Árendás Zsuzsa - Szeljak György (szerk.): Vándorló tárgyak - Tabula könyvek 12. (Budapest, 2014)
WILHELM GÁBOR: Kelet-és délkelet-ázsiai migránsok tárgyi kultúrája Budapesten
. Az ebben a munkában segítők között voltak, akik nem a kiválasztott földrajzi területről érkeztek, sőt voltak egyéb migránshátterű személyek. Igazából mindenkitől igyekeztem tanulni, aki megtapasztalta a migránslétet. Ráadásul ezek az esetek egyben egyfajta referenciaként is működtek számomra, időnként általánosabb kérdéseket, problémákat vetettek fel. A személyek és tárgyaik kapcsolatának értelmezéséhez igyekeztem olyan elméleti hátteret, megközelítést alkalmazni, melyben a tárgyak és a személyek egymás mellett léteznek, és a tárgyak-tárgyak, tárgyak-emberek, emberek-emberek viszonya hálózat jellegű módon ragadható meg. Igyekeztem közben figyelembe venni az újabb antropológiai tárgyelméletek tanulságait és szempontjait, például a tárgyak aktív, ágens lehetőségeit (Gell 1998; Dipert 1993), a tárgyak és az emberek bonyolult összefonódásait. A tárgyak ebben a megközelítésben szintén válhatnak migránsokká (akár az emberekkel együtt, akár időnként tőlük függetlenül), vagy létezhetnek például diaszpórában (Basu 2013), ahogyan sok ember diaszpórában él. Ez pedig magával vonja például a tárgydiaszpórák lehetséges vagy kívánatos egyesítésének kérdését. Azt gondolom, a vizsgálat során meg kell különböztetnünk a konkrét dolgokat, illetve a tárgytípusokat. A tárgyaknak lehet saját történetük, kötődhetnek hozzájuk konkrét emlékek vagy érzelmek, a tárgytípusoknak nincs ilyen identitásuk, éppen ezért esetükben könnyebb a dolgunk, ha pótolni akarjuk őket. Mivel ebben a vizsgálatban a tárgyaknak kitüntetett szerepe van, valamilyen módon tisztázni kellene, mi számít tárgynak, és mi nem. Mivel a szakirodalomban sem találni egyöntetű meghatározást (lásd ehhez például Markosian 2000; Dipert 1995; Ayers 2005), ráadásul itt alapvetően a migránsok tárgyfelfogásával van dolgunk, végig azt tekintettem tárgynak, amit a migránsok maguk is oda soroltak. Ez nem mindig felelt meg a saját elképzeléseimnek vagy az általam ismert tárgyfogalmaknak. Nemcsak arra gondolok, hogy a kép, fotó tárgy mivoltáról is sokat vitáznak antropológiai körökben, hanem arra is, hogy például a japán felfogás szerint a tárgy, anyag és folyamat határa részben másutt húzódik, mint nálunk (azaz több minden kerül a japánban az anyag kategóriába, mint az angolban), részben ez a határ kevésbé éles a japánban (Imai- Gentner 1997; Yoshida-Smith 2003). A kutatás kiindulópontja az volt, hogy a migránslét a mobilitáson alapul, és ez állandó reflexiót vált ki az otthonnal kapcsolatban (Habib 1996). A migránslét egyet jelent az otthon elhagyásával és egy új otthon kialakításával. Az időtényezőt természetesen nem lehet kihagyni ebből a folyamatból. Milyen kapcsolatban áll az otthon a memóriával, emlékezettel, idővel és térrel? Az emlékezés és az otthon is a múlthoz kapcsolódó folyamatokban és tárgyakban jelenik, mutatkozik meg, melyek komplex akciókat, tapasztalatokat és dolgokat eredményeznek (és ezek a jelenhez tartoznak). A jelen természetesen megszűri ezeket az emlékeket (Dudley 2010:159), a körülöttünk lévő tárgyak viszont képesek irányítani az emlékezés tartalmát (Landau et al. 1 998). Számomra ott kezdődik a migránslét, amikor valahol máshol - hosszabb vagy rövidebb időre - ki kell alakítani egy új otthont. Ez lehet állandó vagy átmeneti, de mindenképpen otthon jellegűnek kell lennie. Éppen ezért nem ilyen jellegű mobilitásról van szó, ha kirándulunk, túrázunk, beutazzuk Európát, Amerikát. Ezekben az esetekben nem alakítunk ki új otthonokat, hanem igyekszünk átmenetileg berendezkedni az adott 149 kelet- és délkelet-ázsiai migránsok tárgyi kultúrája Budapesten