Néprajzi értesítő 13. évfolyam, 1912.

Tanulmányok - A debreczeni népi építkezés / Ecsedi István = 13. évf. 3–4. f. 157–194., ill., 26 ábr.

A DEBRECZENI NÉPI ÉPÍTKEZÉS 161 évre nagyobb-nagyobb számban feltárt őskori vermek arra engednek következtetni, hogy a mai Debreczentől nyugatra elterülő löszplatón egy népes neolith-telep volt az őskorban (1. á.). Hogy miért választották a települők éppen e magasabb helyet, az könnyen megérthető, ha tudjuk, hogy e vidéken a talaj­viz nem vette könnyen fel a veremlakásokat s nem messze tőlük ott folyt a Tóczó, ez a halban gazdag­, bővizű folyócska. E debreczeni putrik nagyon különféle típusúak és méretűek. Mélységük rendesen 3—3,5 m, alakjuk főleg méhkas, urna, hordó vagy éppen szabálytalan négyszög. Szélességük 25—5­ 5 m s felül erősen vagy gyengén összehajlók. A humusz itt tekintélyes (100—150 cm) vastag s a téglagyár mun­kásai által falegyenesre vágott agyagbánya falában sajátságos­­színezetet vesznek fel a kevert földdel megtelt putrik. Itt-ott 30—40 cm vastag hamuréteg, fenekén égett agyagrétegek hirdetik az ősember tűzhelyét, a kezdetleges, durva agyagból durván kidolgozott cserépdarabok a korongon készült edények sokatmondó ősei (f. á.). A lengyeli (Tolna megye) ősputrik mellett a perjámosi putrilakások is említésre méltók, melyet Roska Márton dr. tárgyal bőven nagy szakértelemmel.­ Ezekhez csatlakoznak most a debreczeni putrik, bár korántsem olyan gazdag tar­talommal, mint az előbbiek. Debreczen vidékén a földbe ásott lakások második faja a földbe félig be­ásott emberi lakók, az ú. n. feldkunnyók. E lakások Debreczen területén egész a legújabb időkig, a külterületen pedig itt-ott egész napjainkig fennmaradtak. A kinlakó pásztoremberek, az erdőben élő vakáncsos homoki ember bizony sok­szor gabalyít magának még ma is egy földkunnyet. Bár a város területéről már 2. á. Földház Debreczen alatt.­ ­ Roska Márton dr.: Ásatás a perjámosi Lánczhalmon. Földr. Közi. XXXIX. k. 1911. 1. füz. 41—43. U. VI—VIII. táblák.

Next