Hammer Ferenc: MaDok-füzetek 8. …nem kellett élt vasalni a farmerbe. Mindennapi élet a szocializmusban. Tanulmányok (Budapest, 2013)
Táblás játékok és más elképzelt valóságok az 1950-70-es években Magyarországon - A Monopoly és a Gazdálkodj okosan! története, szabályai és összevetése
poly kimenetelét is erősen befolyásolja a kockadobások által meghatározott sors, azonban a játékosok tapasztalatától függően 10-50 százalékban az határozza meg, hogy a játékosok milyen befektetési döntéseket hoztak a játék során. Ha ez nem így volna, nem olvashatnánk sokszoros Atonopoly-bajnokokról az interneten. A két játék szabályaiból adódó másik jelentős különbség, hogy míg a Gazdálkodj okosan! fogaskerékszerű játékmenetében semmilyen interakció nincs a játékosok között mindenki csak a mindenható banktól kaphat bármit, és csakis a banknak fizethet, addig a Monopolyban felfedezhetők olyan interakciók, mint a versengés az árverésen, a telkek egymás közötti adásvétele, alkalmanként a bérleti díj megszabásakor a játékosok díjemeléssel azt a társukat sújthatják, akit akarnak, és ha van a börtönből kiszabadulásra jogosító kártyájuk, azt is annak adhatják el, aki nekik tetszik. Mindezeket a lehetőségeket a Monopoly formális szabályai engedik meg/írják elő. Tekintetbe véve a vagyongyűjtési stratégiákat (ki melyik mezőn fektet be), és az előbb említett interakciók adta lehetőségeket, a játékosoknak viszonylag nagy terük nyílik időleges informális szövetségek kialakítására, amikor ketten-hárman, hallgatólagosan összefogva, kis szerencsével megfékezhetik azt, akinek „túl jól megy". Míg a Gazdálkodj okosan!-ban semmi nem múlik a játékosok intelligenciáján, stratégiáján (az egyetlen stratégia - amennyiben ezt annak lehet nevezni - az, hogy mindenki ül szépen, és várja, hogy dobjon valami szerencséset) vagy figyelmén (annak az egyszerű szabálynak az elsajátításán kívül, hogy ha valaki meglát valamit, vegye meg gyorsan), a Monopolyban nyerhet vagy veszíthet a játékos, amikor arról kell döntenie, hogy milyen formában adózik (ehhez kell némi fejszámolás), továbbá csak akkor jár bérleti díj a bérbeadó játékosnak, ha kéri a mezőjére lépőtől, ha „elalszik", nem jár neki lakbér. Harmadik (valamelyest spekulatív) különbség a két játék között, hogy (némileg az előzőekből adódóan), míg elméletileg a Monopolyban játszhat valaki a saját érdekei ellen (úgymond betűre), a legnagyobb tragédia, ami egy öngyilkos-stratégiát folytató Gazdálkodj okosan!játékossal történhet, az, hogy nem lesznek ugyan vagyontárgyai, de ekkor biztosan sokáig ül a készpénzben. Szembeötlő különbség a két játék között, hogy csak a Monopolyban van börtön. Ez azonban talán érthető, hiszen a kádári konszolidációt megjeleníteni kívánó játékba börtönmezőt tenni lényegében kimerítette volna az akasztott ember házáról és a kötélről szóló népi bölcsességben foglaltakat. A legnagyobb bűn, amit a Gazdálkodj okosan! régebbi változatában elkövethetett az ember, hogy szemetelt az utcán (10 forint büntetés járt érte). A Monopoly és a Gazdálkodj okosan! világképe eléggé pontosan megjeleníti a liberális demokrácia, illetve a kádárizmus társadalmi interakcióinak alapmintázatát. Ezek a mintázatok megmutatják, mit várhat el a polgár a többiektől, megmutatja, mitől jut előre valaki az életben, miben áll a verseny lényege, az élet mely területe különíttetett el a verseny számára, mely életszférák függetlenek a versenytől és legfőképpen, miben mutatkozik meg a hatalom természete az illető társadalomban. A Monopoly mezőit és kártyáit tanulmányozva mindenekelőtt azt tanulhatjuk meg, mit neveznek az angolszász világban privacynak. A verseny többnyire az üzleti cserebere világában zajlik, a játékosok adnak-vesznek, mindamellett a magánéletük, személyes szokásaik és szabadidejük iránt a játék teljes érdektelenséget mutat. A szerencsekártyák többnyire az üzleti élet eseményeit jelenítik meg (adó-visszatérítés, részvényosztalék, betétkamat, biztosítási hátralék), a magánszféra legtöbbször kiadások vagy bevételek formájában tűnik fel (öröklés, magániskola költségei, kórházi számla). A szépségversenyen elért második helyezés (és az ezzel nyert bevétel) is kilépésnek tekinthető a magánszférából, és még az olyan, kimondott magánünnep, mint a születésnap, is akként jelenik meg a játékban, hogy a szülinap-kártyát kihúzó játékosnak a többiek fizetnek ajándék gyanánt. Érdekes módon mind a Gazdálkodj okosan!, mind a Monopoly szerencsekártyái között is megtalálható a rejtvénypályázaton szerzett bevétel. E sokatmondó egyezés okára nem sikerült rájönnöm. A Monopoly imént jellemzett érdektelensége a magánszféra iránt első látásra nem áll az olyan „magánbűnökre", mint az ittas vezetés vagy a gyorshajtás. Azt is észrevehetjük azonban, hogy e bűnök attól váltak bűnné, hogy a kihágások (nyilvános) jogi következményt vontak maguk után. A Gazdálkodj okosan!-ban ezzel szemben a (nyilvános) játéktérre kerül, ha a játékos egyáltalán beteszi a lábát egy mulatóba, mint egy szerencsekártya mondja: „Mulatni szeretnél? Nos tessék! Lépj a 9-es mezőbe és fizess 800 Ft-ot!” A 9-es mező leírása a játékszabályban meg is indokolja, miért cselekszik helytelenül a dolgozó: „Túlzottan belemerültél a mulatozásba. Ez felboríthatja háztartásodat és kevesebb pénzed jut a takarékba.” Ha poharat emel a szájához, így hangzik az ítélet (1-es mező): „Beléptél az Italboltba, fizetsz 400 Ft-ot. Ez könnyelműség, ilyet csak részeges ember tesz, hogy első útja az Italboltba vezet." Hasonlóan zord stílusban utasít a játék az éttermi élvezetekre. „Ma étteremben vacsorázol. Lépj a 25-ös mezőre és fizess 40 Ft-ot!” A Gazdálkodj okosan! azonban nemcsak büntet(ve tilt, hanem az élvezetek helyes irányát is megmutatja a szocializmusban: „Megtekinted a Nemzeti Galéria gyönyörű kiállítását". „A sport Táblás játékok és más elképzeltatóságok 51.