Népszabadság - Budapest melléklet, 1993. november
1993-11-02
1993. november 2., kedd. Világkiállítás: újabb szakítópróba? Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy Demszky főpolgármester levélben jelezte Antall miniszterelnöknek: megítélése szerint az 1996-os világkiállítás előkészületei rossz irányba haladnak, újra kell gondolni a feladatokat. Ezzel egyidejűleg - Barsiné Pataky Etelka címzetes államtitkár, expofőbiztos távollétében - Székely Gábor főpolgármester-helyettes lemondott a Világkiállítási Tanácsban betöltött szerepéről. Megfigyelők a hírrel összefüggésben rámutatnak arra: a főváros és a Világkiállítási Programiroda közötti, immáron hosszú ideje húzódó „expocsata” vélhetőleg az utolsó szakaszába érkezett. MUNKATÁRSUNKTÓL „Az elkövetkezendő hetekben végképp eldőlhet, hogy vajon a főváros és a Világkiállítási Programiroda végre meg tud-e egyezni egymással az 1996-os budapesti expo kérdésében, vagy pedig megszakad közöttük a kapcsolat, s a kormány egyedül rendezheti meg a világkiállítást” - állította a Népszabadság kérdésére a világkiállítást előkészítő munkálatok néhány közeli szakértője. Megítélésük szerint a főváros „akciósorozata” tudatos időzítésre vall: az elmúlt hetekben - mint arról lapunkban többször is beszámoltunk - Székely Gábor főpolgármester-helyettes és Kristóf László budapesti expobiztos bejelentették, hogy amennyiben a kormány gazdasági bizottsága nem változtat alapvetően a Világkiállítási Tanács munkájának feltételein, kilépnek a testületből. (A bizottsági ülés Barsiné Pataky Etelka betegsége miatt elmaradt, de Székely nem várta ki az újabb időpontot, az elmúlt héten lemondott.) Ezután Schneller István főpolgármester-helyettes nyilatkozta Japánban tett látogatása után, hogy a budapesti világkiállítás előkészületei meg sem közelítik a japánét, gyakorlatilag kimondva azt: Budapest már nem képes kellőképp felkészülni az expóra. Az „akciósorozat” betetőzése: Demszky Gábor levele Antall József miniszterelnöknek. A fővárosi érvek ismerősek, finanszírozási gondok, Budapestet nem lehet megfelelően előkészíteni a várható turisták igényeire, elmaradhatnak az előre tervezett infrastrukturális beruházások, az expo nem vállalkozói alapon szerveződik, a központi költségvetési hozzájárulás a többszöröse a törvényben meghatározottnak, a kül- és belföldi vállalkozók érdektelennek mutatkoznak. A Világkiállítási Programiroda mindezeket a budapesti megállapításokat magabiztosan cáfolja, de úgy, hogy az adatokról nem sok szó esik. Szakértők megállapítása szerint nem sok esély van arra, hogy a kormány gazdasági bizottsága elrendelje a világkiállítás előkészületeinek felülvizsgálatát. Ez pedig azzal járna, hogy a tanácsbeli tagságáról lemondana a budapesti expobiztos és - lapunk információi szerint - maga Demszky Gábor főpolgármester is. Ezzel pedig gyakorlatilag megszűnne az expoiroda és a főváros közötti kapcsolat. Ez pedig azt jelentené, hogy Budapest nem venne tevékenyen részt a ’96-os világkiállítás előkészületeiben. Egy ilyen döntés tehát azt eredményezheti - lévén a főváros vezetése ellenére csak nagyon nagy nehézségekkel lehet expót rendezni -, hogy nem lesz világkiállítás 1996-ban. Tizenkét tervezőcsoport vehet részt azon a pályázaton, amelyet a világkiállítás területén építendő kétezer főt befogadó sportcsarnok, 50 méteres uszoda és edzőtermek, egyetemi színpad és önálló színházépület tervezésére hirdetett meg a Világkiállítási Programiroda. Ebből a felsőoktatási innovációs kötvényből létesítendő 18 ezer négyzetméter bruttó alapterületű sport- és kulturális célú építmények kivitelezése a megvalósulás szakaszába lépett. Nyílt napok pályaválasztóknak A Fővárosi Pályaválasztási Tanácsadó szervezésében tegnap kezdődtek a pályaválasztási hetek a főváros iskoláiban. A nemrégiben megjelentetett tanácsadó füzet alapján nagy vonalakban már tájékozódhattak az érdeklődők a különböző iskolák kínálatáról és a felvételi követelményekről. A mostani rendezvénysorozat során az iskolák részletesen bemutatkoznak, megkönnyítve az eligazodást a rendkívül sokszínűvé vált oktatási intézmények között. Kárpáti György, a FPT igazgatója elmondta munkatársunknak, hogy ma már nem indulhatnak ki az egy élet - egy szakma - egy pályamodellből. Az élet úgy hozta, hogy nemcsak a 14-18 évesekkel kell foglalkozniuk, hanem azokkal is, akik kimaradtak a legkülönfélébb iskolákból, illetve akik munkanélküliként kezdik a pályájukat. Minél színesebbé válik az oktatási piac, annál nehezebb választani, s annál fontosabb, hogy az iskolák megmutathassák saját arculatukat. Ugyanakkor a családoknak is meg kell találniuk a gyermeküknek legmegfelelőbb iskolát. A cél, hogy minél kevesebb legyen a pályatévesztés, minél kevesebb pályakorrekcióra legyen szükség. A minden általános iskolában működő pályaválasztási felelősök és az osztályfőnökök már széles körű tájékoztatást kaptak a továbbtanulási lehetőségekről. Ezen a héten a diákok és szüleik juthatnak információhoz. Az iskolák a nyílt napokon bemutatják oktatási programjukat, tájékoztatást adnak a felvételi feltételekről és esélyekről. A programok teljesen nyitottak, bárki megjelenhet, és kérdéseket tehet föl az igazgatónak és a tanároknak. A budapesti középfokú iskolák 85-90 százaléka rendez nyílt napot. A mellékelt táblázat ízelítőt ad a rendezvényekből. Akit más iskolák érdekelnek, jól teszi, ha telefonon informálódik az időpontokról. K. K. BUDA Irinyi János Vegyipari Szakközép, Szakmunkásképző és Gimnázium november 2., 9., 16., 23., 30. 18. sz. Szakmunkásképző és Szakközépiskola (fa- és bútoripari szakmák bemutatója) november 2-5., 8-14 óra XVII. kerületi Vörösmarty Gimnázium november 3. Kossuth Lajos Műszaki Szakközépiskola (gépészet, elektronika) november 3. Csepeli Textil- és Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola november 9-13. Szász Ferenc Kereskedelmi Szakközép és Szakmunkásképző november 8-12.. 9 és 11 óra Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola november 22-27., 8-12 óra Pongrátz nagykalapáccsal jön Pongrátz Gergely, az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnöke ismét fölszólította Demszky Gábort, Budapest főpolgármesterét arra, hogy „tüntesse el” a főváros köztereiről a szovjet emlékműveket és „kommunista szobrokat”. Munkatársunktól Pongrátz a szóban forgó szobrokat „környezetszennyezőnek” és „lélekrombolónak” nevez a levélben, amelyet október 30-án küldött el Demszky főpolgármesternek. Az ’56-os Magyarok Világszövetségének elnöke elismeri ugyan, hogy a régi rendszer szobrai - néhány kivételtől eltekintve már eltűntek Budapestről, és a főváros vezetése „sokmilliós beruházással létrehozta a nosztalgiaparkot, ahová eljárhatnak sírdogálni az elvtársak!” Pongrátz „ismételten felkéri” a főpolgármestert, hogy a Lánchídon lévő „Kádár-címerekről végre hulljon le a lepel, mert azok a címerek hiába várnak a feltámadásra”. Pongrátz követeli, hogy a Szabadság téri szovjet emlékműről távolítsák el a csillagot, a sarlót és a kalapácsot, „mert ezeket a jelvényeket már hónapokkal ezelőtt törvénytelennek minősítette az Országgyűlés”. Ugyanakkor felhívja Demszky figyelmét arra, hogy amennyiben 30 napon belül nem történik megfelelő intézkedés a főváros részéről a törvény betartására, úgy „bajtársaimmal és fiatalabb barátaimmal gondoskodni fogok a törvényességről. Nem robbanóanyaggal, hanem vésővel és nagykalapáccsal”. Atkári János, a fővárosi önkormányzat kabinetfőnöke a Népszabadság kérdésére elmondta: Budapest vezetése még nem kapta kézhez Pongrátz Gergely levelét, de amint ez megtörténik, időben kialakítja arról álláspontját. Lapunk meg nem erősített értesülései szerint azonban ez nem áll túl távol a korábbi fővárosi nézetektől. Pongrátz - mint az ismeretes - már korábban is követelt ehhez hasonló intézkedéseket. Demszky ezen követelésekre egy korábban kelt levelében így reagált: „...Tisztemnél fogva nem térhetek el attól, hogy kizárólag a demokratikus jogrend alapján megfelelő hatáskörrel felruházott demokratikus jogintézmények körében keressem a problémák legitim megoldását, még akkor is, ha az eredmény esetleg nem áll összhangban személyes nézeteimmel. Úgy vélem, alapjaiban veszélyezteti a demokráciát az, aki - akár legmélyebb személyes meggyőződésétől vezettetve - bármely ügyben magának vindikál jogokat...” PEST 45 millió a füstgázmosóra A főváros ebben az évben 45 millió forintot költött a Rákospalotai Hulladékhasznosító Mű füstgázmosó berendezése beruházásainak előkészítésére. A berendezés teljes ára hét és fél milliárd forint, s ha a hulladékhasznosítót még 1996-ban is működtetni kívánja a város, addigra azt létre is kell hozni. MUNKATÁRSUNKTÓL A hét végén az Újpalotai Baráti Kör lakossági fórumán a városháza környezetvédelmi ügyosztályának képviselői arról tájékoztatták a megjelenteket, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium az 1995. december 31-ei határidőt szabta meg az új füstgázmosó berendezés üzembe helyezésére. Az 1981-ben épült szemétégető ma elektrofilteres szűrési eljárással működteti 120 méter magas kéményét. Ez a szűrési eljárás a kilencvenes években már elavultnak számít. A fórumon megjelent civil szervezetek környezetvédői annak a véleményüknek adtak hangot, miszerint a kémény által kibocsátott káros anyagok legalább két kilométeres körzetet szennyeznek. MUNKATÁRSUNKTÓL Bár a fővárosi háztartásokban keletkező hulladékoknak kevesebb mint egy százaléka tekinthető veszélyes hulladéknak, ezek elhelyezése kiemelt figyelmet igényel. Különleges környezetszennyező hatásuk miatt a nehézfémeket tartalmazó szárazelemeket év eleje óta Budapesten is elkülönítve kezelik. A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat (FKFV) eddig négymillió forintot költött az elhasznált szárazelemek biztonságos tárolására. Az FKFV adatai szerint a budapesti háztartási hulladékban évente 590 tonnányit tesznek ki az elhasznált szárazelemek. A vállalat január elsejétől ezen elemek szelektív gyűjtését vezette be. A gyűjtésre alkalmas tartályokat 486 általános és középiskolában helyezték ki. Június 30-ig, tehát az előző tanév végéig 56 hordónyi, 14,3 tonna szárazelem gyűlt össze. A begyűjtött mennyiséget az aszódi veszélyeshulladék-lerakótelepre szállították. A szeptember elsejével kezdődött tanévben október 10-ig 8 hordót megtöltő mennyiséget gyűjtöttek be. A vállalatnak ez idáig négymillió forintjába került az akció. A költségek emelkedtek, az aszódi telepen például egy köbméter szárazelem elhelyezési díja 39 900 forintról 55 900 forintra emelkedett. Az akcióval a hulladékba kerülő szárazelem-mennyiségnek csupán kis hányadát sikerült összegyűjteni. A vállalat szakértői szerint az iskolai begyűjtés folytatása mellett a kereskedelmi egységekre és a nagyobb felhasználókra is ki kellene terjeszteni az akciót. A kereskedőktől és az intézményektől való gyűjtést külön szolgáltatási formában, a szemétszállítástól elkülönülő formában képzelték el az FKFV munkatársai. Szárazelemgyűjtés városszerte NÉPSZABADSÁG 7 Már nem divat a cégjeles pecsétgyűrű Újra hódítanak az arany fényképek Budapest szakmai kézikönyve, az Arany Oldalak hosszú hasábokon keresztül sorolja az arany-, ezüst- és drágakő-kereskedelemmel foglalkozó cégeket. A kínálat, úgy tűnik, meglehetős, az utóbbi időben jó néhányuk alaposan meg is tollasodott, úgyhogy gondolhatnánk: a fővárosi ékszerpiac szépen virágzik. De vajon valóban virágzik-e? Mennyit költenek aranyra a jómódúak? Telik-e még ékszerekre az átlagos sorsúaknak? És egyáltalán, mit jelent ma számunkra az arany, az ezüst, a drágakő: a szépséget, avagy tartalékot, nehezebb időkre? Az örök felhalmozó mostanában nyugodt, nem rohamoz - mondják az ékszerkereskedők. Magyarán, bármennyire is bizonytalan a holnapunk, nem jellemző, hogy az emberek értékmegőrzési szándékkal vennének aranyat, ezüstöt, drágakövet. Csík Ferencné, az Orex (korábban Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat) megbízott gazdasági igazgatója és Pless István, a Pless and Fox ügyvezetője egyként vallja: a néhány évvel ezelőtti gyakorlattal ellentétben az emberek legtöbbje az arany és ezüst ékszereket ma önmagáért szereti. . Más kérdés persze, hogy kinek mire futja. A vásárlóközönség az utóbbi időkben igencsak megváltozott, a kasztok közti szakadékok az ékszereladásban is erősen érzékelhetőek. Csík Ferencné állítja: az arany, a drágakő csábításának ma sem tudnak ellenállni az emberek - csak éppen hatalmasra nőtt az eltérés a hazavitt grammok számában. A közelmúltban például minden további nélkül elkelt az 1 millió 200 ezer forintos Rolex aranyóra, ugyannakkor sokan egy-egy pókhálónyi láncon is napokig gondolkodnak. Az Orexnél jóval kisebb Pless and Fox kereskedőháznál egy kicsit másképp látják a piaci mozgásokat. Pless István - bár egyetért abban, hogy az eladott tárgyak számával nincs gond - figyelmeztet: ezek az ékszerek általában jóval szerényebbek, mint korábban. Az eladott tárgyak összértéke Pless szerint tehát egyértelműen csökkent. Hihetnénk, ahogy a világ minden pontján, úgy Budapesten is a jómódúakból él az ékszer-kereskedelem. Igaz, a foglalkozásuk okán jól öltözött üzletemberek itt is vesznek aranyból való mandzsettagombot, nyakkendőtűt, miegymást - ám a magyar vállalkozói réteg korántsem költ annyit ékszerekre, mint Nyugaton: legtöbbjük, bármennyire gyarapodjék is, még nincs abban a helyzetben, hogy aranyra, drágakőre költse a pénzét - mondja Pless István. A legkelendőbb portéka természetesen mindenhol és mindenkor a jegygyűrű - de vajon mi az, amit az emberek ma Budapesten a jegygyűrűn kívül a leginkább keresnek? - Ez üzletenként változik - mondja Csík Ferencné. Az Orex húsz fővárosi boltjában a helytől függően vásárolnak, így például a legexkluzívabb Váci utcai szalonból nem ugyanazt viszik, mint mondjuk a Nagykörútról. Ami kevesen tudják: Budapesten immár harmadik éve, minden hónap utolsó hetében ékszerárverést rendeznek: a Press and Fox kereskedőház antik ékszereket kínál, alkalmanként ötven-hatvan különféle arany- és ezüsttárgyat. Az érdeklődés az elmúlt években mit sem csökkent. A Vígszínházban, utóbb a színház melletti Szindbád moziban minden alkalommal megtöltik a széksorokat, s az elkelt tárgyak értéke a kikiáltási árhoz képest egyre nő - legutóbb elérte a 80 százalékot. A licitálók nagy része persze mindig ugyanaz: az ország legkülönbözőbb pontjairól érkezett gyűjtők. A kereskedőház haszna a leütési ár harminc százaléka - a bevétel nagyobbik részét az ékszer tulajdonosa kapja, azonban az Orexnél mindenképp favorit, az most az úgynevezett feszített foglalatú, ékköves gyűrű. Már nem divat viszont a munkában töltött évekért adományozott, cégjelzéses pecsétgyűrű. Plessék leginkább a régi tárgyakkal és az arany fényképpel hódítanak. Az előbbiekből minden hónap utolsó hetében árverést tartanak (kivéve a decembert, amikor az eseményt az ünnepek miatt előrébb hozzák), hogy a gyűjtők egy helyen, egy időben ismerhessék meg a kínálatot. Az arany fénykép: aranymedálba maratott, fénykép utáni portré. Magyarországon csak Plessék árulhatják. Konkurenciaharc, gyengülő vásárlóerő, óriási fogyasztási adó - bár a kereskedők megélnek, egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben. A legnehezebb sors azonban az aranyműveseké - mondja Pless István. - A cégek bolondok lennének, ha nem használnák ki az alacsony (mindössze tizenkét százalékos) behozatali vám adta lehetőségeket - ezzel azonban végső soron tönkreteszik a hazai aranyművességet. Miközben német és olasz szakemberekkel dolgoztatnak, a magyar mesterek sorra az utcára kerülnek vagy foglalkozást változtatnak. B. T. Mennyit érhet? BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Kanadaiak a régióért A kanadai-magyar igazgatási és környezetgazdálkodási csereprogram keretében olyan együttműködési megállapodás jön létre szerdán, amelynek segítségével hatékonyan lehet rehabilitálni a ráckevei (soroksári) Duna-ág és a Nagy-Duna által közrefogott Csepel-sziget régiót. Lapunk információi szerint a kanadai Urbanisztikai Intézet (CUI) koordinálná és menedzselné a programot. A CUI ebben nagy mértékben támaszkodna a kanadai nyereségérdekelt szervezetek támogatására és a magyar szervezetekkel való együttműködésre. A programhoz a pénzügyi alapot a Közép- és Kelet-Európát Segítő Irodán keresztül a kanadai kormány biztosítja. Ezenkívül a kanadai önkormányzatok és magáncégek más módon is jelentősen hozzájárulnak a program költségeihez. A program elsősorban a Csepel-szigeti Önkormányzatok Szövetségének megerősítésére fordítaná a fő figyelmet, hogy ez a szervezet a jövőben hatékonyan irányíthassa a régió jövőbeni fejlődését.