok a szerkesztőhöz (Budapest, IV. ker., gr. Károlyi-utca 8. sz.) ; előfizetési pénzek, tagsági díjak, (6 frt, melybe a 4 frt előfizetési díj is be van tudva, s mely 1 frtos részletekben minden okt., dec., jan., márcz., ápr. és júniusban fizetendő.) hirdetések és hirdetési díjak az egylet pénztárnokához, Senyei Ferenc úrhoz (IX. ker., Soroksári utca 82. sz.) küldendők. Az egyleti helyiség a Kazincy-utcai iskolában van. (VII. ker.) A farkas és a bárány.*) „A képzőintézetek reformja“ czimű czikksorozatunkra a „Népisk. Tanügy“ a fent idézett czim alatt, saját Ízlése szerinti czikket irt, melyben minket meg akar czáfolni, hogy védje a-------katholikus képzőintézeteket. Nem az „országszerte bámult“ Népisk. Tan. iránt való tekintetből tesszük azt, hogy a minden komoly, reális alapot nélkülöző, egyetlen számbavehető évvel nem bíró, de quafifikálhatlanul mérges szavú czikkre válaszolunk, hanem pusztán azért, mert egy igen fontos országos intézményt akar R. úr sárral dobálni, melynek védelmére akarunk kelni. R. úr mesén kezdi. Ezt igen helyesen teszi, mert ezzel híven jellemezte a fent jelzett t. ez. újságot. Én nem mesével, hanem igaz történettel válaszolok neki. A történet a következő: Junius hó végén a földes úr meglátogatta a pusztáját. Mihelyt megérkezett, tiszttartója kíséretében kiment a gabona földekre. Alig érkeztek az első táblához, panaszkodott a tiszttartó, hogy az uraság május hónapban kitiltotta a munkásokat a búzából, kik a rozsot ki akarták irtani s most a búzának huszada rozs, mi által az értékének egy harmadát elvesztette. „Nem látok én itt rozsot, mind tiszta búza ez“ — felelt az uraság. A tiszttartó csudálkozott, mert tudta, hogy ura a búzát is a rozsot is jól ismeri. Midőn tovább mennek, látja az uraság, hogy aratják a gabonát. „Mit csinál tiszttartó úr, hiszen ez a búza még egészen zöld?!“ „Érett ez már nagyságos uram teljesen“ — felelt a tiszt *) Tárgyhalmaz miatt késett. Szerk. 42