Magyar Néprajzi lexikon 5. kötet, Sz-Zs (1982)

Z - Zakarjás János (?1720–Komárom, 1772) - zaklanyozás - zalai hímzések

610 zalai hímzések gulyafordítás kapcsolódott hozzá: pásztorok, béresek, legények, gyermekek zajongtak, os­tort pattogtattak, kolompoltak, kürtöltek, amíg a jószágok fel nem ébredtek és másik oldalukra fordulva biztosították a következő év termékenységét. A­z ez esetben egyrészt a gonosz távoltartására irányul, másrészt a kö­vetkező év állatszaporulatát biztosító -­termé­keny­ségvarázslás. Farsangkor, főként húsha­gyókor szokás országszerte a lányok szűzgu­lyába hajtása, kikolompolása (­­vénlánycsú­folás), a kongózás és gulyafordítás tréfás vén­lány és vénlegény csúfolássá alakulásával. A civakodó házaspárokat kigúnyoló, megszégye­nítő tángózás ( —• közvélemény -büntetés) szoká­sát is ~ kíséri. A húsvéti ünnepkörben bibliai esemény megjelenítésében, emlékeztetőjében kerül sor ~re­pilátus- vagy Judás-verés alkal­mával (-* Pilátus-égetés). Az emberi élet for­dulóin eredetileg gonoszűző zajcsapás a bakfa­zékdobás és változatai. -*Keresztelőkor pl. az ablak alatt porral telt csuprot, bakfazekat dobnak a gyermekek. Egyes helyeken a keresz­telői lakoma közben vagdosnak az ajtóhoz rossz cserépfazekakat, nehogy süket legyen a gyerek. A cserépdarabok, de az edény, hamu, por vagy gabona stb. tartalma is a jókívánsá­gok sokaságát jelképezheti. Hasonló célzattal az esküvői menet (­­menyasszonyvitel) indulá­sakor a szekérhez cserépedényt dobnak és lövöldöznek. A vacsora alkalmával is földhöz­vágnak egy rossz fazekat. A bakfazékdobás is ismeretes vénlánycsúfoló szokásként is.­­* N­évnapozáskor a köszöntők jókívánságát jelképezi a bakfazékdobás. A­z­ halott kivitelé­nél is a gonosz távoltartására vagy a lélek riasztására zajt csapnak cserépfazékkal, ajtó becsapásával stb.­­• Virrasztáskor egyes helye­ken csörgőpálcával] ébresztgették az elalvókat. Eredetileg talán ez is gonosztávoltartó ~ volt. Egyéb alkalmakkor­­*féregűzéssel is kapcsola­tos a pl. Nagyszombaton bográcsot vernek, „kígyók, békák szaladjatok!" szöveggel, ami­kor először szólal meg a harang. A jószág első legeltetésekor ( —• Szent György napja) puskát ropogtatnak, s ezzel képletesen­- megölik a farkast és egyúttal biztosítják a jószág egybe­maradását. A ~ mint ünnepi szokásoktól független, önálló —• mágikus eljárás az eredeti, rontást távoltartó, gonoszűző céllal szórvá­nyosan fellelhető Európa-szerte. A nálunk is­mert eljárások közül legelterjedtebb a­­*vi­hart, ill. jégfelhőt eloszlató harangozás, továb­bá a féregűzés­­sel egybekötött módszerei. — írod. Szendrey Zsigmond: A „kongózás" (Ethn., 1930); Szendrey Zsigmond: Bakfazék (Ethn., 1931); Szendrey Zsigmond: A magyar népszokások ősi elemei (Bp., 1940); Tátrai Zsuzsanna Zakariás János (? 1720—Komárom, 1772): jezsuita hittérítő és néprajzi gyűjtő. 20 éves korában belépett a jezsuita rendbe, 1740—41-ben Trencsénben, 1742—44-ben Nagyszom­batban tanult, majd itt volt tanár 1749-ig. 1750-től 1768-ig Peruban és Bolíviában térí­tett a Mamoré folyó vidékén, számos törzs körében. Hazatérve Komáromban volt plébá­nos haláláig. Leveleiben értékes néprajzi ada­tokat közölt a Mámoré vidéke indián törzsei­ről. — F. m. Zakariás János és Fáy Dávid délamerikai jezsuita misszionáriusok úti levelei (Földr. Közl., 1910). — Irod. Boglár Lajos: The Ethnographic Legacy of Eighteenth Cen­tury Hungarian Travellers in South America (Acta Ethn., 1955). Sárkány Mihály zaklanyozás: -*­evező zalai hímzések: 1. a Mo.-on legszélesebben elterjedt hímzéstechnika egy kiemelkedően szép és nagyszámú, jellegzetes csoportja, a vagdalásos-laposöltéses fehér varrás. Sajátossá­ga, hogy a szálvonásos-vagdalásos munka igen nagy, széles felületeket borít el, melyből kie­melkednek az erőteljes -^laposöltéses minták. \V*k • ' -«• -r « » I 1 4 • " " - * ? *.*s.* * * 1.* ~ i ~ WC* I • • o m o % » \ ft v "4 fe r« • •' A ~ M ^ 4 * ^ ^(H * * ^^ Díszágynemű hímzésének részlete (Zala mv 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Next