Néprajzi értesítő 5. évfolyam, 1904.
Dévai csángó-székely népviselet és táplálkozás / Szabó Imre = 5. évf. 3–4. sz. 69–84., ill., 20 ábr. + 2 t.
Az „Ethnographia" melléklete. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője, Szerkeszti: Dr. SEMAYER VILIBÁLD. v. évf. 1904. márczius —április 3-4. szám. DÉVAI CSÁNGÓ-SZÉKELY NÉPVISELET ÉS TÁPLÁLKOZÁS. A dévai csángó-székelyek ruházatának anyagát nagy részben háziiparuk szolgáltatja. Embere (férje) ingét az asszony maga szőtte vászonból varrja. Ujja galléros (kézelős), mely a szerint, a mint fiatalabbé, vagy öregebbé, szélesebb, vagy keskenyebb s a csuklónál vagy gombolják, vagy szalaggal kötik össze. A legények gallérját apró, fehér czérnával kivarrt virágokkal letgy élezik ki (díszítik). A menyasszony vőlegényének jegyinget s gatyát készít, s ebben esküszik meg az utóbbi arájával, a ki apósának s anyósának szintén kedveskedik egy-egy inggel, mely arról nevezetes, hogy az öregek a lakodalom utolsó napján elfogyasztandó menyasszonyi kalács mellé ebben ülnek le. Nyakravalóul fekete selyemruhát viselnek. Ami a gatyát illeti, rendes bőségű, felül korczos s szárait csizmába húzva hordják. Az inget és gatyát szines pamutból varrt egy vagy több keresztszemű jegygyel látják el, mely azonban csak a háziak fehérneműjének megkülönböztetésére szolgál. A férfiak az ingre fekete posztóból készült rövid, ujjatlan, díszesen zsinórozott, szélein s zsebeinél vörös posztóval szegélyezett lájbit öltenek, melyet rendszerint Székely-Kevén szereznek be (1—2. ábra). A lájbi alatt némelyike újabban pamut vagy barket ujjast, felöltőt,, is hord. Hűvösebb időjáráskor — akárhányan még télen is — vagy a lájbira, vagy csupán az ingre panyókásan, vagy felöltve a szokmányt Képrajzi Értesítő.