Néprajzi értesítő 5. évfolyam, 1904.

Az eperjesi jaslicskárok / Tarczai György = 5. évf. 1–2. sz. 1–19., ill., kottákkal + 5 t.

A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. Szerkeszti: DP. SEMAYER VILIBÁLD. v. évf. 1904. január—február 1-2. szám. AZ EPERJESI JASLICSKÁROK. A jaslicski tót szó s kicsiny jászolt jelent, a jaslicskár jászolost, magyarán betlehemest. Az eperjesi jaslicskárok karácsonyi pásztorjáté­kának egész Felső-Magyarországon nagy a híre. Sárosban, Zemplénben, Abaújban és a Szepességen minden eperjesi embert általában jaslics­kárnak csúfolnak. A jaslicskárokon kívül még egy másik karácsonyi játék is szo­kásos Eperjesen: a Dorotya. Hat fiú összeáll s házról-házra járva, szent Dorotya legendáját adja elő primitív színdarab keretében. E legenda szereplői az angyal, a király, Dorotya, Teofil, a király minisztere vagy másként ritk­ (lovag) és az ördög. A játszók jelmeze igen egyszerű, kivévén az ördögét, a­ki a középkori falképek groteszk festett ördö­geire emlékeztet. Maga a játék tót nyelven folyik s tartalma az, hogy Teofil rágalmakkal befeketíti szent Dorotyát a királynál, ennek ártat­lansága azonban a vallatás közben az angyal segítségével kiderül, a mire Teofilt fejezik le s ennek lelkét elviszi az ördög. A prózában elhadart szöveget csak egyetlen ének élénkíti, Dorotya segítséget kérő éneke, a mely valami tót motívumokkal kevert régi egyházi dallam lehet. A jaslicskázok karácsonyi játéka jóval érdekesebb, színesebb és változatosabb. Régebben embernyi kőmüveslegények játszották ezt, házról-házra járva s gyerekkoromban nem egyszer igaz gyönyörű­séggel néztem fantasztikus ruhájukat, fából faragott színes alakokkal népes, gyertyafény­nyel kivilágított hatalmas betlehemüket, szertartásos mozdulataiknál fogva érdekesen bizarr játékukat. Egyszerű dallamokból szőtt méla énekeik közül később is nem egy csendült meg fülemben. Néprajzi Értesítő V. 1

Next