Néprjazi értesítő 31. évfolyam, 1939

Tanulmányok - A szilva hazája / Benedekfalvi Luby Margit = 31. évf. 2–4. sz. 300–310., ill., 4 ábr., Deutsche Zsf.

A szilva hazája 301 az elsőnél. „Nem annyira kéklik a fáról", mint a Kékszilva. Ez is inkább pálinkaszilva, de már lekvárfőzésre is használják. Aszalásra is jó. 3. Boldogasszonyszilva. Termése megint kétszer akkora, mint a Penyigei; szilváé. Termése gömbölyű, A színe nem érik ki teljesen kékre, hanem „se­tétvereses kék". Teljesen leves. Cukortartalma a két előbbinél kisebb. Ezt a fajtát csak pálinkafőzésre használják. 4. A Lotyó vagy Fosószilva. (Ez a Mirabolán.) Termése akkora, mint a Boldogasszony szilváé. Ize kellemesebb annál. Kimondottan pálinkaszilva. Törzse szürke. Gallyhegye élénkzöld. Tövisei hegyes-szög alakban állanak az: ághoz. Mint oltóalanyt barackfához használják. Ez a négy vad szilva-faj. Magjáról kél vagy a fa tövéről „gyükérről" hajt és onnan ültetik ki. Csak a Nemtudom szilvét nemesítik azzal, hogy kétszer­háromszor átültetik. Utána a termése másfélarnyi nagyra nő, mintha vadon termett helyén hagynék. így érthető a szokás-mondás, hogy akkor adom meg: (az adósságom), mikor szilvamag alá szántok. Vagyis soha. Nem kell azt be­cézni, nő az magától. Ebből a négy kékszilvafajtábói főzött szilvórium hasonlíthatatlanul érté­kesebb, zamatosabb, mint az ország többi részén veres szilvából főzött szil­vórium. Vetekedhetik, ha nem ízesebb, a kecskeméti baracknál. Amikor a világháború után egyre-másra állították fel ezen a vidéken a nagy szesz­főzdéket, akkor a szilvóriumunk márkás itallá emelkedett. Dunántúlról, az Al­földről, mindenünnen kértek csemetéket. De elfajzik ez a szilvafaj másutt. El­veszti ízét, zamatját. Hozzátartozik e táj jellegzetességéhez s élhetettenségünk, ha nagyobb hírre nem vergődik, nagyobb kelendőséget nem ér el. II. Féluadfajták. 1. Duránci. Hosszúkés gyümölcse kétszer akkora, mint a Nemtudomé. Húsos, édes. Színe „setétveres megyén a kékbe", mire megérik egészen kék. Enni és befőzésre ez a legalkalmasabb, de gyümölcse sem lekvárnak, sem pálinkának nem való. így aránylag kevés fát tartanak belőle. Kertenként leg­feljebb egy-két fáját találni. Csemegének való a pulyának, meg befőzésre — mondja kicsinyelve a gazda, s úgy látszik sorsa ezzel meg is van pecsételve. 2. A Berbencei az egyetlen magvaváló fajtánk. Törzsszínét majdnem össze lehetne téveszteni a fiatal körte fájával. Tövisei vastagabbak és derék­szögben állanak a fa ágához. Gyümölcse színe hamvas világoskék—persze az aprószemű szilvához mérten. Gyümölcse nem nagyobb a Duránciénál, de az oldala két felén ívelt, s az érett gyümölcs ezen az íven válik ketté. Azt tartják, kár pálinkának kifőzni. Inkább lekvárnak, aszalmánynak való. 3. A Veres-szilva. Julius utóján érő gyümölcse akkora, mint a Berben­ceié, de annál egy hónappal elébb érik. Se aszalásra, se pálinkafőzésre nem alkalmas, ezért kissé lenézett fajta. De csemegének a pulya számára s az asszonyoknak befőzésre igen alkalmas. 4. A Fehérszilva kétféle. Az egyik nagyságra akkora, mint a Nemtudom,, ez a Fecskeszilva. A másik gömbölyűbb, ez a Paradicsomszilva. Termése alakra, színre nézve a paradicsom kis bogyójához hasonló. Mindkettőt csak itt-ott tartják csemege-szilvának. A szilva általában augusztusban érik. Gyümölcsét verik. Ki győzné azt kézzel szedni. Lekvárhoz, pálinkához igy is jó. Nem fontos, hogy a gyümölcs épen maradjon. Hogy milyen lesz a jövő évi virágzás, azt — ha az idő ked­vező — már augusztusban meg lehet mondani. Augusztusra a rügy mér majd­nem kifakadt. A levélrügy hegyes, hosszúkás. A termőrügy gömbölyűbb, zö­mökebb. Ha sok a termőrügy, meg is biztatják az asszonyokat — lesz ám jövőre lekvárfőzés. Ha összehasonlítom a vad és félvad fajtákat, azt mondhatni, hogy a félvadfajták íze nem olyan „húzós", mint a vadfajtáké. Gyümölcsük nagyobb, terméshozamuk alatta marad a vadfajtákénak. Kényesebbek is. Az időjárás

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék