Magyar Néprajzi lexikon 1. kötet, A-E (1977)

CS - csók - csoklya - Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805)

csak mutatja meg, hol kell templomot, ko­lostort építeni. Szent Gellértnek szarvas mutatja meg a bakonybéli monostor helyét, a váci egyház alapításmondájában szarvas mutatja meg Szent Lászlónak, hogy hová építse a székesegyházat, a lengyel krónikások szerint szarvas mutatja meg a magyar Szent Imrének, hová építsenek a lengyelek kolos­tort stb. — A magyar kutatók keleti és nyugati párhuzamokra egyaránt utalnak a szerteágazó motívumcsaládnál. Úgy látszik, hogy a honfoglaló magyarok magukkal hozták a keleti típusú —-mondát, mely később a keresztény Eustachius és Huber­tus mondakörrel keveredett. A — sok eurázsiai népnél s egyes E-amerikai indián csoportnál is igen régóta a csillagos ég jelképe. — Irod. Sebestyén Gyula: A regösök (Bp., 1902); Berze Nagy János: A csoda­szarvas mondája (Ethn., 1927); Solymossy Sándor: A magyar csodaszarvas-monda (Magyarságtudomány, 1942); Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet (Bp., 1948); Dömötör Tekla: Árpádházi Imre herceg és a csodaszarvas mondája (Filológiai Közl., 1958); Dömötör Tekla: Littérature Hongroise — Littérature Euro­peenne (Bp., 1964); Kristó Gyula: Ősi epikák és az Árpád kori íráshagyomány (Ethn., 1970). Dobos Ilona —Dömötör Tekla csók: két ember közeli kapcsolatát kifejező — gesztus. Ez a kapcsolat lehet rokoni, érzel­mi vagy „szolgai". Ennek megfelelően a — formája is változik; szigorúan szabályozza a társadalmilag elfogadott és kulturálisan meg­határozott — norma. A Közel-Keleten pl. a vállon csókolás szokásos. Az európaiakra jellemző alak— lényegében ismeretlen az arktikus népek, valamint a kínaiak, japánok és malájok körében. Ezek a népek az orr összeérintésével „csókolóznak", közben szag­lászó felszívó lélegzetet vesznek. Ez meg­magyarázza az európai — eredeti jelentését is: nem más, mint jelképes lélekcsere. Ezzel magyarázható a népmeséknek az a motívu­ma, hogy a — hatására a kígyó más alakot ölt, vagy alvó, halott királykisasszony át­változik, feléled. — Az egykor valószínűleg sokkal szertartásosabb — ma találkozási és főképpen búcsúzási gesztussá lett. — írod. Solymossy Sándor: A csók eredete (Ethn., 1928). * Hoppál Mihály csuklya: —gyalogszán Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805): költő, nevéhez számos vándoranekdota és monda fűződik, elsősorban Debrecenben és környé­kén. Táltosként emlegetik, aki megtalálta az elrejtett kincset. Bika alakban hétéves korában egy másik bikával viaskodott. Más változatokban garabonciásként szerepel, vagy mint vándor legátus különböző anek­doták hőse. Hajdú-Bihar megyében több Csokonai Vitéz Mihály Csokonainak küldött népköltési gyűjtés. Szabó Mihály levele Csokonai anyjához 1801-ből. Bp. Néprajzi Múzeum 526 Csokonai

Next