Néprjazi értesítő 31. évfolyam, 1939
Tanulmányok - A szilva hazája / Benedekfalvi Luby Margit = 31. évf. 2–4. sz. 300–310., ill., 4 ábr., Deutsche Zsf.
302 Benedeklaki Luby Margit terméshozamukat erősen befolyásolja. Ha március fagyos, akkor már nem teremnek a félvadfajok. Ha májusban rekkenő meleget kapnak, akkor virágjuk lehull, nem porzódik és így nem is teremhet. Ellenben a vadfajták, hacsak hernyó el nem öri, minden évben teremnek. Általában itt is áll, hogy a nemesebb fajta terméshozama nem éri el a vadfajtákét. A magrólkelt szilvacsemeték ártereken, holtmedrek partján, halványok mellett vagy akár a vasúti vonalak melletti anyagárkok csikislyás helyein találhatók. Némelyik élelmesebb vasúti állomásfőnök szép pénzt vesz be a csirittyás kubikos gödrökben nőtt szilvacsemetékből. A Szamoshát legszebb gyümölcsösei ilyn árterek, holtmedrek, halványok lankás, lejtős partján vannak. Matolcsnak három lankás területe van : a Godolya, Iszkó és Ómatolcs. Mind a három árterület. Amíg a víz járta, nem isiskolázták a szilvafácskákat, hanem csak felirtották, hogy a cserjéből fává fejlődhessen, mert a cserje nem terem. De amióta agyonszabályozták a szegény folyókat, azóta a lankáson imitt-amott kikelt kétéves csemetéket felszedik és elültetik egy vagy két sorjával a házikertben vagy a lankán. Kész a faiskola. Az öregebb fa gyökérhajtását is át lehet ültetni iskolába. Aki nagyobb gyümölcsű fára tart igényt, az a két-három éves csemetét még egyszer átülteti. Ezzel az nemesedik. A fa öt-hat éves korában kezd teremni. A gyümölcsösök-lankák keskeny parcellákra oszlanak. A lankának egyik — keskenyebb — széle lerúg a víz partjára. Innen a vízpartról kerül ki a matolcsi ember tüzelőjének egy része, nyárfa, ficfa, akác, vadszilvacserje képibe. Innen kerül a seprű is, mert vadszilvacserjéből meg kökényből kötik a „nyírfa-seprűt". Furcsa szegénység ez a miénk. Más vidéken a vadontermő szilvafák beiskolázásából szép és állandó jövedelemre tenne szert a nép. Nálunk seprű lesz belőle vagy gerjesztő. Nemhiába emlegetik vármegyénket „Tibet"-nek, senkinek se jut eszébe, hogy nálunk keresse a boszniai szilvával vetekvő szívós, aklimatizált kékszilvafajtát. Minden lankát nyárfás, akácos, csirittyás part zár el a vízparttól. A sűrű szövevényen át se lehet látni, aki idegenebb, annak utat kell magának törni a vízpartig, hogy szétnézhessen és tájékozást szerezhessen. Ez a sűrű bozót adja meg minden lankának a hátterét a vízpart felé. A keskeny lankán három sor gyümölcsfa áll. A középső sor almafa, s a vízparttal átellenes végén keskeny telekrészen az almafasort kivétel nélkül mindig egy körtefa zárja le. A körtefa mellett pedig jobbról és balról egy-egy diófa áll őrt. A középső almasortól jobbra és balra egy-egy sor szilvafa sorjázik. A régibb lankákon a következő almafajokat lehet találni: Fehérlapos, Aranykormos, Tarpai vagy Zodlapos, Kenéz és itt-ott egy-egy Búzás vagy Törökbálint. A régi híres Zsák-almának már híre sincs. Az újabb telepítésű lankákon már Aranypermén, Jonatán, Kálvit almák teremnek. A régi Kormos almákat ez újabb fajok is nehezen szorítják ki, mert ez kétségtelenül a vidék legnemesebb almafajtája. A körték közt akad Muzsalyi, Császár, Mézes, Esperes, búzával élő körte. A matolcsiak szerint ezek mind régi fajtájúak. A szilvafa-csemete két-három éves korában gallyainak elágazásánál öthat centiméter hosszú tövist, s ez a tövis a következő évben termőrügyet hajt. A fiatal csemetékről a tövisét „letakarítják", levágják, hogy a fa fejlődjön tovább és ne szívja el erejét a korai termés. A fiatal fa magától is lerúgja a termőágat, csakhogy annak a helyén ott marad egy kis gödör — a csobak. Mérpedig ez nem ékíti a fát s nem dicséri a gazdát. Azért a rendes ember ősszel vagy február elején megtakarítja a fiatal fát éles bicskával, mert kerti ollót, kertészkést még oltáshoz sem használ itt senki. A vénebb fát is takarítani kell, mert különben „ellomosodik" a fa. Az irtásnál arra kell ügyelni, hogy mindig felfele vágja az ember a gallyat. A hernyózásra nem kellett minket a törvénynek szorítani. Hernyóztunk