Népnevelők Lapja, 1890 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-06 / 36. szám

— 659­ 1 y­e­s­t­é­s. Ugy van !) Hogy mit tett a főváros ezen a téren, az mindnyájunk előtt tudva van. A nemzeti kultúra s általában a közoktatás czéljaira ho­zott áldozataival valóban korszakot alkotó munkát vitt véghez Budapest főváros és ezzel érdemelte meg leginkább azt a díszes czimet, hogy : a nemzet szive. (Élénk helyeslés. Ugy van!) Azt hiszem t. uraim, hogy mindezekért azzal fejezhetjük ki a legméltóbban tiszteletünket, kö­­szönetünket és hálás elismerésünket a főváros közönsége és törvényható­sága iránt, ha őket felállva éltetjük. (Mindnyájan felállnak és lelkesen éljeneznek.) TÁRCZA. Kukk Szilárd emlékezete. *) Csillag ragyog fenn a magasban A lankadó vándor előtt . . . Hideg világ a bujdosónak, Nem ád erőt, jó pihenőt. De a kunyhó kis mécsvilága Nyájas födél alá vezet : Megnyitja, mint forgó arany kulcs, A kapukat, a sziveket. Az óczeán kristály vizéből Csillogva szórja gyöngyeit, Gyöngyös habon lengő vitorlát. Kincses hajót büszkén repit. De észrevétlenül a harmat Hull csendesen, hull nesztelen , Fűszál, falomb csókján föléled, Élet fakad, áldás terem. Te néma por, ki elkerülted A hir nyomán fénylő utat : Mi éltetőd volt a magányban? A tiszta tett, az öntudat. Szebben beszélt ez ott tehozzád. Mint a lármás trombitaszó . Ez a mélysége nagy szivednek ! Jutalmazó, magasztaló ! Te néma por, ki nemzetednek Oltárra raktad mindened. De sohasem tudta meg a bal. A mit adott a jobb kezed. Te áldott kéz, csókot lehell rád, Kinek te lettél gyámola , Sok árva ajk. nyomorba’ sinlő. Közművelődés, iskola. Te mécsvilág . . . harmat, lehulló, Kit ringat síri éjszaka!­ Ne bántson a hálás tanítók Szívből fakadt, rövid szava. Dúdolj fölötte altató dalt, Illatlehű lágy fuvalom ! Borulj fölé, virág, szelíden ! Áldott legyen e sírhalom. Pósa Lajos. A mozgalmas napok­ emlékeiből. I. A lelkesedés jelei. Ha van lélekemelő, magasztos momentum az életben, ha van esemény, mely az érző sziveknek igazi örömére, méltó megnyugtatására szolgál ; ugy az nem lehet más, mint együttes, vállvetett megnyilatkozása mindazon jogos óhajtásoknak és szent érzelmeknek, melyek az egy elvért, egy czélért .) A nagy emberbarát síremlékének 1890. augusztus 22-én történt megkoszorúzása alkalmával elszavalta Száva János, jászladányi tanító.

Next