Néprajzi értesítő 5. évfolyam, 1904.
A kara-kirgizek ornamentikája. (Befejező közelmény.) / Almásy György = 5. évf. 7. sz. 213–233., ill.
214 ALMÁSY GYÖRGY Ismeretes, hogy a keleti szőnyegeken a színezés a rajztól teljesen független, és éppen ez az, ami a szőnyegeknek festőiségét megadja, amennyiben mitől sem korlátolt készítőik a színeket minden kényszer nélkül a szőttes mezőre hintvén, imigyen folytonosan új effektusokat és végtelen változatosságot teremthetnek. Megfordítva azonban ilyképen hangzik ez a mondat: A rajz függ a színezéstől, melytől a legváltozatosabb módon befolyásoltatik. Világos dolog, hogy minden tisztán reciprok minta a színezéssel együtt állhat meg csak, amint az az eddig felhozott példákból eléggé kiderül. Ott, ahol az elválasztó mezők segítőeszköze a reciprok ornamenntumot támogatja, ott bizonyos fokig a színezésnek szabad tere nyílik a nélkül, hogy az ornamentum jellegét lerombolná (vesd össze 7. o.). Mihelyt azonban a reciprok színcsere helyébe egyetlen szín lép, akkor az eredeti rajz jelentőség nélkül való alappá, a szerkezeti elválasztó mező pedig vezető ornamentummá lesz. Ezzel a fejlődéssel a kazakszőnyegek zeg-zug vonalánál, valamint a hullámos szalagnál és a felhős szalagnál is megismerkedtünk. De nem mindig tisztán reciprok minták körül fordul meg, a 12. ábra átvételéből magyarázom, mert rendesen csak az egyik mutatja a khinai alakot, míg a másik az itt levezetett perzsa alakot tünteti föl.