Néprajzi értesítő 93. évfolyam, 2011.
GYŰJTEMÉNYI REFLEXIÓK - KATONA EDIT: „Szeressétek Odor Emíliát” Adalékok egy múzeumi gyermekviseleti kollekció háttértörténetéhez
Az Odor lányok értelmiségi, de rendkívül visszahúzódó, „puritán” életet éltek, ők már felhagytak a nemesi allűrökkel. Talán azért, amiért Emília is, aki „[...] átérezte a pálya fontosságát, másutt sem kívánt soha feltűnni, sem szórakozni. Előkelő családi összeköttetései ellenére is (apja miniszteri tanácsos volt) csaknem teljesen visszavonult a társas élettől.” (Schmidt 1904. 200.) Magánéletüket teljesen alárendelték szolgálatuknak. Tudásukat kiadványokban is közrebocsátották. Odor Emília két tanulmánya foglalkozott hivatása kérdéseivel, az egyikben a leányiskolai mértantanításról írt, a másikban a nevelőnők nyugdíjügyét vizsgálta külföldi példák nyomán (Odor 1881, 1891). A minisztérium megbízásából - feltehetően a leányoknak szánt - tankönyvekről készített bírálatokat. Vilma pedig részt vett a könyv alakban is megjelent zongoraoktatási tanterv megszerkesztésében (Révy, Dombóváry, közli 1910. 13; Lázárné 1904). Életükben a változatosságot utazásaik élményei jelenthették, melyek ekkor már szorosan hozzátartoztak az értelmiségi életmódhoz. Vilma tanári minősítéséből tudható, hogy önerőből fedezett útjaik Magyarország különböző tájaira, Ausztriába, Németországba, Svájcba és Felső- Olaszországba vezettek. A testvéreire éppúgy jellemző lehetett, mint Emíliára, hogy „Több ízben utazott saját költségén külföldön s ott is mindenütt felkereste a nevezetesebb intézeteket, de bárhol szerzett is tapasztalatokat, azokat mindig iskolájának a javára fordította” (Schmidt 1904. 200). Nyelvi nehézségeik nem lehettek, mert mindannyian jól beszéltek németül, franciául, Vilma és Henrietta pedig elég jól olaszul is. Mindegyikük hű maradt iskolájához, ahol kezdte működését. Emília is a Magyar Királyi Állami Felső Leányiskolából és Leánygimnáziumból kérte nyugdíjazását romló egészségügyi állapotára hivatkozva 1917. július 13-án. Ugyanezen év november 26-án a miniszter elfogadta folyamodványát. Az igazgató javasolta kitüntetését, de a majdnem negyvenévi „buzgó” szolgálatáért elöljárója csak a köszönetét fejezte ki.64 Még megérte, hogy a nők - igaz, csak ideiglenesen - megkapták a szavazati jogot, de már nem sokáig élvezhette a jól megérdemelt pihenést, mert 1919. október 7-én elhunyt. Ravatalánál kolléganője, Szekeres Margit ezekkel a szavakkal búcsúztatta: „ Mert meghaltál te akkor, amikor elhagytál bennünket. Hisz azóta csendes voltál és szomorú.” (Nemzeti Nőnevelés, 1919. január-december). A tanári kar hosszú szolgálatára és kiemelkedő munkásságára hivatkozva kérte Budapest Főváros Tanácsát, hogy díszsírhelyet biztosítson számára. A hivatal azonban nem teljesíthette óhajtásukat.65 Nem sokkal később követte őt Henrietta húga, az iskolában csak kedvesen becézett „Jetti néni”, aki még nyugállományba vonulása előtt, 1923. november 23-án távozott az élők sorából (T. GY. 1924. 6). A magára maradt Vilma összeköltözött az akkor már megözvegyült Ilona húgával a Mikszáth Kálmán tér 2. számú házba, amely egyetlen leánya, Schneller Ilona férjének, dr. Radnai Oszkárnak a tulajdonában volt. Akkor már Matild nővérük is megözvegyülten Sopronból Budapestre költözött, de úgy látszik, őket jobban szétválasztotta a korábbi távolság, külön maradtak. Odor Vilma nyugdíjazása után, az 1920-as évek végén próbálta jó helyre juttatni a megmaradt és a család számára értéktelennek tűnő iratokat, holmikat, így került az utazásaik emlékét őrző képeslapgyűjteményük, sok értékes könyvük iskoláikba, édesanyjuk 1848-as esküvői selyemcipője és 19. század közepi esernyője az Iparművészeti Múzeumba, a Zeneakadémián végzősként kapott emléklapjai, több kottája az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárába. 1928-ban pedig több kortörténeti dokumentumnak számító iratot helyezett el letétként a soproni levéltárban.66 A családban a pedagógusi hivatást dr. Radnai Oszkár folytatta, akit a tanítóképző tanáraként 1921 és 1927 között éppen Emília iskolájába neveztek ki. Matild 1935-ben, Ilona pedig 1939. január 8-án hunyt el. A legtovább Vilma élt, őt 1942. március 13-án temették. A három pedagógusleány szoros összetartozásuk jeleként ma közös sírban nyugszik szüleikkel együtt az Új köztemetőben (24. kép). Sajnos a család ma élő utódai nem őriznek semmi emléket az Odor lányokról. Thiering Gyuláné Odor Matild fiának, Gyulának a leszármazottai csak egyetlen 64 Budapest Fővárosi Levéltár Vill.38.a. 2 doboz 1914-17,651/1917 és 1918-194/1908 irat. 65 Budapest Fővárosi Levéltár VIII.38.a. 1919-20, 973, 123235/1919 irat. 66 Az Erzsébet Nőiskolának adományozott képeslapgyűjtemény valószínűleg a második világháború során elpusztult. Iparművészeti Múzeum, btsz.: 18175, 18176; Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára Ábrányi Kornél, Erkel Ferenc, Volkmann Róbert emléklapja FOND XII/ 1257,1273, 1354; Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára 5 és 7 kottafüzet Mus.pr. 14290, 14011; Győr-Moson- Sopron Megye Soproni Levéltára XIII/29 Ódor család iratai.