Árendás Zsuzsa - Szeljak György (szerk.): Vándorló tárgyak - Tabula könyvek 12. (Budapest, 2014)
ÁRENDÁS ZSUZSANNA: „Megteremtettük a mi kis Indiánkat” A Budapesten élő indiai migránsok otthonai és ételei
A transznacionalizmus fogalma azon diaszpóra- és migránsközösségeket jellemzi meglehetős pontossággal, melyek az úgynevezett befogadó társadalmon túl aktív kapcsolatokat tartanak származási helyükkel, illetve a világ számos más pontján élő diaszpóraközösséggel és diaszpórahelyzetben élő egyénnel. Azt is mondhatjuk, hogy közvetlen kapcsolatok működnek a világ számos különböző pontján található lokalitások között, illetve a lokalitáshoz kötődő közösség és egyén között. Egy példával élve, a Budapesten élő keralaiak szervezett közösséggé alakulva néhány éve megalapították a World Malayabee Council (Malajalámul Beszélő Keralaiak Tanácsa) nevű szervezetet, mely kisebb-nagyobb rendszerességgel közös rendezvényeket tart (ünnepek alkalmával közös ebédek, kirándulások). Mindemellett napi kapcsolatban vannak az otthon maradt keralaiakkal, családtagokkal, barátokkal az internet és a telefon segítségével. Rendszeresen repülnek haza pár hetes látogatásokra, és ajándékokat cserélnek, hoznak-visznek, a budapesti élethez elengedhetetlen ottani tárgyakkal térnek vissza, elsősorban az étkezéshez, konyhához, főzéshez, illetve ruházkodáshoz kapcsolódóan. A „Keralites Around the World” (Keralaiak a Világban) elnevezésű szervezet honlapján, illetve Facebook-oldalán keresztül rendszeresen kommunikálnak, fotókat cserélnek, indiai belpolitikai eseményeket kommentálnak, sporthíreket beszélnek meg, személyes üzeneteket cserélnek. A transznacionális kapcsolatok napi szintű működését könnyítik a különböző internetes felületek, fórumok, társasági oldalak, Skype-telefonhívások, szatellit televíziós adások. E kapcsolatok napi szintű működését szemlélteti az az egyéni példa is, melyet egy interjúalanyom kapcsán szeretnék röviden leírni. A reggeli híreket elsősorban az indiai napilapok honlapján olvassa el, majd ezt követően egy angol nyelvű összefoglalót is átfut a legfrissebb magyarországi politikai és gazdasági hírekről tájékozódva. A nap során Facebook-oldalán indiai barátokkal vált üzeneteket, akik Berlinben, Amerikában és a Közel-Keleten élnek. Munka után szabadidejében kapcsolatba kerül helyi magyar és külföldi ismerőseivel, a budapesti indiaiakkal, akik között egyaránt vannak keralaiak és más indiaiak. Este szívesen néz számítógépen a Youtube-ról letölthető indiai filmeket vagy éppen legutóbbi kedvencét, az USA-ban élő indiai migránsok hétköznapjait ábrázoló folytatásos tévéjáték néhány epizódját, mely a Budapesten élő indiai migránsok életére is jellemző utalásokkal tűzdelt komikus szituációkkal, a humor eszközeivel megjelenítve mintegy kifigurázza a migránslét tipikusnak mondható momentumait. Az előbbi etnográfiai példa azt a célt szolgálta, hogy rámutassunk a transznacionális kötődések sokaságára, azok több szintjére (intézményesített, szervezeti keretek, személyes kapcsolatok szintje), multilokális jellegére (Berlin, Budapest, Kocsin közvetlen kapcsolata), illetve a kapcsolatok párhuzamos jellegére, hangsúlyozva a migránsok többes kötődéseit. A migránsok és a befogadó társadalom viszonyának alakulásában a közeledés és távolodás szakaszai akár gyors egymásutániságban válthatják egymást, azt is mondhatjuk, hogy nagyban szituációfüggők. Ezért nehéz lenne asszimilációként, egy idealisztikus „kezdőpontból” a „végpont” felé irányuló „utazásként” leírni azt az összetett folyamatot, melyet egy migráns megtesz azt követően, hogy a befogadó országba, új lakhelyére érkezett. Természetesen felfedezhetők az igazodás, az adaptáció, a „megtanulás” bizonyos elemei, de azokat sokszor váltják a hátralépés, az idegenség vagy másság érzésével együtt járó szituációk, melyek éppen a különállást, különbözőséget erősítik a hétköznapi tapasztalatok során. Éppen az előzőekből adódóan sokkal