Néprajzi értesítő 5. évfolyam, 1904.
Az eperjesi jaslicskárok / Tarczai György = 5. évf. 1–2. sz. 1–19., ill., kottákkal + 5 t.
A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. Szerkeszti: DP. SEMAYER VILIBÁLD. v. évf. 1904. január—február 1-2. szám. AZ EPERJESI JASLICSKÁROK. A jaslicski tót szó s kicsiny jászolt jelent, a jaslicskár jászolost, magyarán betlehemest. Az eperjesi jaslicskárok karácsonyi pásztorjátékának egész Felső-Magyarországon nagy a híre. Sárosban, Zemplénben, Abaújban és a Szepességen minden eperjesi embert általában jaslicskárnak csúfolnak. A jaslicskárokon kívül még egy másik karácsonyi játék is szokásos Eperjesen: a Dorotya. Hat fiú összeáll s házról-házra járva, szent Dorotya legendáját adja elő primitív színdarab keretében. E legenda szereplői az angyal, a király, Dorotya, Teofil, a király minisztere vagy másként ritk (lovag) és az ördög. A játszók jelmeze igen egyszerű, kivévén az ördögét, aki a középkori falképek groteszk festett ördögeire emlékeztet. Maga a játék tót nyelven folyik s tartalma az, hogy Teofil rágalmakkal befeketíti szent Dorotyát a királynál, ennek ártatlansága azonban a vallatás közben az angyal segítségével kiderül, a mire Teofilt fejezik le s ennek lelkét elviszi az ördög. A prózában elhadart szöveget csak egyetlen ének élénkíti, Dorotya segítséget kérő éneke, a mely valami tót motívumokkal kevert régi egyházi dallam lehet. A jaslicskázok karácsonyi játéka jóval érdekesebb, színesebb és változatosabb. Régebben embernyi kőmüveslegények játszották ezt, házról-házra járva s gyerekkoromban nem egyszer igaz gyönyörűséggel néztem fantasztikus ruhájukat, fából faragott színes alakokkal népes, gyertyafénynyel kivilágított hatalmas betlehemüket, szertartásos mozdulataiknál fogva érdekesen bizarr játékukat. Egyszerű dallamokból szőtt méla énekeik közül később is nem egy csendült meg fülemben. Néprajzi Értesítő V. 1