Hammer Ferenc: MaDok-füzetek 8. …nem kellett élt vasalni a farmerbe. Mindennapi élet a szocializmusban. Tanulmányok (Budapest, 2013)
Táblás játékok és más elképzelt valóságok az 1950-70-es években Magyarországon - Játék és habitus
dolog. Ezzel szemben a Gazdálkodj okosan! játékosának ideje homogén és lineáris, a játékosok lényegében sorban állnak a szerencséért, és az nyer, akinek a legtöbb jut belőle; nincs ok sietségre, és nincs ok félni attól, hogy elkésünk: a siker szerencse és türelem dolga. E tekintetben úgy véljük, a Gazdálkodj okosan! (talán szándéktalanul, de kísérteties pontossággal) modellezi a Kádár-korszak életvilágának domináns időképzetét (és így polgárstratégiáját is). Mint ahogy egy tanulmányunkban, amely a Kádár-korszak időképzeteit is érintette, részletesebben kifejtettük, a reálbérek masszív növekedése, a politikának a mindennapi életből való valamelyest eltünedezése, a tartós fogyasztási javak területén felmerülő, egymást generáló fogyasztási ciklusok (és a részletre vásárlás tömeges jelensége) a Kádár-rendszer mint temporális entitás létrejöttét eredményezték, amely a rendszer részleges és tökéletlen legitimálódása kulcsmomentumának bizonyult, így fogalmaztunk: Az intézmények legértékesebb tulajdonsága, hogy a folytonosságot, történetiséget adnak a velük együttműködőknek. Ez az állítás azonban meg is fordítható, és mondhatjuk azt, hogy az egymással összefüggő megfontolások, amelyek hoszszú távú terveket, meggondolásokat, illetve célokat tartalmaznak (mint például egy karrier latolgatása vagy a család jövőjének tervezgetése), intézményekként kezdenek viselkedni az emberek gondolkodásában. A tervezgetés, illetve a tervek egyes elemeinek megvalósítása metafizikus biztonságtudatot kölcsönöz az egyénnek, és a fogyasztás révén elősejlő jövőképek, tervek, a (vonzó) jövő otthonossága volt a Kádár-rendszer részleges és tökéletlen legitimáltságának kulcsa. Újdonságszámba ment, hogy lehet egyáltalán terveket szőni, az pedig a magyar társadalomtörténetben először esett meg, hogy nagy tömegek számára kimondottan értelmes, haszonnal járó foglalatosság volt a jövő latolgatása. (Hammer-Dessewffy 1997) Az ezen otthonos jövőbe a bejáratot a várakozás alkotta. (A korszak jellemző intézménye, a boltok előtti sor nemcsak azt jelenti, hogy valamiből nincs elég, hanem azt is, hogy valószínűleg lesz.) Csakúgy, mint a Gazdálkodj okosan!-ban, a klasszikus Kádár-korszakban (némileg általánosítva) az előrejutás az életben türelem és szerencse dolga volt. Ma a Monopoly számunkra azt tanítja meg: az előrejutás követelménye az, ha képesek vagyunk a mások fejével gondolkodni, azaz a kooperatív/versengő attitűdök erősítése révén azt üzeni, az előrejutás a társadalomban nem lehetséges az illeszkedés szabályainak elsajátítása, a csiszolódás, s maguknak a szabályoknak a csiszolása, finomítása és végső soron a szabályok alkotása nélkül. Pierre Bourdieu nyomán mondhatjuk, hogy a Monopoly a nyertesek habitusát terjeszti, akárkik legyenek is ők. A habitus (amelynek legrövidebb magyar megfelelője talán az lehet: annak a képessége, hogy az ember tudja, egy adott élethelyzetben mire megy ki a játék, mitől döglik a légy) révén képesek az emberek a maguk javára fordítani egy kétes kimenetelű helyzetet. A Gazdálkodj okosan! csodaváró, illeszkedésre képtelen, elszigetelt vesztesei pedig dobálják a kockát, és szidják a szerencsést vagy azt, aki nem tud „beilleszkedni". Táblás játékok és más elképzelt valóságok 550