Hammer Ferenc: MaDok-füzetek 8. …nem kellett élt vasalni a farmerbe. Mindennapi élet a szocializmusban. Tanulmányok (Budapest, 2013)
A farmerviselet alakváltozásai a szocialista magyarországon - Első találkozások
veszélyeztető „látványbűn'' innovatív elképzelése. Ugyanakkor a jampecek megregulázása bumerángnak is tekinthető, mivel az én stilizálásának politikai szabályozási kísérlete hatékony eszközt adott azok kezébe, akik az öltözködés adta, sokszor szabályozhatatlan jelentés-bújócska révén kívántak borsot törni a hatalmat megszemélyesítő intézmények képviselőinek orra alá a későbbi évtizedekben. Első találkozások A mi korunk felfogása a ruházati cikkek kiválasztásában is szabadabb lett. Elmúlt az az idő, amikor valóan „a ruha tette az embert”, amikor a társadalmi helyzet, az osztálytagozódás határozta meg, hogy ki milyen ruhát viseljen. A mi társadalmunk alapfeladata, hogy az életet szebbé, tartalmasabbá, értékesebbé tegye. Az egész dolgozó társadalom módot kap arra, hogy munkája gyümölcsét élvezhesse. [...] szembe kell szállni azzal a ferde nézettel, amely szerint „nem illő” jól öltözködni, a szép, divatos ruha viselése kispolgári szokás. Szó sincs róla! Csak nyugodtan öltözködjék mindenki szépen, anyagi tehetsége szerint. [...] Néhány kirívó hibára hívjuk fel most a figyelmet. Néha még előfordul, hogy pantallós nőket láthatunk színházban és más szórakozóhelyen. A férfiak pedig tánc közben ingujjra, nadrágtartóra vetkőznek. Hasonlóan ízléstelen a feltűnni vágyó fiatalság Nyugatot majmoló, jampeces ruházkodása is... (Burger-Kovácsvölgyi 1962: 46.) Mint ez az 1962-ből származó öltözködési tanács sugallhatja, az ötvenes évek elejének osztályharcos viseletszabályozása nagy változáson ment keresztül egy rövid évtized alatt. Kádár János kétfrontos („egyet jobbra, egyet balra ütni") konszolidációs politikája jól tetten érhető a fenti idézetben is. A szerzők figyelmeztetik a dogmatikus „ferde nézetek" tulajdonosait éppúgy, mint a jampeceket, érdemes azonban figyelni a hangsúlyváltásra a jampecek megítélésével kapcsolatban, akik a veszélyes kategóriából átkerültek az „ízléstelen" megítélés alá. A munkásosztály számára az új norma a „szép, divatos ruha" lett. Az első farmerek tévedésből vagy véletlenül kerültek Magyarországra az ötvenes évek második felében. Mint arról néhány „első farmer"történet beszámol, az első (többnyire használt) darabok 1956 utáni nyugati segélyszállítmányokban vagy rokoni ruháscsomagban érkeztek, esetleg külföldre tévedő magyar fiatalok vettek belőle Nyugaton. A beszámolók szerint az ötvenes években a farmer vegyes érzeteket keltett a környezetben. A családban, a barátok között olykor sikert aratott, olykor kevésbé, a felnőtt-társadalom, azaz a szülők és a tanárok, sőt néha még az osztálytársak is eleinte mereven elutasították, mivel egyértelműen a segédmunkások - szürke vagy kék vászonból készült - celgnadrágjával azonosították. E félreértés fényes bizonyítéka a farmer kezdeti ismeretlenségének, ha tetszik, egzotikumának, hiszen egy-két generációval később az avatott, azaz immár „képzett" szem ötven méter távolságból meg tudta különböztetni a Levist a Wranglertől, nemhogy a farmert a celgnadrágtól. Egy farmertörténetben a válaszadó elmondja, hogy miután gyerekként 1956 után Olaszországban látta a farmert divatba jönni, hozott egyet magának, ám az iskolában annyira kinevették, hogy azontúl csak afféle strapanadrágnak viselte otthon. Egyszer, évekkel később, az immár „képbe jött" osztálytársak lelkes elképedéssel vették észre egy kiránduláson, hogy van neki farmerja.11 Az ötvenes évek második felében, amikor felbukkantak az első farmerek Magyarországon, még nem volt közkeletű magyar elnevezésük. Kezdetben, mint azt több adatközlő megjegyzi, kovbojnadrágnak nevezték: 1956 után szerte a világból küldtek Magyarországra csomagokat, ajándékokat - ami számunkra, gyerekek számára újdonság, érdekes volt: tejpor ízű keksz!!, rágógumi!! - „ne nyeld le, csak rágd!”, kakaópor!! -, kb. 3 évig minden reggel kakaót ihattam, komolyan!, színes borítójú füzetek!!, tejpor! orosz tejkonzervü marhajó volt! és persze a ruhák. Ezek az ajándékok különböző csatornákon keresztül érkeztek, a kovbojnadrág például az evangélikus egyházon keresztül. Ugyanis jártam az egyház gyerekeknek szóló bibliaköreibe, az egyház kapott saját csatornáin keresztül csomagokat, amiket szétosztott a hívek között. Állati nagy szám volt a cucc! Persze iskolába nem mentem benne, de azon kívül nem lehetett leszedni rólam érthetően. Semmi felsőbbrendűségi tudat, egyszerűen csak „amcsi cucc” volt! (Lehet, hogy nem is amerikai, nem tudom.) Akkor még az „amcsi” szó abszolút pozitív tartalmú volt. Most jut eszembe, hogy valami papucscipőszerű tüneményhez is hozzájutottam, és a kettő együtt: marha menő volt („állati asser’! (H. István *1945) A farmerviselet alakváltozásai a szocialista Magyarországon 11 A publikálatlan interjút Ryan Mehan készítette N. Ádámmal 2005-ben. 21.