Magyar Néprajzi lexikon 5. kötet, Sz-Zs (1982)

Z - zabló - zajdaruha - zajkeltés, lármázás

39 Magyar Néprajzi Lexikon V. zajkeltés ~nak többféle változata van; legegyszerűbb ~ az egytagú, kétkarikás gömbölyű vas, fej­lettebb az ún. törött vagy hólyagos aminek kettő és négykarikás változata van. A két szabadon mozgó karika által csatolják a kan­tárra. Ha kétkarikás , akkor rövid kis láncokra szerelt pechekkel csatolják fel pl. a szekeresfékre (­*fék). A felfüggesztő karikák azt a célt is szolgálják, hogy a ~ a ló szájában oldalra ne járjon ki-be; ugyanezt a célt szolgál­ják a ~ két végére szerelt kis pálcák is, az ilyen ~t nevezik pálcás-zabolának. Gyakori eset, hogy a pálcák végeit karikákká formálják és ezáltal az ún. feszítőzabla enyhébb változatát kapják, mert ezekbe a karikákba már belecsa­tolhatják a feszítőszárat. Nagyon sok lónak rossz szokása, hogy a ~­mellett kiöltögeti, lógatja a nyelvét, ez ellen valók az ún. kanalas­zablák. A ~ nagyon régi eszköz, a régészeti ásatások csontból és fémekből való változatait már a korai időkből kiásták, de legegyszerűbb módja lehet a ~nak a ló szájába vetett hurok is. — Eldöntendő kérdés, hogy a ~t hol és kik találták fel, valószínű azonban, hogy Közép-Ázsia valamelyik lovas népe használta először, már a fémkorszak előtt is. Az i. e. 9. sz.-ban már ismertek voltak a pusztai nomádoknál a fejlett csuklós vagy hólyagos­ok. — Irod. Pettkó-Szandtner Tibor: A magyar kocsizás (Bp., 1931); Frecskay Jenő: Emlő, fékemlő, ese, esemlő (Magy. Nyelvőr, 30.) K. Kovács László zabló: csikók, lovak számára készült kisebb­nagyobb méretű fedetlen ládaféle (etető). zajdaruha, —• batyu zajkeltés, lármázás: katartikus, ill. gonoszűző rítus (-* gonoszűzés, —• katartikus rítusok). A naptári ünnepek, valamint az -*átmeneti rítu­sok gyakori tartozéka, gyakran elhomályosult céllal, ill. magyarázatokkal. Többnyire nem önállóan, hanem más szokáscselekmények kí­sérőjeként nyilvánul meg. A kongózás -*kará­csonykor, szilveszterkor és -*újévkor szoká­sos, néhol -*pünkösdkor is. Egyes helyeken zabla Zablák : 1. cigányzabla, 2. parádés zabla, 3. zabla, 4. törött zabla feszítő ágakkal, 5. feszítőzabla, 6. lánczab­la (1—3. és 5—6. Átány, Heves m., a 4. Alföld) (20. sz. eleje) A zabla használata (Dunaföldvár, Tolna m., 1957)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék