Néprjazi értesítő 31. évfolyam, 1939

Tanulmányok - A szilva hazája / Benedekfalvi Luby Margit = 31. évf. 2–4. sz. 300–310., ill., 4 ábr., Deutsche Zsf.

A szilva hazája 303 munk­anélkül is, mondja Illyés Károly. De úgy volt, hogy vagy tizenkét esz­tendeig nem volt mifelénk híre se a hernyónak. Termésünk is volt jó. Nem kellett követ kötni a fa ágára. (T. i. ha a fa nem terem, követ kötnek az ágára. A következő esztendőben feltétlenül terem.) Így esett meg aztán, hogy a leg­szebbnek mutatkozó termést megette a hernyó. Az idén készül is minden rendes gazda udvarán a hernyózószék. Errül szedik a gubót. A hernyózószék a mosószéknek óriási méretű kiadása. Van három-négy méter magas hernyózószék (1. ábra) is a faluban. Valamennyi új, mert a ré­git, hogy sohá nem kel­lett, szétverték. De azért „régimódi" az mind. A hernyózószékbe úgy van beillesztve a négy láb, mint a mosószékbe. A szétvetett lábakat ke­resztkötések kötik meg. A kötés stabillá teszi, egyszersmind létrafok­nak szolgál. A gyü­mölcsfa magassága sze­rint akár a tetejére is fel lehet állni s így a fa koronáját is el lehet róla érni. Ez a legalkalma­sabb módja a hernyó­zásnak. Ez nem töri össze a fát, mint a lé­torja, nem vágja össze, mint a rúdra kötött olló. Biztosan áll szétvetett négy lábán és többen is dolgozhatnak rajta egyszerre. A rúdra szerelt olló ellen a legkomolyabb kifogás az, hogy a termőgallyat is levágja, nemcsak a hernyógubót. Össze­vágja a fát. Olyan utána a fa, mintha lekocsozták volna. Ezért ollóval csak csak a legmagasabb ágakról szedik a gubót. Az irtás után jön csak a her­nyózás munkája, ez eltart szántásig, mert néha némelyik fán annyi a gubós hernyó, mintha le se hullott volna a levele. A gubóshernyó falevelekbe sodorja a petéit. A gyűrűhernyó a fiatal á­gakra gyűrű alakjában rakja le. A kétféle hernyó közül a gubóshernyó ellen könnyebb a védekezés. Le lehet takarítani a levéllel együtt a fáról, s ha az ember a leszedett leveleket elégette, meg is menekedett tőle. A gyűrűhernyót nehéz irtani. Permetezés kellene, de erre nincs kétség. A régiek csak úgy irtották, hogy körömmel lekaparták a fáról vagy lestek, hogy mikor kél ki s ha lehetett, ilyenkor kézzel elmoncskolták a fán. De ki győzi azt lesni. Amel­lett még a csirke, veréb, varjú is jobban szereti a gubóshernyót, mint a gyű­rűjét. Ez a magyarázata annak is, hogy a lankákon mért van annyi varjú­fészek. Nem szívesen irtják. Amennyi kárt csinál, annyit használ is a gazdá­nak. Ahol hernyóznak, ott a hernyózás alatt egész nap ég a tűz. Nemcsak azért, mert kint étkeznek, hanem azért is, mert a hernyózott leveleket rög­tön el kell égetni. Azelőtt irtogattak ősszel és február derekától rendszeresen hernyóztak. Arra a kérdésre, hogy meddig tartott ez a munka, azt felelik, hogy­­ takarítván leszedtük mire a szántás bejött. Előrelátó gazda beosztja a munka idejét, különben nem bizna meg vele. Első volt a fairtás, azután a takarítás vagyis hernyóirtás és ezt követte a szántás, vetés. A gyümölcsfa itására két eljárást használnak. A párosítást és hasítást. Legbiztosabb a párosítás. A beoltandó alanyon a nagy­ ujj és mutató­ujj közé­ ­, ábra. A hernyózószék. Matolcs. Szatmár vm. Luby Géza felv. — Gestell zum Raupenablesen. Matolcs, Kom. Szatmár. Photo G. Luby.

Next