Népszabadság - Budapest melléklet, 1995. június

1995-06-23

­Y NÉPSZABADSÁG Kenyérre váltott könyvek Gyűjtők, könyvmolyok és tolvajok a pesti antikváriumokban Felemelő érzés belépni egy an­tikváriumba. Böngészni a régi könyvek között, beszívni az il­latukat, a nagymamára gondol­ni egy ódon képeslap láttán. Néhány éve még bárki beugor­hatott az antikváriumokba egy­­egy kötetért, hiszen már pár fo­rintért is vehetett szép­­irodalmat. Ma is van szépiroda­lom, de milyen áron? A Múzeum körúton, egymás mellett rögtön három - a Köz­ponti, a Kodály Zoltán Zenei és a Honterus - antikvárium akad az utunkba. Az első kettő a Líra és Lant Rt.-hez tartozik, az utóbbit két éve privatizálták. A Honterusban dolgozó hét ember tíz évre megvette az üzlet bérle­ti jogát - meséli egyikük, Antal Károly a galérián. Ott, ahol a legértékesebb és a kisméretű könyvek hevernek. (Ügyesek a tolvajok!) Azért aki megkéri az eladót, felmehet a galériára is válogatni. Antal Károly szerint egyre többen válnak meg könyvtá­ruktól, mert kenyérre kell a pénz. Bár az antikvárium sem vehet meg mindent, az állapot, a szerző, a kiadás és az, hogy mennyire ritka a főbb szempon­tok. Gyakran igen jó dolgok ke­rülnek elő hagyatékokból, s olyan is van, aki lecseréli könyvtárát. A legkeresettebbek a filozó­fiai művek, ezeket pillanatok alatt elkapkodják. A szépiroda­lom is fogy, népszerűek a kri­mik és kelendőek a régi térké­pek is. Nem ritka az új könyv sem náluk. A könyvheti kötetek például már korán a polcaikon voltak: talán a nyomdászok be­szereztek egy-két művet, eset­leg a szerzői tiszteletpéldányok vándoroltak az antikváriumba. Nehéz dolog az árazás - mond­ja Antal Károly. Az elmúlt évek­ben tíz-hússzorosára nőttek az árak. Ma már senkit sem érdekel, hogy egy könyvre kiadásakor hány forintot írtak. A gyűjtők megszokták, hogy a nyomtatott ár feléért megvehették a kötete­ket, és nehezen viselték el a vál­tozást. Budapest egy-egy frek­­ventáltabb pontján - mondjuk a Várban vagy a Váci utcában - persze minden drágább. A Váci utca sétálóutcai ré­szén természetesen borsosak az árak (sőt egyes boltokban a könyvek mellett megfér a kalo­csai hímzés is). Az utca másik, autózható felén található a Sós Antikvárium, amely - antikvá­riusoktól hallottam - az egyik legolcsóbb régi könyveket áru­sító üzlet. Sós Endre, a bolt ve­zetője ezt nem szívesen kom­mentálja, hiszen - mint mondja - minden viszonyítás kérdése. Antikváriuma a humán és reál tudományokra specializálódott, bulvárirodalmat egyáltalán nem tart. Az üzlet kicsi, vevő­körének nagy része egyetemis­tákból áll. Keresettek a régi ki­adású történelmi könyvek, az utóbbi negyven év szépirodal­ma viszont kevésbé. Ezek a kö­tetek sok ezer példányban je­lentek meg, a gyűjtők szemében ezért nem ritkaságok. Vége már a lexikonmítosznak. A Pallasra még csak-csak lehet vevőt ta­lálni, de a Révaira egyáltalán nem. Megszűnt a „főnöknek van ilyene, nekem is kell” kor­szak is. Ugyanakkor még elő­fordul, hogy „van nyolcvan centi helyem a polcon, oda ké­rek bármilyen könyvet...” A kötetek gyorsan cserélőd­nek - törekednek is erre. Szíve­sen vásárolnak könyvtárakat, de válogatva­­ csak ami a pro­filjukba vág. Az utóbbi öt évben Sós úr legalább harminc felszá­molt közkönyvtárat böngészett át. A házi könyvtárak felszámo­lása más kérdés. Van, aki csalá­di hagyatékot ad el, mások kör­­beállják az antikváriust, lesve, mit is fog fizetni a könyvekért, lesz-e pénz ételre, ruhára. is'Hi­SB­ESS'. Sós úr a szokások alapján áraz. Régen volt egy irányjegy­zék, amely meghatározta, mi mennyibe kerüljön. A boltok privatizálása óta mindenki be­látása szerint áraz - mégis rit­kán lépik át a 20-25-30 százalé­kos árrést. Persze megemeli a könyv értékét egy „jó minősé­gű” dedikáció. Ezek ugyanis műtárgynak tekinthetők, főleg, ha híres ember jó nevű társának ajánlotta. A Váci utcai antikváriumnak igen kiterjedt gyűjtőköre van. (Sós Endre gyűjtőnek nevezi azt az egyetemistát is, aki tízesek­ből, húszasokból rak össze há­romszáz forintot egy-egy könyvre.) Ha a bolt megvásárol valami érdekes kiadványt, kör­betelefonálják a gyűjtőket, hogy elsőként nekik jusson a jó­ból... A Belvárosban eldugott he­lyen működik az Ex Libris An­tikvárium. A könyvek mellett, mindenki csodálatára, egy ha­talmas bagolygyűjtemény is látható. Az Ex­ Libris 1983-tól az­ Országos Széchényi Könyv­tár és a Téka Könyvértékesítő egyetlen közös antikváriuma volt. Előbb az OSZK lépett ki a házasságból, majd tavaly priva­tizálták az üzletet. A bolt egyik tulajdonosa, Tóth Éva szerint ma az emberek nehezen válnak meg könyvtá­ruktól. (Ez ellentmond más vé­leményeknek.) Az elmúlt két év nagy eladási hulláma az idén megállt. Sokan kenyérre vált­ják a könyveiket, és a guberálók naponta állítanak be hozzájuk - néha egészen érdekes - dara­bokkal. A nehéz gazdasági helyzet ellenére egy 150 ezer fo­rintos könyvet előbb el lehet adni, mint a kétezer forintosat. A drága könyv jó befektetés - nem pedig olvasmány. Régeb­ben bejártak ide pedagógusok is, de ma már nincs pénzük könyvre - panaszkodik Tóth Éva. A készlet néhány éve gyor­sabban cserélődött, mint ma, amikor a használt könyvek ára megközelíti az újakét. Új köny­vet ebben a boltban azonban nem vesznek, vagy csak egyet­­egyet, az eredeti ár feléért. Az Ex Libris aukciókat is tart, ezek mindenképpen jó rek­lámnak bizonyulnak. Tóth Éva tudomása szerint náluk volt a legrégibb könyv, a XVI. század­ból és a legdrágább is, majd fél­millióért. Óbudán, a Lajos utcában, nem kimondottan a város szívé­ben működik az Óbuda Antik­várium. A vezetője, Pécsi Gábor szerint azok térnek be hozzá­juk, akik a környéken laknak, vagy a buszról meglátják a ki­rakatukba kitett régiségeket. Az itt élőknek mások az igénye­ik, mint a belvárosiaknak. Fon­tos, hogy a könyvek ne legyenek túl drágák, a kötelező olvasmá­nyokat meg tudják venni, s igény van a bulvárirodalomra is. Pécsi Gábor nem tart olyan könyveket, amelyeket ő maga nem szeret - például Bér­kesit, Moldovát vagy Szilvásit. Neve­lő szándékkal azonban színes borítójú szépirodalmat csem­pész a krimik közé. Mindezek mellett ókortörténetre és régé­szetre specializálódott a bolt - a diákokat, főként az egyetemis­tákat ezekkel sikerül ideszok­tatni. Kevés helyen kapható, pedig a diákoknak megfizethe­tő lenne az Olcsó Könyvtár, ná­luk viszont a szépirodalom nagy része ebben a sorozatban megvásárolható. Specialitásokkal foglalkozik és két részből áll a Kodály Zol­tán Zenei Antikvárium, a hang­lemez- és a kottaboltból. Mind­két helyen lehet új kiadványo­kat is kapni, mert mint Temesi­­né Kiss Katalin boltigazgató el­mondta, csak antikváriumot üzemeltetni nem érné meg a tu­lajdonosnak. Van itt mindenfé­le régiség: 78-as fordulatú ósdi lemez, mellette öreg gramofon és a Balatont ábrázoló, Németh Lehel hangján megszólaló ké­peslap-lemez, de CD is. Érdekes, hogy az antikvár résznél népszerűbb a fekete le­mez, mint a CD; a boltvezető szerint melegebb hangzása van. Aki tudta néhány éve, hogy le fog állni a lemezgyártás, az ki­lóra vette a lemezeket, ma pedig jó áron adja el. Hiányolják azonban, hogy több mint öt éve nem jelent meg zenei lexikon, pedig nagy rá az igény. Akár­csak a prózai lemezekre, ame­lyek ritkák, mint a fehér holló. Harminc forint ellenében egyébként bárki előjegyeztet­heti náluk kedvenc lemezét. Szemere Katalin Akad, aki része veszi az irodalmat SZANDELSZKY BÉLA FELVÉTELE BUDAPEST Kaiser’s minősé Sertéslapocka ik 4 » W a Pulykaszárny “■ 21191 Kapuvári 7^0 sonka 1 kg / Ol/a" Wasa Skorpa szezámos, 1 korpás, 200 g 1.39.­Sör sajt C. 1 kg C»29.­Jagdfeld gofri r1 liw # * Absolut Blue Vodka i29a­ 0.51 Sió szőlőlé 11 Avonmore gyümölcsös 42.­több ízben, 150 g Paradies krémporok különböző ízekben62.­Maggi leveskocka m g marhahúsleves tyúkhúsleves erőleves 9a-Globus töltött káposzta -4­­3a-Plussz Multivitamin155.­Mohai Ágnes ásványvíz 1.51 79.­ Dreher Pils Export, 0.5 I Pampers Uni 3 fajta Dáné Deo 3 fajta, 100 ml Budapest Skála Budapest Áruház Skála . Metró Áruház Klauzál téri Skála Csarnok XIII. Váci út 168. X. Kerepesi út 73. Székesfehérvár Fehérvár Áruház Tatabánya Sztráda Bevásárlóközpont Az árak július 6-ig érvényesek. KAISER'S SZUPER MARKET 1995. június 23., péntek Háromszáz tonna telefonkönyv A minap eredményt hirdettek, s kiderült, hogy a versenyben részt vevő kétszáz iskola közül a Pannónia utcai általános a legjobb. Az ott tanulók több mint tíztonnányi levetett tele­fonkönyvet szedtek össze az el­múlt másfél hónap alatt, amiért is (kilónként kilenc forinttal számolva) egyfelől százezer fo­rint, másfelől száz darab tele­fonkártya ütötte a markukat, ráadásként pedig felszereltek nekik egy nyilvános telefont. A kártyákat és a telefont egyéb­ként nemcsak a legjobb, hanem az utána következő kilenc isko­la is megkapta, ugyanakkor az egyéni verseny győztesének ju­talma harmincezer forint, a má­sodik helyezetté húsz-, a har­madiké pedig tízezer forint volt. Ha nem tudná valaki, ez volt a harmadik telefonkönyvgyűjtő verseny Budapesten. Egyúttal a legsikeresebb is: 1994 tavaszán, amikor a program indult, még csak tizennyolc tonna könyvet tudtak összeszedni a diákok, 1994 októberében száz, most vi­szont, április közepétől május végéig már háromszázhúsz ton­nányit. A telefonkönyv-kiadó szerint a siker a növekvő nyilvá­nosságnak köszönhető és annak, hogy az iskoláknak (is) egyre jobban kell a pénz. Miután kide­rült, hogy a környezetvédő szemlélet formálása közben meg lehet keresni, mondjuk, egy írás­vetítő meg egy videomagnó árát is, nagyobb lett az igyekezet. A telefonkönyveket tároló, majd elszállító cég tájékoztatá­sa szerint a háromszázhúsz ton­nányi könyvet egyidejűleg több papírgyárban hasznosítják majd: szalvéta, papír zsebken­dő, vécépapír stb. lesz belőle. B. T.

Next