Fejős Zoltán - Pusztai Bertalan (szerk.): Az egzotikum - Tabula könyvek 9. (Budapest - Szeged, 2008)
Házhoz jött egzotikum - NAGY TERÉZIA: Relatív egzotikum
Az otthon misztikuma Mind a fogyasztásra felkínált interpretációban, mind a „belső” szférában az otthon, a haza mitikus interpretációja jelenik meg. Permanens interpretációban és narrációban jelenik meg az otthon, amely felruházódik a szépség, a tisztaság, a becsületesség, az ősi tradíciók, a kölcsönös szeretet és tisztelet jellegzetességeivel. A közösségek a közös otthon tudatából, mitizált történelmi eseményekből merítik azonosságtudatukat, legitimitásukat. Ezen legitimitásteremtés amellett, hogy segíti integrálódásukat a diaszpórához, a körülvevő társadalmi és kulturális formációktól való elszigetelődést is támogatja azáltal, hogy a diaszpóra közös gyökere nemcsak megerősíti az identitást, hanem reflexív viszonyba is hozza azt a körülvevő kultúrával, s erősíti a hiányérzetet, amelyet az új, idegen világ jelent a migráns számára. A menekültek érkezésükkor - amikor még integrációra irányuló tervvel, csalódottság nélkül tekintenek külső környezetükre - elfogultsággal gondolnak ugyan hazájukra, de később (pár hónap elteltével) ez az elfogultság egyre több szembeállítással együtt jelenik meg elbeszéléseikben: a haza, a vallás szembekerül a fentebb leírt Európa-képpel (amelyet a valóságos jelzővel illettünk). Évek múltán ez az ellentét megszilárdul, s minthogy a hazával csak részleges kapcsolataik vannak, az otthon távolivá és különlegessé válik. Ezáltal a migráns mindvégig külső szemlélője lesz a körülötte lévő világnak, miközben térben és időben eltávolodik az otthontól. Az elkötelezettség és az érzelmi kapcsolatok a szülőföld iránt felerősödnek, együtt ápolják az otthon emlékét (például Basant fesztivál, függetlenségi napok, nemzeti és vallási ünnepek megtartásával), újrateremtik az otthon miliőjét. Ez a (re)konstruált otthoni hangulat ugyan hordozza az eredeti tulajdonságait, azonban azokat értelmezve és leszűkítve. Emellett valamelyest reflektál a külső kulturális környezetre is. A más relativizálja a „mi” egzotikumképeinket A menekültek, a migránsok - vagy összességében: a közöttünk élő diaszpórák - szemszögéből tekintve az európai (vagy európai-amerikai) kultúra bír egzotikus vonzó- és taszítóerővel. A velük folytatott mindennapi beszélgetések során ezt nemcsak megérezhetjük, hanem folyamatos beszédtéma is, ami segíti az értelmezést és az elkülönböződés folyamatait. Ha kapcsolatba kerülünk a számunkra egzotikussal, értelmezésre és fordításra van szükségünk. A migránsok mindennapjai, természetes tevékenységeik, ünnepeik válnak értelmezésünk tárgyává, miközben a diaszpóra minden segítséget megad ehhez, s ezáltal mi magunk kerülhetünk az idegen pozíciójába. S nemcsak idegenné lehetünk, hanem az érdeklődés tárgyává is válhatunk, így mindkét fél egyszerre egzotikus és otthonos jellemzőkkel és magatartással ruházódik fel. A biztos pozíció, miszerint az európai fordul érdeklődéssel a közel élő egzotikus felé, elcsúszik, elbizonytalanodik. A megismerésre irányuló gesztusok, az elfogadás, a megértés és a távolságtartás mozzanatai mindkét oldalon jelen vannak. A befogadásra irányuló minden gesztus az idegenséget önti valamilyen módon formába. A kultúraközi befogadás gesztusa is ugyanezt eredményezi, az idegenség elfogadását, amely egyszerre befogadás is és távolságtartás is. „A jog szempontjából, a