Népszabadság - Budapest melléklet, 1993. május

1993-05-04

1993. május 4., kedd­­NÉPSZABADSÁGBUDAPEST I PILLANATKÉP Rohan az idő. Ötéves a McDonald’s. Ötéves a lányom. Én utálom a hamburgert. A lányom szereti. Vagy leg­alábbis azt hiszi. Mindez csak arról jut eszembe, hogy ötéves a McDonald’s. Meg arról, hogy valamikor, úgy hat­hét éve, amikor felröppent a híre, hogy Pesten is kapható lesz a fűrészporízű készít­mény, egyik napilapunkban az illetékes elvtárs - már nem emlékszem, hogy mi­nisztériumi, tanácsi vagy vendéglátóipari volt-e - azt nyilatkozta: nem lesz Pes­ten amerikai étteremlánc, mert a magyar gyomortól idegen a hamburger. Igaza volt a derék embernek. Aztán mégis megnyílt az első üzlet­­ egy volt iroda helyén - a Belváros köze­pén, és láss csodát: az ame­rikai húsfalatokért hetekig százával álltak sorba. Pedig akkor már nem beszélhet­tünk „tiltott gyümölcsről”, mint hajdan a Coca-Cola esetében, mert százezrek ta­pasztalhatták már meg Nyugaton az egyenkaja ízét. Amiből csak egyetlen kö­vetkeztetést tudok levonni: a magyar ember tesz rá, hogy némelyek szerint mi idegen és mi nem az ő ma­gyar gyomrától. Más szóval: megválogatja, hogy mit vesz be a gyomra.* Egyébként ama hajdani nyilatkozó akkor arról is nyilatkozott, hogy majd ilyen meg olyan magyaros üzletláncok nyílnak. Nyíl­tak, nyiladoztak, aztán elég satnyácska virágot hoztak, pedig mit nem adnék egy jó krumplifőzelékért, fasírttal. Aztán az ember mégiscsak elgondolkodik az amerikai fasírt sikerén, meg a ma­gyar vagdalt bukásán. Hi­hetetlen agresszivitással te­szi magát nélkülözhetetlen­né a Mc. És éppen a legfo­gékonyabbaknál, a gyere­keknél. S nehogy azt gon­dolják, hogy ez csak ná­lunk, ebben a szegény, az amerikai tőkének kiszolgál­tatott országban van így. Nem, Amerikában ugyanígy van. Amerika is a Mc ki­szolgáltatottja. Az itthon ötéves hambur­ger névre szóló meghívót küld a környék ötéveseinek, születésnapi bulira invitál­va őket. Ami meglehet, sérti a személyiségi, titokvédel­mi, meg mittudoménmilyen jogokat, de nincs az a szülő, aki a mai világban ellen tudna állni egy ingyenes születésnapi bulinak - bo­hóccal, tortával, kólával. Az már más kérdés, hogy köz­ben azért ő is csipeget egy kis sült krumplit... A gyerek csak látszatra növekszik gyorsan. Ha etet­ni, ruházni kell, nagyon las­san múlnak a hetek. Pláne, ha elhitetik vele, hogy sze­reti a Mc-étket. Am a kam­pány, amilyen erőszakos, olyan kedves is. A bohóc va­rázsol, a zene szól, a kicsik jól érzik magukat, és aztán nincs olyan nap, hogy vélet­lenül eszükbe ne jutna, hogy de jó lenne egy hamburger. Ha mégoly idegen is a magyar gyomortól. * Rég jártam a Klauzál tér felé, nem tudom létezik-e még az én kedves kínaim. Aki még akkor ütött ott ta­nyát kifőzdéjével a bejárat mellett, amikor Torgyán dr. még csak nem is álmodhatott a magyar China Townról. A kínainál néhány csöpp asztal volt, s többnyire áll­va kellett enni, mert a szé­keken mindig ültek. És et­tek. Levest, mindenféle ki­mondhatatlan nevű mártá­­sokat-húsokat, no meg ri­zseket. A kínai mellett volt (van?) egy magyar kifőzde is. Is­merik: hurka, kolbász, rán­tott csirkecomb, mustár, koviubi, kenyér. Infralám­­pák alatt. Vendég meg se­hol. Illetve csak a kínainál. * Némelyek szerint a sze­­csuáni konyha is idegen a magyar gyomortól. Friss Róbert Európa színházai Budapesten Elhárult minden akadály az elől, hogy az Európai Színhá­zak Uniója idén Budapesten tartsa meg rendezvénysoroza­tát - tájékoztatta szerkesztősé­günket Marschall Miklós, Bu­dapest főpolgármester-helyet­tese. Mint elmondta, a kormány támogatja a rendezvénysoroza­tot - enélkül az valójában létre sem jöhetett volna -, s 70 millió forinttal járult hozzá a költsé­gekhez.­­ Elsősorban Mádl Fe­renc és Szabó Iván miniszterek vélekedtek úgy: Budapest nem­zetközi megítélése jelentősen javul, ha a legnagyobb európai színházi találkozót itt tartják - hangsúlyozta Marschall Mik­lós, aki elmondta továbbá, a Fővárosi Közgyűlés tízmillió forintot szavazott meg erre a célra. Az előzetes tervek szerint az Európai Színházi Unió - mely­nek tagja a magyar Katona Jó­zsef Színház is - budapesti ese­ménysorozata a következőképp alakul majd: Október 20-án, 21-én, 22-én Goldoni: Terecske című darab­ját a milánói Piccolo Teatro adja elő a Fővárosi Operett­színházban. A rendező: Giorgio Strehler. Október 22-én és 23- án a Madách Színházban a Ro­yal Shakespeare Company lép föl. Adrian Noble rendezésében Shakespeare: Téli rege című darabját adják elő. Október 24- én és 25-én Klaus Pohl: A szép idegen című darabját a Düsseldorfer Schauspielhaus adja elő az Arany János Szín­házban. 26-án és 27-én Goldo­­ni-darabot ad elő a bukaresti Bulandra Színház a Katona József Színházban. 29-én és 30- án a barcelonai Lliure Színház szerepel a Katona József Szín­ház pódiumán Müller: Quartett című darabjával. A szentpéter­vári Málij Tyeátr a Madách Színházban lép föl november 1-jén és 2-án a Gaudeamus cí­mű előadással. A rendező: Lev Donyin. A londoni Royal Na­tional Theatre az Arany János Színházban szerepel november 4-én, 5-én és 6-án a Sweeny Todd című darabbal. A rende­ző: Declan Donellan. Mishima: Madame de Sade című előadá­sát november 7-én és 8-án adja elő a Katona József Színház­ban a stockholmi Kungliga Dramatiska Teatern. Rendezte: Ingmar Bergman. Téri Tibor, a Katona József Színház üzemigazgatója úgy tájékoztatta a Népszabadságot: megbeszélések folynak a világ­hírű rendezővel, Giorgio Streh­­lerrel egy általa rendezett ka­maradarab bemutatásáról, il­letve a párizsi Odéon Színház­zal Strindberg: A pelikán című darabjának vendégelőadásáról is. Gazdát cserél a külügyi szálló Hamarosan zsidó diákok költözhetnek be a Munkácsy Mihály utcában található egy­kori külügyi szállóba. Az épü­let zsidó árvaház volt 1952-ig, amikor államosították. Később a párt külügyi szállójaként üzemelt. Az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény hatálybalépése után a zsidó hitközség megállapodott az MSZP-vel az épület tulajdon­jogának átadásáról, amelynek értelmében június 30-tól a fe­lekezeti iskolák diákjai és hit­községi szervezetek vehetik birtokukba a terézvárosi szál­lót. A telekkönyvi bejegyzés már megtörtént, bár nem telje­sen zökkenőmentes a tulajdo­nosváltás, mivel a párt az el­múlt években harmincmillió forintot költött az épület be­rendezéseire, és ezt az összeget a Szocialista Párt szeretné va­lamilyen módon visszakapni. A közeljövőben remélhetőleg si­kerül pontot tenni az ügy vé­gére. N. G. D. Égből pottyant kiállítás A rajz olyan eszköz, melynek segítségével a majdani tanárok jobban érthetik és érezhetik, hogyan gondolkodnak a gyere­kek - mondta lapunknak Hor­váth Judit főiskolai adjunktus, az ELTE Általános Iskolai Ta­nárképző Karán tegnap meg­nyílt „Égből pottyant rajzkiál­lítás” egyik szervezője. Az Égből pottyant mesék egy lassan két éve futó mesesorozat a televízióban. A történetek mindegyike egy-egy gyerekrajz alapján született, s eleddig négyezer rajzot küldtek az óvo­dások szülei, illetve az óvoda­pedagógusok. Végül harminc­hat alkotásból készült mese. Ezeket Döbrentey Ildikó írta, Levente Péter rendezte, a zenét pedig Gryllus Vilmos szerezte. Mint Horváth Judittól meg­tudtuk, Levente már évek óta műhelyt vezet a főiskolások al­kotótáboraiban, így született az ötlet, hogy a rajzokból kiállítást rendezzenek. A tárlat egy hóna­pig tekinthető meg a főiskola aulájában (VII., Kazinczy utca 23-27.). Ezalatt öt alkalommal tart Gryllus Vilmos és Levente Péter „játékbemutatót”. N. K. J. Szakmai programok a kiállítás ideje alatt: Levente Péter és Gryllus Vilmos játéka a gyerekekkel: május 6. (csütörtök), május 10. (hétfő), május 17. (hétfő), május 24. (hétfő), má­jus 31. (hétfő), mindig 15 órakor, az aulában. A műsort követő szakmai előadások 15 óra 45-kor kezdődnek, a földszint 4. alatti előadóteremben. Május 6.: „A megelevenedő mese - a dramatikus játék szerepe a sze­mélyiségfejlődésben” (Gabnai Katalin drámapedagógus). Május 10.: „A pszichodráma” (Dr. Vikár András pszichológus). Május 17.: „Miről rajzolnak a gyerekek?” (Dr. Kárpáti Andrea ku­tató). Május 24.: „A mese és a gyerek” (Trencsényi László kutató). Május 31.: „Miből lesz az égből pottyant mese?” (Döbrentey Ildikó író). ­ Aláírásgyűjtés: újabb kispesti piacharc Kispesten ismét egy piac körül akadtak bonyodalmak. Nem­régiben lapunk is közölte, hogy a Kossuth téri piac helyén új, hasonló funkciójú csarnokot kíván az önkormányzat építtetni. A jelenlegi árusok azonban protestálnak. A jelenlegi piac nem mentes a gondoktól, de igen népszerű. A kispesti lakosságon kívül még legalább négy kerület kö­zelebb eső részeire terjed ki vonzáskörzete. A kereskedők között viszonylag kicsi a fluk­tuáció, s a piac árfekvése buda­pesti viszonylatban kedvezőnek nevezhető. A környezettel per­sze vannak problémák, nincs tér, a szűk sikátorokban sok­szor nagy a tolongás. Komoly gondok vannak a környéken a parkolással, s az egész épít­ménykomplexum állagával is. A harmincas években építették, s az akkori tervezők álmukban sem gondolták volna: alkotásuk a kilencvenes években is ebben a formában fog működni. A piac előnyei azonban ter­mészetesen sokakat ösztönöz arra, hogy azokat megőrizzék. Nem kelt hát meglepetést, hogy aláírásgyűjtés indult a létesít­mény megmentése érdekében. A főként kereskedők által kez­deményezett akció célja helyi népszavazás kikényszerítése az ügyben. Nehezményezik mind az új koncepciót, mind a várha­tó költségeket, s fájlalják azt is, hogy - szerintük - nem vonták be őket időben az új elképzelé­sek kialakításába. Lévay Levente polgármester érdeklődésünkre elmondta, hogy körültekintően jártak el a tervek kialakítása során. Az új építmény nem klasszikus érte­lemben vett vásárcsarnok, ha­nem egy Salgótarjánban már bevált földszintes nagy tér lesz, mely fedett, közepén egy jelen­tős légtérrel. Megjegyezte, hogy „a kereskedők nem szociális ér­zékenységből árusítanak ol­csón”, s akik ma is reális árat fizetnek az árusítóhelyeik után, azoknak az új elképzelés sem emeli meg jelentősen a költsé­geiket. Szerinte vannak olya­nok, akik többet fizetnek jelen­leg, mint ami a tervekben szere­pel. Nagyon határozottan jelen­tette ki a polgármester, hogy nem fog drágulni a piac. A korábbi kerületi vezetés egyébként a piac felszámolását tervezte. K. Gy. Egy, a kö­zelmúltban kiadott tájé­koztató füzet szerint 1991-ben Bécs városá­ban 344 „vendéglátó-ipari” egység volt. Összesen 39 ezer 906 vendégágy állt a meg­szállni kívá­nók részére. Bécs városát 1991-ben csaknem hatmillió 130 ezer külföldi kereste fel. Az átla­gos tartózkodási idő két és fél nap volt. Szállás: a diákoknak drága Az Express utazási iroda ne­ve szinte összeforrt a diákturiz­mussal. Ma már csak az ügyfe­lek fele fiatalabb 35 évesnél, de még mindig nagyon sokan ke­resik fel az Expresst, s nem is igen csalódnak, hiszen még mindig ők kínálják a legol­csóbb, a fiatalok zsebéhez mért szállást. Budapesten jó néhány helyen, például a Római-parton már fejenként 10-15 márkáért lehet szállást kapni egy-, két­csillagos szállodákban, zuha­nyozós szobákban. Fejenként 700 forint azonban nagyon sok a hazai diákok nagy részének, ezért nekik olcsóbb szállást kí­nálnak 300 forintért. Ezekből azonban meglehetősen kevés van a fővárosban, ráadásul itt már nincsen zuhanyozó. Az ét­keztetést fejenként napi 250 fo­rintért lehet megoldani, ám a külföldieknek ez is valamivel drágább. Egy 40-50 fős csoport viszonylag olcsón kérhet ide­genvezetőt is, amit az Express 60-100 márkáért tud biztosíta­ni. Hamburgerben jók vagyunk A The Economist című lap minden évben elvégzi a Big Mac különböző országokbeli árának összehasonlítását. Azt kutatja ezzel, hogy milyen vi­szonyban vannak a valutaárfolyamok az egyes valuták vásárlóerejével. A Big Mac ára Budapesten 157 forint (1 dollár 78 cent), New Yorkban 2 dol­lár 28 cent, Brüsszelben 109 frank (3 dollár 36 cent), Koppenhágában 25 korona 75 ére (4 dollár 25 cent), Tokióban 391 jen (3 dollár 45 cent), míg Moszkvában mindössze 780 rubel (1 dollár 14 cent). Ha a pénz helyett a Big Mac lenne a valós értékarányok kifejezője, úgy a mai 88 forintos dol­lárár helyett csupán 68 forint 86 fillér lenne indokolt. i­a* V Ciür íjjí-EÍJjÚjj Öregszik-e az Almássy tér? ( Munkatársunktól) Ezen a héten lesz tízeszten­dős a korábbi kerületi tanács által úttörő- és ifjúsági ház­ként létrehozott Almássy téri szabadidőközpont. Földiák Andrást, a művelődési ház történetének immáron negye­dik igazgatóját arról kérdez­tük, hogyan ünnepük az év­fordulót.­­ Háromnapos rendezvény­­sorozattal május 6-án, 7-én és 8-án. Az első nap délelőttjén a szabadidőközpont korábbi munkatársai ünnepelnek együtt, este pedig szintén „kollegiális” bált rendezünk. Pénteken - a második napon - szakmai konferenciát rende­zünk „Túlélés-összeom­­lás-cselekvés” címmel, majd este hét órától folkfesztivált tartunk, amelyen többek kö­zött fellép a Vízöntő és a Syrtos együttes is. A harma­dik napon délelőtt gyermek­ka­valkád lesz, az Almássy té­ren bohóc- és bábtalálkozót szervezünk. Délután 16 és 22 óra között az Első Emelet és a Ladánybene 27 lép föl, majd 22 órától a híres-hírhedt Vág­tázó Halottkémek játszik a szabadidőközpontban. S amit nagyon szeretnék hangsúlyoz­ni: ezeken a napokon vala­mennyi programunk ingyenes lesz.­­ Túlélést, összeomlást emlí­tett. Ennyire rossz a művelődési házak helyzete? - A művelődési központok már évek óta a túlélésükért küzdenek. Ez az állapot pedig előbb-utóbb összeomláshoz vezethet.­ Megítélésem szerint villámgyorsan ki kell alakíta­nunk egy közös cselekvési programot. - Önök mekkora összeggel gaz­dálkodnak? - Az erzsébetvárosi önkor­mányzat évi 40 millió forintot biztosít számunkra... - Ez sok vagy kevés? - Úgy tudom, az itteni tá­mogatás nagyobb, mint a fő­város bármely más kerületé­ben. Ehhez hozzájárul hozzá­vetőleg 20 millió forint saját bevétel, illetve különböző szponzori összegek. - Készült-e fölmérés arról, mekkora az Almássy téri szabad­időközpont kihasználtsága? - Naponta ezren keresik fel különféle programjainkat, rendezvényeinket, szakköre­inket. Ez összességében na­gyon is jó eredménynek számít. ­ Az olcsó magyar főváros a múlté A hazánkba látogató turisták kétharmada a Balatonra vagy a fővárosba érkezik. Mint ma­napság oly sok dolgot, a turiz­must is a szélsőségek jellemzik: hozzánk főleg a tehetősebbek és a vékony pénztárcájúak jön­­ nek. A város adottságait jobban ki kellene használni, mondják az idegenforgalmi szakemberek Budapestről, kérdés azonban, melyek ezek az adottságok. Manapság már nem beszélhe­tünk a régi, olcsó Budapestről, hiszen, az itteni árszint a nyu­gat-európainak már a kéthar­mada körül van. De nemcsak nem olcsó, nem is olyan bizton­ságos, mint egykor volt, s ez sem használ a turizmusnak. A hazánkba látogatók jó ré­sze hagyományosan német és osztrák turista, ugyanakkor egyre többen érkeznek az Egyesült Államokból, Kanadá­ból, Japánból, Olaszországból, Angliából. Tavaly, kismérték­ben ugyan, de nőtt az itt-tar­­tózkodás időtartama is. Egyre több diák, „hátizsákos” turista keresi fel a fővárost. Tíz százalékkal csökkent ta­valy a hajdani szocialista or­szágokból érkezett turisták száma, ami komoly bevételki­esést jelentett az idegenforga­lomnak. Mert igaz, hogy a „bé­­ketáborból” érkezők nem köl­tekeztek különösebben, de az alacsonyabb besorolású, egy-, kétcsillagos szállodákban meg­lehetősen sok szobát kötöttek le, s ezek többsége most kihasz­nálatlanul áll. A szállodai szobák kihasz­náltsága tavaly ennek megfele­lően alakult: a gyógyszállókban - ékes bizonyságául annak, hogy Budapest jó nevű fürdő­város - a 46 százalékos kihasz­náltságnál jóval többen, míg az egy- és kétcsillagos szállodák­ban az átlagosnál kevesebben szálltak meg. A három hazai nagy szállodalánc - a Danubi­us, a HungarHotels és a Pannó­nia - adatai szerint a főváros­ban egy hotelben töltött éjsza­ka átlagosan 4700 forintba ke­rül. Nagyon sok panzió is nyílt azonban, ahol ennél olcsóbban lehet szállást találni. Budapes­ten - többek közt a Kempinsky Hotel megnyitásával - számot­tevően szaporodtak a szállodai szobák. Az idegenforgalom - különö­sen a vendéglátás - hosszú távú befektetés. A privatizáció is csak részleges megoldás, mert ennek során a legtöbb tulajdo­nos viszonylag rövid időre szó­ló bérleti jogot szerez, így szá­mukra az a fontos, hogy a be­fektetés ugyanilyen rövid idő alatt térüljön meg. M. P. Jönnek a„vékonypénzűek” BOROS JENŐ FELVÉTELE

Next