Hammer Ferenc: MaDok-füzetek 8. …nem kellett élt vasalni a farmerbe. Mindennapi élet a szocializmusban. Tanulmányok (Budapest, 2013)
Táblás játékok és más elképzelt valóságok az 1950-70-es években Magyarországon - Játék és habitus
54 A Gazdálkodj okosan! későbbi kiadása és a Takarékoskodj! már egy jóval óvatosabb, kevesebb dekadenciát sugalló fogyasztást jelenít meg. Ez mindenekelőtt a játék grafikai küllemén látszik: eltűnt a tábláról a vad zöldesfekete és az önkívületben játszó dzsesszdobos, eltűntek a Megáll az idő világát idéző mély perspektívák és a lendületes vonalvezetésű feliratok. A már említett új fogyasztói javak (televízió, táskarádió, automata mosógép) egy jóval józanabb, úgymond felelősségteljesebb fogyasztás kontextusában jelennek meg a hetvenes években. Az új Gazdálkodj okosan! játékosa már jó pontot kap, ha segíti az idősebbeket, vagy sikeresen számol be a biztonságos kerékpárhasználat szabályairól, Makk Marci pedig dupla kockadobással jutalmazza a rendszeres tisztálkodást. A hetvenes évek (javakat tekintve gazdagabb) lakásbelsőjének majdhogynem kétdimenziós megjelenítése valamiféle akváriumi csendet és mozdulatlanságot sugall. A játék különböző kiadásainak összehasonlításából adódó észrevételeket, úgy vélem, jellemző módon tükrözi az e szakasz élére választott terjedelmes idézet. Míg a korábbi Gazdálkodj okosan! egy látványosan depolitizált világot, a fogyasztásnak az (olykor kimondottan felelőtlen) élvezetekre alapozott felfogását jeleníti meg, az újabbik változat több privát szabadsággal és a „bank" kevesebb beleszólásával ugyan (pl. az Italbolt-mező), de mégis „felelősségteljesebb", „szocializáltabb" fogyasztást mutat. A korábbi Gazdálkodj okosan! látványos mézesmadzagjaihoz képest a játék későbbi kiadásának játékosai jóval több materiális juttatást kaphatnak, ugyanakkor a megjelenített több személyes szabadság a fogyasztótól (játékosoktól) jóval több önkontrollt is feltételez. Játék és habitus Miként sokféle szabályjáték, a jelen fejezetben szemügyre vett játékok is a „kinti élethez" fontos, meglehetősen pontosan meghatározott tudáselemek és készségek megtanulását, illetve gyakoroltatását célozzák. A játék (főként a szabályok által kifeszített) alapstruktúrája modellezi a (felnőtt)életben előforduló főbb viszonyokat, illetve interakciókat. Ezek az interakciók, illetve viszonyok természetesen csak elemi formában jelenhetnek meg bennük, hisz egy játék ideje nem haladja meg a néhány órát, és a játékosok száma is korlátozott. A játék elemi formája így csakis számmal megjeleníthető javak gyűjtését teszi lehetővé, azaz nem tud megjeleníteni hosszú távú stratégiák révén gyűjthető szimbolikus javakat. A Monopoly „metaüzenetét" az egyébkénti élettel kapcsolatban a játéknak az a szabálya képviseli leginkább, hogy a játékosok, jóllehet meghatározott szabályok szerint, de mégiscsak egymásnak adják a bérleti díjakat, így ami az egyiknek bevétel, a másiknál kiadásként jelentkezik. Ez a szabály a maga egyszerű és pontatlan módján bár, de mégiscsak a klasszikus liberális morálfilozófia fontos üzenetét hordozza, miszerint ahogy mindenkinek mindenekelőtt saját magára kell számítania, ezt elvárhatja mindenki mástól is. (Jellemző, hogy ennek a tételnek már csak a Disney-verziója vált közkinccsé kultúránkban, miszerint mindenki mindenkinek farkasa, az pedig még inkább jellemző, hogy e fenti tételt megjelenítő angol kifejezésnek [self ownership] még hozzávetőleges megfelelője sincs a magyar nyelvben.) E viszonyrendszer megfelelőjét a Gazdálkodj okosan!-ban a játékosok (stratégiájának) totális elszigeteltségében találhatjuk meg, amikor is a versenyzők (a kaparj kurta! szólásmondásban foglaltaknak megfelelően) semmit sem adnak egymásnak, és senkinek sincs semmije, amit ne a mindenható banktól kapott volna. Szemben a Monopoly döntéseket végrehajtó, befektető (azaz kockáztató) játékosaival, a Gazdálkodj okosan! játékosai még ha akarnának, sem tudnának kockáztatni; az a dolguk, hogy betöltsék a sorsot, melyet a kocka mért rájuk. A Monopoly fontos szabálya, hogy a játékosok egymástól nem, csak a banktól kölcsönözhetnek pénzt (talán mondani sem kell, hogy a pénzkölcsönzés ideája a Gazdálkodj okosan-ban fel sem merül). E megszorítás oka valószínűleg az, hogy jóllehet a játék érdekesebb lehetne, ha a játékosok meghatározott kamatra és lejáratra kölcsönözhetnének egymásnak, így a kívánatosabbnál nagyobb tér nyílna a kooperációra: két, valamennyire tőkeerős játékos kölcsönös hitelek útján, kis szerencsével rövid úton eltakaríthatná a többi játékost az útból, hogy aztán kettejük között dőljön el a játék, és talán épp ezt nem akarja a Monopoly. Némi kérdezősködés után arra a következtetésre jutottam, hogy a két játék valóságos játékmenetében is megmutatkoznak a fenti különbségek. Míg a Monopoly nyitottabb a szabályok megváltoztatására (a profik csinálták is), a Gazdálkodj okosan!-ban erre nincs túl sok mód, az egyetlen deviancia, amiről hallottam, az volt, hogy a játékosok kollektíve megegyeztek: mindenkinek felemelik a „fizetését". A két játéktípus összehasonlítása során szembetűnő a két játék „ideje” közötti különbség. A Monopoly-játékos stratégiája (alkalmazkodás a változó helyzethez) a váltakozó szövetségesek és ellenfelek révén többféle időt feltételez párhuzamosan, illetve egymást követően. Elkülönül a passzív várakozás ideje a befektetés idejétől, illetve a befektetés haszna learatásának idejétől. A Monopolyban van értelme bizonyos dolgokkal sietni, ugyanakkor adott esetben a kivárás is értelmes MADOK-FÜZETEK 8/2013