Néprajzi értesítő 5. évfolyam, 1904.

A kara-kirgizek ornamentikája /Almásy György = 5. évf. 6. sz. 165–185., ill., 11 ábr. + 2 t.

Az „Ethnogrraphia" melléklete. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. Szerkeszti: Dr. SEMAYER VILIBÁLD. V. évf. 1904. ju­nius 6. szám. A KARA-KIRGIZEK ORNAMENTIKÁJA. A kirgizek használati tárgyainak, ruházatának és ékszerének bemutatása során nem egy helyt olyfajta ékítményekre bukkanunk, melyek tisztára széptani jelentőségűek és minden gyakorlati czélnak híjján, kétségtelenül egyedül az abszolút szépségben való gyönyör­ködésnek, a széptani érzésnek, köszönik létüket. Mégis az a vélemé­nyem, hogy Keletnek, különösen az iszlámot követő többi népeivel egyetemben a kirgizeknek is, manapság eleven művészeti érzékük nincsen, noha ősi mívelődésük egyes korszakaiban ezt korántsem nél­külözték, sőt néha-néha fennen lobogott és nagy alkotásokra képesí­tette őket. Napjainkban azonban teljesen lelohadt és hogy a művészet, helyesebben a művészi ipar, Kelet népeinél még mindig otthonára lel, ilyképen csak annak a SZÍVÓS ragaszkodásnak köszönhető, melylyel e népek az öröklött Ősi javak irányában mindenkoron viseltettek. Ez a ragaszkodás faji sajátságuk, melyet az iszlám még nagyobbra növelt. Valamint ugyanis bizonyos eszközök és használati tárgyak a kirgiz ember ingóságainak a szokás megszabta törzsekéből sohasem hiányozhatnak, úgyszinte bizonyos ék­szer darabokkal minden egyesnek bírnia kell, tekintet nélkül arra, hogy azok gyakorlatilag beváltak-e avagy sem, szükségesek-e avagy szükségtelenek. Épp úgy megkívánja az Met (a szokás) bizonyos tárgyak ékítését is, de korántsem a sza­bad művészi alkotás tágas térségein belül, hanem folytonos szemmel­tartásával azoknak a sablonos maradékoknak, melyek az ősöktől átörökítve, nemzedékről-nemzedékre szállva, immár fölismerhetetlen alakulatokká merevedtek. . 12 Néprajzi Értesítő V.

Next