Néprajzi értesítő 47. szám, 1965.

Tanulmányok - A népi cserépedények szakterminológiája / Igaz Mária / Kresz Mária = 47. évf. 87–131., ill., Deutsche Zsf.

A népi cserépedények szakterminológiája Régi igény kielégítésére készült a jelen dolgozat, vagy inkább javaslat. RÓMER FLÓRIS az Archeológiai Értesítő 1871-ik számában Agyagműveink helyes elnevezéséhez­ címmel ezt írta: „Igen sok tárgy van, melynek egy szóval való meghatározása, vagyis tudományos elnevezése nem csekély bajt okoz. Fokozódik a baj onnan, hogy az alakok csekély különbséget mutatnak és mégis különfélék, ahol műnyelv nem is létezik, hanem a nép szájához vagyunk szokva, mely nem mindig és nem mindenütt helyesen nevezi el a dolgokat, hanem gyakran az egymástól legtávolabb eső alakokat ugyanazon a néven nevezi meg míg ellenben külön vidéken ugyanazon tárgyat más és más nevek alatt ismerik ... Más nevek fordulnak elő az egri, a füleki, a győri piacokon..." — „Mit csináljon az archeológia magyar osztályozója? Alkosson maga mű­szavakat, és erőszakolja rá azokat az olvasó közönségre?" — E helyett arra kéri olvasóit, hogy a mellékelten lerajzolt 58 régészeti edényformához közöljék ,,a saját vidékeiken dívó elnevezéseket", — azaz RÓMER végül az élő népnyelvhez fordult a régészeti edényformák elnevezésénél. Foglalkozott a kérdéssel a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelü­gyelősége is. Kiss LAJOS írja, hogy 1912-ben a Főfelügyelőség részéről MIHALIK JÓZSEF levéllel fordult hozzá: „A Főfelügyelőség a magyarországi edénygyártás terén használatos elnevezéseket gyűjti az egyes fajták, illetve típusokról. Miután módunk volt beletekinteni az egész, uraságod által a vásárhelyi gölön­csérekről készülő művébe, kérem, legyen szíves a kéziratnak azt a részét, mely a nomenklatúrával foglalkozik, egy heti használatra rendelkezésemre bocsátani."2 Kiss LAJOS úttörő alaposságú dolgozata „A hódmezővásárhelyi tárasság" néhány év múlva meg is jelent.3 1951-ben az akkori Múzeumi Központ megbízásából IGAZ MÁRIA hozzá­fogott a magángyűjteményekben levő népi cserépedények leltározásához, és legsürgősebb szükségletnek az elnevezések következetes alkalmazását látta. IGAZ MÁRIA A kerámiai tárgyak nomenklatúrája című dolgozata a jelen munka alapja. Célja, hogy a leltárcédulán a „tárgy irodalmi neve" pont alá a javasolt elnevezés kerüljön, utána írandó idézőjelbe a gyűjtés helyén használatos, a gyűjtő által tényleg észlelt népi elnevezés. A formák állandó elnevezéséül a legáltalánosabb népi elnevezéseket választotta, kerülve a túlságos szét­aprózódást. A bizonytalanul használt neveket úgy választotta széjjel, hogy lehetőleg zárt, egymással össze nem téveszthető csoportokat jelöljenek. Minden­ ­ Arch. Ért. IV. (1871) 181-183. 2 Emlékezések a hódmezővásárhelyi múzeum alapításáról. (1958) 42. Tisraközli: Vásár­helyi kistükör, Bp 1964. 133. 3 A hódmezővásárhelyi tálasság. NÉ. főleg XVI. (1915) 52-67.

Next