Népnevelők Lapja, 1883 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1883-01-06 / 1. szám
2 NÉPNEVELŐK LAPJA. indokolatlan küzködés lehet a mi czélunk. Ne várjuk addig a gyümölcsöt mig nem virágzott a fa és ne felejtsük, hogy a csupa lelkesedés még nem termett sikert sehol. Megvan írva: „Arczádnak verejtékével egyed a te kenyeredet,“ azért kartársak! legyen a mi jelszavunk : „Küzdve küzdjünk és bízva bizzunk !“ E jelszó tartotta fenn 17 nehéz éven át e lapot, melynek íróit és olvasóit szivünkből üdvözöljük s bizalommal várjuk támogatásukat a főváros újonnan választott képviselőtestületéhez. A legközelebb múlt napokban választá meg Budapest polgársága törvényhatósági bizottságát, mely kiváló testület magában foglalja a lakosság szine-javát, mely hivatva van a főváros érdekeinek első sorban való megóvására és melytől jogosan és méltán feltételezhető, hogy minden közérdeket figyelmére méltat és lehetőleg gondoz. Ama sokféle érdekek közül, melyek gondozásáról van feltételezve a főváros fejlődése és haladása, elsősorban magaslik ki az új nemzedék erkölcsi és szellemi művelését czélzó népoktatás érdeke. Ha ez nem részesül megfelelő ápolásban, úgy a lakosok minden egyéb törekvése nélkülözi a siker reményét. Nem azért hangsúlyozzuk ezen igazságot, mintha a főváros lakossága és hatósága talán eddig nem annak megfelelően intézkedett volna , hanem utalunk rá, mivel szükségét látjuk, hogy az ezen nagyfontosságú érdek előmozdítására tett buzgó és nagy anyagi áldozatokat igényelt törekvések a jövőben is kifejtessenek és mert szükséges, hogy a népnevelés ügyére vonatkozó üdvös intézkedések folytattassanak és tökélyesíttessenek. Ha valamiről, úgy erről lehet mondani. A stagnálás: elmaradás, mert még korán sem tekinthetjük az eddig tett intézkedésekkel az ügyet teljesen elintézettnek , hanem annak nem egy része vár még helyes megoldásra. Elsősorban az átalános tankötelezettség elvének teljes keresztülvitele érdekében szükséges a népiskolák oly mérvű szaporítása, mely minden tanköteles elhelyezését teszi lehetővé, és pedig oly elhelyezését, hogy az egyes osztályokra jutók nagy száma ne tegye kérdésessé az iskolázás eredményét. Ebből folyólag szükséges a tanítói személyzet megfelelő szaporítása is. Másodsorban szükséges az elemi iskolákat a 6 évi tankötelezettségnek és a törvény intézkedésének megfelelően szervezni. Ez által a tanítványok azon túlnyomó részének, mely csak tankötelezettsége idejében iskoláztatik, helyesebb képzés biztosíttatik, mint milyenben részesül akkor, ha 10 éves korában, a 4. el. oszt. elvégzése után kénytelen vagy azon osztályt ismételni, vagy pedig a polg. iskola, illetőleg középtanoda alsó osztályait látogatni, mely intézetek a mellett, hogy ily növendékeik képzési igényeire tekintettel nincsenek, költségesebbek az elemi iskolánál és melyek látogatására kötelezni senkit sem lehet. Ezen intézkedés teljes keresztülvitele esetében megszűnnék a polg. iskolák és középtanodák ama hátrányos állapota, mely alsó osztályaik túltömöttségéből származik. Szükségesnek tartjuk továbbá az iskolaépületek czélszerűbb építését. Lehetőleg sok helyen emelendők azok, miért is nem imponáló külsővel bíró, nagy palotákra, hanem az egészség és nevelés igényeinek teljesen megfelelő épületekre van szükségünk. Nemcsak jó tantermekkel kell bírnia a jó iskolaépületnek, hanem szükséges oda iskolai kert, játszóhely, hol a tanítványok az oktatási szünetek alatt a szabad levegőn időzhetnek, mozoghatnak ; szükséges minden osztály számára külön ruhatári helyiség hova nem ritkán nedves felöltőiket, stb. elhelyezhetik. A nevelés és oktatás sikeresebb eredményének biztosítása szempontjából szükségesnek tartjuk, hogy a leányosztályok növendékei is részesíttessenek rendszeres tornázásban ; hogy a női kézimunkára eddig fordított sok idő és fáradság — a valódi érdeknek megfelelően — kevesbiztessék. Kívánatosnak tartjuk, hogy az elemi iskola pensuma és tanideje a 8. osztálytól kezdve — lejebb szállíttassák és ebből folyólag valahára a részletes tanterv is megállapittassék. Elodázhatlannak tartjuk az ismétlőiskolák helyes reorganizáczióját, nem különben a tankönyvek gyarlóságának és az ebből folyó hátrányoknak megszüntetését eredményező intézkedéseket. A felsorolt dolgok majdnem mindegyike oly természetű, hogy helyes elintézése az illető szakértők véleményének meghallgatásával érhető csak el. Újabb időben a főváros tanügyi hatósága ezen nézetből indulva ki, egyik-másik iskolaügyben a főv. tanítótestületet véleményezésre felszólító. Üdvözöljük a t. hatóság ezen helyes eljárását és óhajtjuk, hogy ezen testületnek, melyre a lakosság legdrágább érdekét, gyermekei nevelését és képzését bizta, tanügyi dolgok felöli véleményét ezentúl is meghallgassa. Tanügyi állapotaink kedvező minősítésére befoly továbbá a tanítók biztosított anyagi léte. Habár e tekintetben is jó példával járt elől a főváros, midőn ezelőtt néhány évvel a tanítói javadalmakat megállapító, ma tanítóink mégsem bírnak oly anyagi existencziával, mely képessé tenné őket a fővárosban javadalmazásuk után tisztességesen megélni. Kénytelenek, javadalmazásuk hiányait magánkereset utján pótolni kénytelenek, a hivatalukra és hivatásukra fordítandó idejük és munkásságuk egy részét attól elvonni, csak hogy megélhessenek. Hogy ez sem az iskola, sem pedig a közérdek előnyére nem válik, az kétségtelen. Ezen is segíteni a főv. képviselőtestületnek áll módjában. A lakbérátalánynak és korpótléknak magasabbra emelése, valamint a nyugdíjszabályzatnak oly megalkotása, mely a tanítói működést nem tekinti akármely más hivatalnoki teendővel egyenlő fáradságot és odaadást igénylőnek, ezen méltányos óhajnak is eleget tehet. Nagyjából vázolva tanügyi állapotaink fogyatkozásait és hiányait, azon reményben fejezzük be sorainkat, hogy a főváros képviselőtestülete új működése kezdetén méltánylattal fogadja felszólalásunkat és megteend minden czélhoz vezető intézkedést azok javítására, mihez teljes sikert kívánunk és csekély erőnk közreműködését felajánljuk. Az 1883-ik év székfoglalója. Kedves elődöm Kronos, atyánk trónja elő sietvén, az időnek megmérhetlen tengerében merült el. Ö elment, ő nincs már többé itt, ő megszüntette működését és