Népnevelők Lapja, 1885 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-14 / 7. szám

NÉPNEVELŐK LAPJA­ viseletét helyeselve, a dolgot élére állították, s az el­vi kérdésből személyes kérdést csináltak. Hogy a nyilatkozók „vallási és paedagogiai meg­győződésből“ járultak az úr asztalához, csak részben ismerhetem el. Hogy vannak közöttük, a­kik vallási meggyőződésük kifolyásaként gyakorolták e „szent“ cselekményt, nem kétlem , de biztosítom, hogy az ér­dekeltek nagy része a fentebb említett kényszernek hódolt, mert tagadom, hogy az érdekeltek valamennyije alá merné írni a kibocsájtott nyilatkozatot.­­ Hogy pedig valaki paedagogiai meggyőződésből gyónjon, mint községi iskolai tanító, azt plane absurdumnak tartom. Nekünk községi iskolai tanítóknak egy vallás­felekezet mellett sem szabad tüntetnünk! Ajánlom tehát jövőre a nyilatkozóknak, hogy ne illessenek magukra illő czímekkel arra érdemteleneket, Barach Géza végzett klerikus pedig becsülje meg ma­gát magasztos hivatásában, s mint hitoktató, ne taní­tókat, hanem iskolás gyermekeket serkentsen vallásos cselekedetek gyakorlására, ez az ő kötelessége, nem pedig a kedélyek felzaklatása és skandalumok provo­­kálása. Gondolkodjék soraim felett, s ha ezt teszi, hiszem, hogy mire valóságos pappá leend — felszen­­teltetése után — hálás köszönetet fog mondani jóaka­­ratú tanácsomért. Budapest, 1885. fe' r. 10. Göndöcs István, fővárosi tanító­­ től; „Egy rut leány története“ tü­ndérjáték Balázs Sándortól; „Székely támad, székely bánja“ történeti regény P. Szathmáry Károly­tól ; „Ki lesz az örökös?“ Hartmann-Plen-től (vége); A minden vasárnap megjelenő lap előfizetési ára: ne­gyedévre 1 frt 50 kr., egy hónapra 50 kr. Az előfize­tési pénzek Székely Aladár kiadó tulajdonoshoz küldendők Budapesten, VII., Dobutcza 14. Irodalom, Nemzeti Nőnevelés. A jeles folyóirat immár hato­dik évfolyamát kezdi meg, s a­mint e füzet tartalmá­ból is láthatjuk, kitűnő erők által támogatva, nagy pártolásra méltó lankadatlan buzgalommal. Péterfy Sándor az első czikkben a két Mária Dorothea főher­­czegnőről szól, József főherczeg nádor áldott emlékű feleségéről s József főherczeg legidősb leányáról, ki a tanítónők menedékházának védnökségét fogadta el, s tetemes alapítván­nyal növelte ennek alaptőkéjét. Két sikerült arczkép csatlakozik a szépen irt czikkhez. — Egyéb czikkek : A tettetés psychologiája Léderer Ábra­hámtól. Leányiskoláink és a női természet Felméri Lajostól. Leánynevelés kérdéséhez a történettanítás szempontjából irta Legouvé Ernő, fordította Feleki József, ki e szép tanulmány fodításával hasznos szol­­­­gálatot tesz nőnevelésünknek. — Képek a Kongó vidékéről, számos szép képpel a magyar Stanley-kia­­dásból. Nőnevelési eszmék a múlt században, közli Komáromi Lajos; a magyar nyelv tanítása az osztott elemi népiskola négy alsó osztályában Pásthy Károly. Gyakorlati tanítás. Kézi­munka: Bevezető beszélgetés az elemi iskola II. osztályának. Az első képezdést Csárdás zongorára szerzé és a szeretett képezdei­ növendékeknek ajánlja R­i­s­z­n­e­r Nándor áll. kép. zenetanár Zniováralján. Ára 60 kr. Művészet rovattal nem bírván, itt teszünk említést e zeneműről, mely az illető szerzőnek 28. műve már. Ajánljuk ügytársaink figyelmébe. A szent mise szolgálat módja (Minisztráczió ma­gyar betűkkel.) Róm. kath. el. fitanodák haszná­latára. Második kiadás. Kiadta Károlyi Mihály bács-topolyai tanító. Ára 10 kr. Czélja: megkönnyiteni a gyermekeknek a sz. mise szolgálat módjának — ön­szorgalmuk által való — elsajátítását. „Gondüző“ E lap 18. száma a következő változa­tos tartalommal bir: „Az uj főispán“ regény Tolnai Lajostól; „A költő óra“ satira Endrődi Sándortól; „Magyar költők szerelme“ (Csokonai Lillája) Szana Tamástól ; „A végzet“ regény Margitay Dezső­ 55 Vegyesek. * Az iskolákban rendezendő olcsó­ lakások. A fővárosi törvényhatóság utóbbi közgyűlésén elhatározta, hogy a ki­állítás alkalmával olcsó lakások berendezésére a következő iskolaépületeket engedi át: Lipó­t téri, lovag-, szív-, érsek-, Wesselényi-, dohány- és őszutczai elemi iskolákat, s a nagymező-utczai polgári isko­lát. A nevezett 8 iskolánál a tanév május h­ó végével fejez­tetik be, s az uj tanév szept. 10-—15-edike táján kezdődik. * A Londonban tartott iskola egészségügyi kiállításról. Ezen kiállítás múlt évi november hónapban fejeztetett be. A nevezetesebb kiállítók közé tartoztak London, Birmingham, Sh­effield, Edinburg és Glasgow városok. (Angolországban ugyanis az illető községi hatóságok kezelik az iskolák ad­ministrativ ügyeit.) Kiváló figyelmet érdemeltek az iskola­­épületek mintái. Az épületek kivétel nélkül elegánsak s gya­korlatiasak. Egy osztályra 60 gyermeket számítanak, s az­­ egész iskolaépület átlag 1100 gyermek befogadására van ter­­­­vezve. Az iskolai ünnepélyességek megtartására minden iskola­­épület középpontján van egy tágas terem, mely fölülről kapja a világosságot. A gyermekek fejöltönyeinek s­zövegeinek el­helyezésére külön helyiségeket rendeztek be. Némely londoni iskolaházban még mosdó­helyiségekre is akadunk. Az épület­hez legtöbbnyire tágas udvart is csatolnak, mely alkalmas játszótérül szolgál. Az udvarban találunk kutakat, zuhany­készülékeket és tornaszereket. Nagy gondot fordítanak az angolok a gyermekeknek iskolai kényelmes ülőhelyeire. Ezek úgy vannak berendezve, hogy két-két tanuló ülhessen egymás mellett, így a tanító minden egyes gyermeket megközelíthet s munkáját könnyen ellenőrizheti. Az iskolatáblákat köszörült üvegből készítik, hátulsó lapjuk feketére lévén lakk­ozva. Van­nak egyes leányiskolák, melyekben a 12 — 14 éves leánykákat főzni is tanítják. A főzéshez szükséges tárgyakat maga az iskola szerzi be. * Meggyilkolt tanító. A gross-salze-i kényszer-dolog­­h­ázban működő Klose nevű tanítót egy dologházra ítélt ifjú konyhakéssel agyonszúrt. A halál rögtön bekövetkezett. A gyil­­­kos 20 éves, makacs és boszuálló természetű fiatal ember, ki, mert készakarattal hamisan énekelvén, magára vonta a tanító megrovását. Erre a fiatal ember a tanítóra késsel rontott s azt szivébe mártotta. * Egy szerény kívánság. E sorokat egy hozzánk bekül­dött levélből közöljük: „Tisztelt szerkesztő úr! Hogy men­­nyire megy a papok önhittsége az iskolával szemben, ennek példáját mutatja a mi Krisztina-városi plébánosunk, a midőn azt kívánja, hogy az uj iskola­épületből az igazgató hurczol­­kodjék ki s adja át lakását ,­ő főtisztelendőségének“, mivel a papn­ak május 1-jén újra­építés miatt összeromboltatik. — Iskola­székünk erélyesen visszautasította ezen kívánalmat, ugyanazt várjuk a tanácstól is­. — Úgy his­szük, hogy ehhez sem kel­lene külön kommentár. Valóban szerény egy kívánság csak a tanító lakást kérni, hiszen kérhette volna még a tanító jö­vedelmét is ráadásul. Igazán szép példáját nyújtja a krisztusi szerénységnek némely főtisztelendő úr. Hogy is szól csak a tíz­parancsolat utolsó pontja? Más forrásból még azt is hal­lottuk, hogy az illető főtisztelendő úr, midőn tudtára adta szíve óhaját az igazgatónak, megjegyezte, hogy aztán ne el­lenkezzék, mert az mit sem használ , lévén ö nagyhatalmú főv. bizottsági tag és országgyűlési képviselő egyszersmind. Remél­jük, hogy a tanácstól nyerendő válaszban föl fog világosíttatni a jogosság és méltányosság mibenlétéről.­­ Halálozás. Gsitári Károly barsmegyei tanfelügyelő f. hó 1-jén Esztergomban hirtelen elhalálozott. A herczegprimás­­nál akart tisztelegni, előbb azonban a vízivárosi templomba ment. Itt érte őt a szívszélhüdés. Felkiáltás nélkül halt meg; összeroskadása közben szivéhez kapott. Moltke és az iskolai takarékpénztárak. Egy német lapnak írják, hogy Moltke, a hires porosz tábornagy a Kreisau faluban létesített iskolai takarékpénztárra nagy figyelmet for­dít. Kiadta a rendeletet, hogy mikor valamely gyermek a takarékpénztárba beteszi az első tíz pfenniget, a tábornagy jószágigazgatósága megszerzi az összeget ugyanannyival. Ha a gyermek az első évnegyedben összetakarít egy márkát, akkor a jószágigazgatóság szintén ad hozzá egy márkát. A köny-

Next