Néprajzi értesítő 30. évfolyam 1938
Múzeumi hírek - A 25 éves Liptóvármegyei Múzeum (Liptovské Muzeum-Ruzomberok) / Dornyay Béla = 30. évf. 1. sz. 136–139.
136 Múzeumi hírek igényt. Földszintes épülete nem is volna képes oly gyűjtemény befogadásán mely a néprajzi tekintetben mai napig sok ősiségét felmutató törökséget akár csak vázlatosan is bemutathatná. A múzeum gyűjteménye ma inkább művelődéstörténeti jellegű és néprajzi szempontból főként a — használatban ma is élő — primitív eszközök hiányát sajnáljuk. A néprajzi gyűjtemény hátrányára szolgál az is, hogy az épület egyik szárnyában a rendkívül nagyjelentőségű ásatási anyagnak kellett helyet szorítani mindaddig, míg erre külön épület fog rendelkezésre állani. Ismerve a török kultuszkormány ezirányú nagy áldozatkészségét s a törökség múltja, népi és nemzeti sajátosságai iránt megnyilvánuló általános érdeklődést, bízvást remélhetjük, hogy Hamit Kosay, a múzeumok országos főigazgatójának szép terve a nem túlságosan távoli jövőben megvalósulásra kerül. Ezek szerint a török néprajztudomány és néprajzi gyűjtemény új, tágasabb otthonban nyerne elhelyezést egy építendő új néprajzi múzeumban. Itt majd a mai Törökország tárgyi néprajzi anyagán kívül bizonyára megkapja az őt megillető helyet a birodalom határain túl élő törökség, valamint a szomszédos és rokonnépek néprajzi anyagának összehasonlítás szempontjából fontos tárgycsoportja is. A mai Törökország tárgyi néprajzi anyagának egybegyűjtése nem okozna jelentős nehézséget, ha erre alkalmas számú és képzettségű szakember állana rendelkezésre. Ha egy ilyen nagyobb arányú néprajzi gyűjtőmunkára megvolna a lehetőség, Anatólia az összehasonlító néprajztudomány szempontjából ugyanolyan kiváló munkaterületévé válhatna a néprajzi szakembereknek, mint amilyen jelenleg a régészek számára. Palotay Gertrud: A 25 éves Liptóvármegyei Múzeum (Liptovské Muzeum-Ruzomberok.) Ezelőtt 25 évvel a liptóvármegyei Rózsahegyen, a Kürthi testvérek, e sorok írója és néhány lelkes kultúrbarát, nagy fába vágták fejszéjüket, jóformán a semmiből hozták létre és megalapították a Liptóvármegyei Múzeumot Ennek a 25 év előtti nagy kultúreseménynek és az azóta eltelt negyedszázad verejtékesen küzdelmes, de egyben eredményes munkásságának terjedelmes jelentése fekszik előttünk „25 rokov Liptovského muzea v. Ruzomberka, 1912— 1937." címmel és Kürti Gyula múzeumigazgató (Podová: Julius Kürti, správca muzea) szerkesztésében. A címlap után két fénykép következik, egy az 1912-ben megalapított és a régi, azóta már lebontott kath. elemi iskolában megnyílt múzeum szegényes épületét, a másik az 1937-ben elkészült, kétemeletes új múzeumi palotát ábrázolja, amely bármelyik nagy magyar városnak is méltó díszére válhatnék ! Az előszóban (urodom, p. 3.) találjuk a küzdelmes 25 év méltatását; itt is természetesen a megalapítás nehézségei után „tényleges viaskodással minden egyes helyiségért, minden tárgyért és minden fillérért" folyt a harc a mai szép eredményekig. A múzeum állandó és remek új épülete, a benne elhelyezett páratlanul értékes, nagy, gazdag és sokoldalú gyűjtemény, mint a nemesen és önzetlenül végzett munka méltó eredménye, büszke önérzettel tölti el a múzeum igazgatóságát és joggal elmondhatja: Exegi monumentum, aere perennius! A jelentés akár szóval, akár számokban történik, szépítés és nagyítás nélkül valónak mondható, de épen ezért e mű önmagát dicséri. Az öröklött jó szokások tisztelete, a múlthoz való ragaszkodás, illetve írott és tárgyi emlékének megőrzése és a jövő számára való átmentése, azok rendezése és tudományos feldolgozása volt a múzeum célkitűzése, főfeladata. Hosszabb ideig tartó szárnypróbálgatás után (melyeket e füzet részletesen ismertet), végre 1911 nov. 1-én a Kürthi testvérek, Dornyay Béla, Kroner Béla, Szobár Lőrinc dr., Váradi József dr., szűkebb előkészítő bizottságot létesítettek, majd nov. 28-án a megalakítandó egyesület nevét „Liptóvármegyei Múzeumegyesület Rózsahegyen" állapították meg és felhívással fordultak a város közönségéhez. Ezt a városnak majdnem összes vezető emberei, politi-