Népszabadság - Budapest melléklet, 1995. október
1995-10-27
VINI NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1995. október 27., péntek A hajdani kényszermunkaház Egy ma már ismeretlen - az 1879. évi XL. törvénycikk alapján véglegesen megszüntetett - intézmény, a dologház az 1800-as évek közepén kényszermunkaház (Zwangsarbeithaus) néven jelentős szerepet játszott a pest-budai közbiztonság javításában. Bizonyos Patachich úr kezdeményezésére a pesti magisztrátus 1842- ben hozott határozatot a hatvanfősre tervezett intézmény létesítéséről, amelynek a megnyitására 1843 januárjában került sor. Működéséről, feladatairól egy korabeli, 1854- ből származó leírás számol be. Az intézmény - az akkori jellemzés szerint - átmenetet képezett a munkára nevelés és az időleges őrizetbe vétel között. Fennállásának kezdeti szakaszában elsősorban a társadalomra veszélyes személyek átnevelésére szolgált. Egy 1851- ben kelt kiegészítő határozat a kényszermunkaházat már nem minősítette büntetőintézetnek, hanem egy olyan politikai intézménynek, amelynek feladata, hogy az ide hozott, közbiztonságilag kisebb-nagyobb veszélyt jelentő személyek munkához való viszonya megváltozzék, és ennek révén a társadalom hasznos állampolgáraivá váljanak. Ennek legfőbb eszköze a vallási és erkölcsi oktatás és a munkához szoktatás. E módosítás előtt rendőrségi intézkedés alapján az intézetben elhelyezhetők voltak a rendszeres munkakerülők, a naplopók, a koldusok, a polgárokat utcai sétáik miatt felháborító erkölcstelen hölgyek és a tolvajok. A kényszermunkaházba nem kerülhettek viszont be az értelmi fogyatékosok, az őrültek, a munkaképtelenek, a terhes és szoptatós anyák és a 14 év alatti gyerekek. Az utóbbiakra vonatkozó rendelkezést a gyerekkori bűnözés „sajnálatos mértékű elszaporodása miatt” módosították, és az intézeten belül külön részleget hoztak létre a számukra. Annak ellenére, hogy e korban Pest, Buda és Óbuda önálló települések voltak, a pesti kényszermunkaház hatásköre mindháromra kiterjedt. (Egy e témával csak vázlatosan foglalkozó forrásmunka szerint 1845 és 1847 között Budán is működött egy azonos feladatkört ellátó intézmény. Erről viszont a részletes leírásban még utalás sincs.) A Budapest Lexikon az intézet helyéül a Kerepesi út (ma Rákóczi) és a Vas utca sarkán levő épületet jelöli meg. Az 1854-ből származó ismertetés ezt a helyet mint újat említi, az intézet eredetileg a Dohány (Tabak) és a Nyár (Sommer) utca sarkán volt. A kibővített, új helyre költözött intézet feladatköre a későbbiek során bővült. Elsősorban azáltal, hogy mivel Pest városának külön toloncháza nem volt - ideiglenesen itt helyezték el a kitoloncolásra várakozókat is, akiket havonta két alkalommal szállítottak el innen. Az ismertető az intézeti fegyelem kérdésével is részletesen foglalkozik, és az eljárási módot rendkívül humánusnak minősíti, mivel figyelembe veszik az oda kerülők egyéni karakterét, szellemi és fizikai állapotát. Felsorolja a fegyelmezés fokozatait: egyéni figyelmeztetés és megrovás; ugyanez a nyilvánosság előtt; levonás a túlmunkából származó javadalmazásból; az élelmiszeradag csökkentése; nehezebb munkára beosztás; az élelmiszer kenyérre és vízre korlátozása; fogda, súlyosabb esetben bilincs alkalmazásával és végül testi fenyítés megvesszőzéssel vagy botütéssel. A kényszermunkások ellátásáról a következő beszámolót adja: „ebédjük messzely leves és ugyanannyi főzelék vagy tésztaétel. Csütörtökön és vasárnap egy negyed font főtt marhahús, naponta fél font rozskenyér.” Orvosi javaslatra mindez egyéb élelmiszerrel is kiegészülhet. Saját keresetükből italt is vásárolhatnak, azonban ez nem haladhatja meg a napi egy messzely bort vagy fél sört. Az intézet egy gondnokot és egy házmestert foglalkoztatott. Az őrszemélyzetet a városi darabontszázadból kivezényelt hat katona adta. Az intézetbe első alkalommal bekerülteknek minimálisan három hónapot kellett ott eltölteniük. Visszaesőknél a benntartózkodás annyiszor három hónappal meghosszabbodott, ahányszor a rendőrhatóság őt ismételten ott elhelyezte. Átfogó képet kapunk arról, hogy a dologházban foglalkoztatottak milyen munkákat végeztek. Alapvető szabály volt, hogy az ott végzett munka ne sértse az adófizető kézművesek érdekeit. Egy 1845-ben elvégzett összeírás szerint: gyapjút téptek, lószőrt fontak, birkabőrt készítettek ki, nyulat nyúztak, ágyneműt varrtak, harisnyát kötöttek, kávét „szemelgettek”, lámpabelet készítettek és más hasonló munkákat végeztek. Képet kaphatunk az intézet gazdasági helyzetéről is. A munkák ellenértékeként az intézet bevétele 1843-ban 1199 gulden 45 krajcár, 1844-ben 1996 gulden 26 krajcár, 1845- ben 3666 gulden 59 krajcár és 1846-ban 4945 gulden volt. A kifizetett munkabér 1843-ban 1173 gulden 33 krajcár, 1844- ben 1895 gulden 14 krajcár volt. (Az 1845. és 1846. évi munkabér-kifizetésekről adatok ismertetésére nem került sor.) Az intézet megnyitásának évében, 1843-ban a dologházban összesen 148 férfit és 268 nőt foglalkoztattak. Az év folyamán 72 férfit és 146 nőt engedtek szabadon. 1844-ben a benn levő férfiak száma már 222-re, a nőké 374-re emelkedett. Az intézetből kikerültek száma 397 volt. 1851-ben a munkára fogottak száma tovább nőtt (627). Ugyanabban az évben 2912 toloncolt volt az intézetben átmenetileg elhelyezve. Az intézet kórházát Rózsay doktor vezette. Az általa összeállított naplóból tudható, hogy 1851-ben a betegek száma 801 volt, többségük (618) a foglalkoztatottak köréből került ki, az időlegesen ott elhelyezett toloncoltak közül 183 szorult ápolásra. A napló tanúsága szerint a kórházat 736- an gyógyultan hagyták el, 32 állapotát feljavították, gyógyíthatatlannak minősült hét, az intézetben meghalt két személy. Az orvosi jelentés szerint 188 beteget vérbajjal, 109-et bőrkiütésekkel, 83-at lázzal, 66-ot tüdőbajjal kezeltek. Megdöbbenésének ad hangot, hogy 3 leány (9, 11 és 12 évesek) és 4 fiúgyermek (13-14 évesek), valamint egy 70 éves férfi szenvedtek vérbajban. Részletesen beszámol arról, hogy a kórház 1844-ben 88 gulden 43 krajcárt költött gyógyszerekre, és arról is említést tesz, hogy a fekvőbetegek kezelése átlagosan nyolc napot vett igénybe, s utal arra, hogy valamennyi kezelésre szoruló már betegen érkezett az intézetbe. A kényszermunkaház belső életét, szabályait, adatait ismertető leírás kitér a szervezeti felépítésre is. Az intézet élén igazgató állt, helyettesi minőségben egy „adjunktus”. Közvetlenül az igazgató hatáskörébe tartozott az ügykezelés irányítása, a személyzet feletti felügyelet és a külső szervezetek részére az intézet ügyeiről szóló tájékoztatók összeállítása. Az igazgatót felügyelőbizottság ellenőrizte. Ennek vezetője egy tanácsos, mellérendelve Pest város két delegátusa és két választott pesti polgár. Az intézet felettes hatósága a pesti magisztrátus volt. Máriás Árpád Razzia a szegényeknél (rajz a Kis Újságból) Néhány hónapos, keveset futott Több mint autó COLT LANCER GALANT GALANT GALANT 1.3 GLXi + AB 1.3 GLXi + AB 1.8 GLSi 1.8 GLSi + ABS+ DAB 1.8 GLSi + ABS + DAB + KLÍMA AB: légzsákkal; DAB: dupla légzsákkal 1950000Ft-tól 2300000Ft-tól 2990000Ft-tól 3250000Ft-tól 3740000Ft-tól Szervizeinkben november 1. - december 20. között DÍJTALANUL átvizsgálunk minden, előzetesen bejelentett MITSUBISHI gépkocsit. Kedvezményes keréktárcsa- és téligumi-vásár, sőt vállaljuk a leszerelt nyári gumi tárolását! Ez a DENZEL DENZEL AUTÓ HUNGÁRIA A Budapest I., Mészáros u. 56/A. 155-0533, 155-0589, Fax: 156-7886 SZERVIZEK: Budapest I., Mészáros u. 56/A. 155-0193, 155-0533, Budapest XIV, Füredi út 74. 252-5444 4 I MITSUBISHI MOTORS A nyolcadikban magad megy Itt mindig kerülgetni kell a járdán parkoló kocsikat, tócsákat, ebürülékeket, s épp amikor legjobban sietnél, kikerülhetetlenül tántorog előtted valaki, imbolyogva megmegáll, rágyújtana a szerencsétlen, aktatáska helyett egy szovjet tévé műanyag hátlapját lóbálja a kezében. Itt a BKV-ellenőrök is furcsák, s a trolin, ha valaki tudakozódik, hol kell leszállnia, egy zálogházhoz képest tájolják be a mindig készséges utasok. Itt a földszint 1.-ben lakó iskolaszökevény bullterrierjét úgy hívják, hogy Satu, Satu, Satu - szólongatják a barátok, akik mindennap idejárnak, olyannyira, hogy már az anya is elmenekült, átadva a lakást a dorbézolásnak és dobolásnak, míg a fia mindkettőt meg nem unja, és már csak Satuval törődik, hogy végül a Satut is megunja, és a szerencsétlen bullterrier úgy vonít az üres lakásban, hogy visszhangzik tőle a lichthof éjjel-nappal. Itt a szotyolahéjszőnyeg kiterjedéséből másnap reggel mindig centiméternyi pontossággal meg lehetne állapítani a bérnők éjszakai ingasétáinak koordinátáit. Itt mindig lassan járnak az emberek, mert öregek vagy annak látszanak, mert betegek, s aki járni sem tud, az kigördítteti magát a sarokra, és üszkösödő lábfeje alig néhány centire pihen hazafelé vitorlázó szatyrodtól, amelyben sajt, bor, tej, kenyér, hogy utóbb rosszul essen megkóstolni bármelyiket. Az az üszők. Bizonyára érszűkület. A mérhetetlen dohányzás. Próbálkozol. Míg végül azt kívánod, akár a te lábfejed üszkösödne, csak le tudnád már végre küzdeni azt a falatot. Barátunk meg békésen üldögél a tolószékében, és nagyokat, szárazokat nyelve nézi a nőkínálat kerengő alfélholdjait. Mint mindig. Bajtai Zoltán