Néprajzi értesítő 5. évfolyam, 1904.
Adalék a Tolnamegyei Sárköz régi halászatához / Kovách Aladár = 5. évf. 10. sz. 299–309., ill., 13. ábr.
5—6 cm., a többié 4—5 cm. szokott lenni. Alsó végüket megfaragják, azután a kerek tér kerületén sorba tűzdelik, még pedig úgy, hogy a vastagabb szálak közül hármat a kerület vízszintes átmérőjének egy-egy végpontjára, a függélyes átmérőnek pedig a bejárással szemben levő hátsó végpontjára tűznek a földbe, kettőt pedig a bejárat két végére; ezek egyúttal az ajtó szárfái is. A többi szálvesszőt azután az így elrendezett vastagabb szálvesszők között tűzdelik a földbe s hogy elég erősen álljanak, ékekkel is megerősítik. A szálvesszők elrendezését mutatja az 1. o. Midőn már a szálvesszőket jól megerősítették, megékelték, kívülről körül rakják nádcsomókkal, csupán a bejáratnál marad nyitva; a nádat egyenletes vastagságra eligazítják, azután következik a korcz-töötés. Két ember egy hosszú kötelet — ha ez nincs akkor jó erős és hajlós iszalagindát — az egyenesen álló nádfal köré kétszer csavar; a második csavarás nem teljes, mert a kötél két végét a két ember jobb és balfelől meghúzza, minélfogva a belső, egyenesen és körben álló szálvesszőváz és a rádűlő nádfal, körben kissé öszszébb szorul. A kötél alatt közvetlenül kötik körül aztán korczvesszővel vagy iszalagindával a nádat a szálvesszőkhöz, vagyis elkészítik az első korczot. Ez a talajtól Korui Demi kerekmagasságnyira van. Mikor az első korczczal készen vannak, a kötelet embermagasságnyira emelik a nádfal körül s ekkor a kötés végét fogó két ember még szorosabbra húzza s így a középrész újból összébb szorul; itt ismét bekötik a második korczot. Ha a szálvesszők igen hosszúak s így természetesen a nád is hosszú, akkor esetleg harmadik korczot is kötnek. A korczkötés után következik a csúcskoszorú kötése; a kötelet feltolják a kellő magasságra s itt már most a szálvesszők sudarát meg a nádbugákat teljesen összehúzzák; a kötélfogó emberek teljes erővel húzzák a kötelet s az egyik korczkötő ember a második korczra állva erősen megköti a csúcskoszorút; vigyázniok kell a kötélhúzóknak, hogy a kötelet el ne ereszszék véletlenül, mert a koszorúkötőt hamarosan eltaszítják a visszapattanó szálvesszők; mondják, hogy ha igen erős szívós fát vágnak, megtörténik, hogy háromszor is újra kezdik a koszorúkötést. A második korélkötésnél sem szabad elereszteni a Lábra.