Magyar Néprajzi lexikon 5. kötet, Sz-Zs (1982)
Z - zab (lat. Avena sativa) - zabadó - zabálócsütörtök - zabigyerek - zabkiszi, kiszi, kiszij - zabla, fékemlő, szájvas, zabola
zab (lat. Avena sativa), jelentős takarmányés tápláléknövény. Világszerte elterjedt gabonanemű, jól bírja a nedves, hideg éghajlatot, a fenyőövben is beérik. Őshazája Előázsia, ahonnan a neolitikus kultúrákat hordozó népességgel még mint a gabonafélék gyomnövénye került Európába. Termesztésbe vételére valószínűleg a vaskorban a mai É-Németo. területén került sor. A magyarság feltehetően csak a honfoglalás után a Kárpát-medencében ismerte meg. A magas hegyvidékeken (Erdély, Felföld) táplálékként (kása, pépesételek) fogyasztották, de leginkább abraktakarmánynak használták. Kósa László zabadó: a hajdani jobbágyszolgáltatások egy neme. A 15. sz.-tól adatolható adónem főként a 17—18. sz.-i Erdélyben vált rendszeres szolgáltatássá. Minden jobbágy háztartás után köböl zabot hajtottak be karácsonykor vagy Márton nagtján. Erdélyben a kózab, karácsony zabja, az EK-i Kárpátokban kemencezab néven volt ismeretes. A ~ elsősorban a feudális birtokosok lóállományának takarmányozását szolgálta; nagy hadászati jelentősége volt.— Irod. Berlász Jenő: Az erdélyi jobbágyság gazdasági helyzete a XVIII. században (Bp., 1958); Szentgyörgyi Mária: Jobbágyterhek a XVI—XVII. századi Erdélyben (Bp., 1962). Paládi-Kovács Attila zabálócsütörtök:*farsang zabigyerek: a házasságon kívüli együttélésből vagy az ettől független nemi érintkezésből (—• házasságon kívül elismert nemi kapcsolat, —» vadházasság) származó gyerek. Szerelemgyereknek is nevezik és értékelést jelent az a mondás, hogy „szép, mint a szerelemgyerek". Helyi elnevezései: fattyú, fatykó, megesett lány magzatja, szeméten szedött gyerek, prozvakott gyerek, hadigyerek (idegen katonától származó). Az ilyen gyerek sorsa rendkívül nehéz, mert csak az anya neveli, az apa legtöbbször tudni sem akar róla, tartásához, neveltetéséhez legfeljebb bíróilag megállapított tartásdíjjal járul hozzá; származásának körülményeit munkahelyén, magánéletében éreztetik vele. Ha az anya körülményei sem teszik lehetővé nevelését, azet állami gondozásba adják (régen lelencgyerek volt a neve, napjainkban népiesen állami gyereknek is nevezik). Tárkány Szűcs Ernő zabkiszi, kiszi, kiszíj, savanyú, kocsonyás zabból való lisztpép. Székelyföldi étel (Csík, Háromszék, Udvarhely). A kemencében szárított zabot malomban őrletik, a héjrészeket kirostálják. A lisztet meleg vízzel híg péppé keverve néhány napig magában erjedni hagyják. Más változat szerint a lisztet forrázzák, kihűlve —a kovászmaggal kenyérszerűen bekovászolják, amikor megkel, langyos vízzel elegyítik. Csak a tetejére felszálló fehér lét főzik. A kihűlő ~ mindkét esetben kocsonyaszerűen merevedik meg. Hidegen eszik, hozzá tejet, mézes vagy cukros vizet, aszalt szilva levét kanalazzák. Népnyelvi elnevezéseként mindhárom címszóváltozat előfordul. A 18. sz. közepén az ételt kiszíl és kiszil néven emlegetik. — A szó az ukránból származik. Az ukránoknál — és a keleti szlávoknál általában — ez az étel nagy múltú, máig igen elterjedt. Náluk a ~nek szánt zab szárítása egy másféle zabkásához való speciális zabliszt (tolokno) előkészítésének egy mozzanatával egyezik. A kétel szláv jövevényszóval jelölve századunkig fennmaradt a karintiai Alpok német falvaiban. (•még: erjesztett gabonalé) — írod. Rhamm, K.: Talken und Geislitz (russisch tolokno und kisels) — Zwei alte slawische Hafergerichte (Carinthia, 1909); Zelenin, D.: Russische (ostlawische) Volkskunde (Berlin— Leipzig, 1927); Viski Károly—Kerestely Józsefné: Adalékok Udvarhelymegye néprajzához. Székely eledelek (Népr. Ért., 1932). Kisbán Eszter zabla, fékemlő, szájvas, zabola, kettő vagy négy karikával ellátott ujjnyi vastag, kb. 18 cm hosszú, gömbölyű, egy darabból álló vagy csuklósan illeszkedő két darabból álló vas eszköz, amit a szekeresfékre, a•kantárra csatolva a ló szájába tesznek, hogy a lovat, a -*gyeplő segítségével irányítani tudják. A