Néprajzi értesítő 13. évfolyam, 1912.
Tanulmányok - A debreczeni népi építkezés / Ecsedi István = 13. évf. 3–4. f. 157–194., ill., 26 ábr.
158 DR. ECSEDI ISTVÁN „Hajdináromba — mondja az ősapák száján élő rege — a debreczeni nagytemplom helyin nagy ríz vant, a szabadon tanyázó bika szarvával hanta fel ebbe a vízt, ebbül építették fel a nagytemplomot." A mai kor embere lekicsinylő mosolylyal fogadja az öreg keresetlen szavait, noha ő sokkal közelebb jár a valósághoz, mint azon emberek sokasága, mely napjainkban csodálkozva kérdezgeti s nem tudja okát adni ama nagy problémának, hogy egy ilyen nagy fejlődő város, mint Debreczen, miért ilyen óriási puszta közepén épült, miért nem viz mellett. Sőt még az 1793-ban Debreczent meglátogató Robert Townson is a város keletkezését a mesébe illőnek tartja s el nem tudja képzelni, mi indította első lakóit arra, hogy olyan helyen telepedjenek le, ahol folyamnak, építési anyagoknak, fának, kőnek híre-hamva sincs. Ezenkívül a bortermő vidéktől is nagyon távol esik. Sőt debreczeni tartózkodása alatt, végső elkeseredésében, így tör ki: „Igazán legutoljára választanám ezt a várost lakóhelyemül. Itt minden olyan mogorva, sötét, mint kálvinista lakói. Messzi kell menni, hogy az ember vizet lásson és még meszszebb, hogy az építészethez szükséges követ beszerezze. A derék tudós Townson épp úgy, mint a mai elvtársai a pillanatnyi benyomás hatása alatt nagyon tévednek. A régi ember ügyetlen kezében, primitív eszközeiben nem bízván eléggé, a természet intésére jól választa meg lakóhelyét. A kezdő népek életére, kultúrájára, jellemének kialakulására a földrajzi viszonyok roppant nagy és állandó befolyással vannak. E viszonyok a népek életéből, kultúrájából leolvashatók, bár a hatás a kezdetleges népeknél ma épp úgy, mint régen, csupán csak életük anyagi oldalát érintette. S így lesz kétségtelen az a ma már szinte hihetetlen tény, hogy a régi Debreczen egy pusztai folyó két partján épült s e folyó patakalakban még Debreczennek ránk maradt legrégibb térképén (1773) fel van tüntetve s e folyó a mai város közepén egy hatalmas, de az időjárástól erősen függő pusztai tóvá szélesedett ki, melynek nagyságáról szól a fent idézett reges legutolsó maradványa a Jókai által megénekelt Pap tava volt (a mai füvészkert helyén). E fosszilis folyó és tó helyén emelkedik a mai Debreczen lelke, a város kellő közepe. És bár a folyónak és tavaknak ma nyoma sincs, de a fúrások, a fundamentumásások, csatornázások minduntalan felszínre hozzák a közelmúlt igen-igen sekély alluviális alföldi tavait s az itteni időszaki élet maradványait.A Debreczen első telepei mindennek daczára a mai város nyugati oldalán folydogáló Tocó erecske mellett keletkeztek s míg ezek elpusztultak, addig keletre a Tocóval párhuzamosan haladó, a mai várost közepén kettémetsző folyócska partján nem sokkal később, de már a történeti kor kezdetén megalakultak a mai Debreczen első telepei. Később pedig, a midőn a folyó két partját követő hosszú telep szélességben is terjeszkedett s elérte lassan a folyócskától nem messze keletre eső nyílt futóhomokot : megélhetési igények, keresetforrások szerint kezdett a lakosság kiválogatódni. A nyugtalan, terhes, de jól fizető iparos, kereskedő, fuvarozó életfáradalmait a könnyebb kevesebb, inkább időszakos munkát igénylő, kényelmesebb föld 1 Robert Townson: Voyage en Hongrie. Paris, 1803. Tom. II. 109. p. Ismerteti: K. Tóth Kálmán Vas. Ujs. 59. évf. 1—5. sz. A felső kereskedelmi iskola alapásásánál 6 m mélyből vályúk, faoszlopdarabok, a városi bérháznál 65 m földházak teljes vázai stb. találtattak.