Népszabadság - Budapest melléklet, 1995. október

1995-10-27

VINI NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1995. október 27., péntek A hajdani kényszermunkaház Egy ma már ismeretlen - az 1879. évi XL. törvénycikk alapján véglegesen megszünte­tett - intézmény, a dologház az 1800-as évek közepén kény­szermunkaház (Zwangsarbeit­haus) néven jelentős szerepet játszott a pest-budai közbiz­tonság javításában. Bizonyos Patachich úr kezdeményezésé­re a pesti magisztrátus 1842- ben hozott határozatot a hat­vanfősre tervezett intézmény létesítéséről, amelynek a meg­nyitására 1843 januárjában került sor. Működéséről, fel­adatairól egy korabeli, 1854- ből származó leírás számol be. Az intézmény - az akkori jel­lemzés szerint - átmenetet ké­pezett a munkára nevelés és az időleges őrizetbe vétel között. Fennállásának kezdeti szaka­szában elsősorban a társada­lomra veszélyes személyek át­­nevelésére szolgált. Egy 1851- ben kelt kiegészítő határozat a kényszermunkaházat már nem minősítette büntetőintézetnek, hanem egy olyan politikai in­tézménynek, amelynek felada­ta, hogy az ide hozott, közbiz­­tonságilag kisebb-nagyobb ve­szélyt jelentő személyek mun­kához való viszonya megvál­tozzék, és ennek révén a társa­dalom hasznos állampolgárai­vá váljanak. Ennek legfőbb eszköze a vallási és erkölcsi oktatás és a munkához szokta­tás. E módosítás előtt rendőrségi intézkedés alapján az intézet­ben elhelyezhetők voltak a rendszeres munkakerülők, a naplopók, a koldusok, a polgá­rokat utcai sétáik miatt felhá­borító erkölcstelen hölgyek és a tolvajok. A kényszermunka­házba nem kerülhettek viszont be az értelmi fogyatékosok, az őrültek, a munkaképtelenek, a terhes és szoptatós anyák és a 14 év alatti gyerekek. Az utób­biakra vonatkozó rendelkezést a gyerekkori bűnözés „sajná­latos mértékű elszaporodása miatt” módosították, és az in­tézeten belül külön részleget hoztak létre a számukra. Annak ellenére, hogy e kor­ban Pest, Buda és Óbuda önál­ló települések voltak, a pesti kényszermunkaház hatásköre mindháromra kiterjedt. (Egy e témával csak vázlatosan fog­lalkozó forrásmunka szerint 1845 és 1847 között Budán is működött egy azonos feladat­kört ellátó intézmény. Erről viszont a részletes leírásban még utalás sincs.) A Budapest Lexikon az intézet helyéül a Kerepesi út (ma Rákóczi) és a Vas utca sarkán levő épületet jelöli meg. Az 1854-ből szár­mazó ismertetés ezt a helyet mint újat említi, az intézet ere­detileg a Dohány (Tabak) és a Nyár (Sommer) utca sarkán volt. A kibővített, új helyre költö­zött intézet feladatköre a ké­sőbbiek során bővült. Elsősor­ban azáltal, hogy­­ mivel Pest városának külön toloncháza nem volt - ideiglenesen itt he­lyezték el a kitoloncolásra vá­rakozókat is, akiket havonta két alkalommal szállítottak el innen. Az ismertető az intézeti fe­gyelem kérdésével is részlete­sen foglalkozik, és az eljárási módot rendkívül humánusnak minősíti, mivel figyelembe ve­szik az oda kerülők egyéni ka­rakterét, szellemi és fizikai ál­lapotát. Felsorolja a fegyelme­zés fokozatait: egyéni figyel­meztetés és megrovás; ugyanez a nyilvánosság előtt; levonás a túlmunkából származó java­dalmazásból; az élelmiszer­adag csökkentése; nehezebb munkára beosztás; az élelmi­szer kenyérre és vízre korláto­zása; fogda, súlyosabb esetben bilincs alkalmazásával és vé­gül testi fenyítés megvessző­­zéssel vagy botütéssel. A kényszermunkások ellátá­sáról a következő beszámolót adja: „ebédjük­­ messzely le­ves és ugyanannyi főzelék vagy tésztaétel. Csütörtökön és vasárnap egy negyed font főtt marhahús, naponta fél font rozskenyér.” Orvosi javaslatra mindez egyéb élelmiszerrel is kiegészülhet. Saját keresetük­ből italt is vásárolhatnak, azonban ez nem haladhatja meg a napi egy messzely bort vagy fél sört. Az intézet egy gondnokot és egy házmestert foglalkozta­tott. Az őrszemélyzetet a váro­si darabontszázadból kivezé­nyelt hat katona adta. Az inté­zetbe első alkalommal beke­­rülteknek minimálisan három hónapot kellett ott eltölteniük. Visszaesőknél a benntartózko­­dás annyiszor három hónappal meghosszabbodott, ahányszor a rendőrhatóság őt ismételten ott elhelyezte. Átfogó képet kapunk arról, hogy a dologházban foglalkoz­tatottak milyen munkákat vé­geztek. Alapvető szabály volt, hogy az ott végzett munka ne sértse az adófizető kézműve­sek érdekeit. Egy 1845-ben el­végzett összeírás szerint: gyap­jút téptek, lószőrt fontak, bir­kabőrt készítettek ki, nyulat nyúztak, ágyneműt varrtak, harisnyát kötöttek, kávét „sze­­melgettek”, lámpabelet készí­tettek és más hasonló munká­kat végeztek. Képet kaphatunk az intézet gazdasági helyzetéről is. A munkák ellenértékeként az in­tézet bevétele 1843-ban 1199 gulden 45 krajcár, 1844-ben 1996 gulden 26 krajcár, 1845- ben 3666 gulden 59 krajcár és 1846-ban 4945 gulden volt. A kifizetett munkabér 1843-ban 1173 gulden 33 krajcár, 1844- ben 1895 gulden 14 krajcár volt. (Az 1845. és 1846. évi munkabér-kifizetésekről ada­tok ismertetésére nem került sor.) Az intézet megnyitásának évében, 1843-ban a dologház­ban összesen 148 férfit és 268 nőt foglalkoztattak. Az év fo­lyamán 72 férfit és 146 nőt en­gedtek szabadon. 1844-ben a benn levő férfiak száma már 222-re, a nőké 374-re emelke­dett. Az intézetből kikerültek száma 397 volt. 1851-ben a munkára fogottak száma to­vább nőtt (627). Ugyanabban az évben 2912 toloncolt volt az intézetben átmenetileg elhe­lyezve. Az intézet kórházát Rózsay doktor vezette. Az általa összeállított naplóból tudható, hogy 1851-ben a betegek szá­ma 801 volt, többségük (618) a foglalkoztatottak köréből ke­rült ki, az időlegesen ott elhe­lyezett toloncoltak közül 183 szorult ápolásra. A napló ta­núsága szerint a kórházat 736- an gyógyultan hagyták el, 32 állapotát feljavították, gyó­gyíthatatlannak minősült hét, az intézetben meghalt két sze­mély. Az orvosi jelentés szerint 188 beteget vérbajjal, 109-et bőrkiütésekkel, 83-at lázzal, 66-ot tüdőbajjal kezeltek. Megdöbbenésének ad hangot, hogy 3 leány (9, 11 és 12 éve­sek) és 4 fiúgyermek (13-14 évesek), valamint egy 70 éves férfi szenvedtek vérbajban. Részletesen beszámol arról, hogy a kórház 1844-ben 88 gulden 43 krajcárt költött gyógyszerekre, és arról is emlí­tést tesz, hogy a fekvőbetegek kezelése átlagosan nyolc napot vett igénybe, s utal arra, hogy valamennyi kezelésre szoruló már betegen érkezett az inté­zetbe. A kényszermunkaház belső életét, szabályait, adatait is­mertető leírás kitér a szerveze­ti felépítésre is. Az intézet élén igazgató állt, helyettesi minő­ségben egy „adjunktus”. Köz­vetlenül az igazgató hatáskö­rébe tartozott az ügykezelés irányítása, a személyzet feletti felügyelet és a külső szerveze­tek részére­­ az intézet ügyei­ről szóló­­ tájékoztatók össze­állítása. Az igazgatót felügye­lőbizottság ellenőrizte. Ennek vezetője egy tanácsos, mellé­rendelve Pest város két delegá­tusa és két választott pesti pol­gár. Az intézet felettes hatósá­ga a pesti magisztrátus volt. Máriás Árpád Razzia a szegényeknél (rajz a Kis Újságból) Néhány hónapos, keveset futott Több mint autó COLT LANCER GALANT GALANT GALANT 1.3 GLXi + AB 1.3 GLXi + AB 1.8 GLSi 1.8 GLSi + ABS+ DAB 1.8 GLSi + ABS + DAB + KLÍMA AB: légzsákkal; DAB: dupla légzsákkal 1950000Ft-tól 2300000Ft-tól 2990000Ft-tól 3250000Ft-tól 3740000Ft-tól Szervizeinkben november 1. - december 20. között DÍJTALANUL átvizsgálunk minden, előzetesen bejelentett MITSUBISHI gépkocsit. Kedvezményes keréktárcsa- és téligumi-vásár, sőt vállaljuk a leszerelt nyári gumi tárolását! Ez a DENZEL DENZEL AUTÓ HUNGÁRIA A Budapest I., Mészáros u. 56/A. 155-0533, 155-0589, Fax: 156-7886 SZERVIZEK: Budapest I., Mészáros u. 56/A. 155-0193, 155-0533, Budapest XIV, Füredi út 74. 252-5444 4 I MITSUBISHI MOTORS A nyolcadikban magad megy Itt mindig kerülgetni kell a járdán parkoló kocsikat, tó­csákat, ebürülékeket, s épp amikor legjobban sietnél, ki­kerülhetetlenül tántorog előt­ted valaki, imbolyogva meg­­megáll, rágyújtana a szeren­csétlen, aktatáska helyett egy szovjet tévé műanyag hátlap­ját lóbálja a kezében. Itt a BKV-ellenőrök is furcsák, s a trolin, ha valaki tudakozódik, hol kell leszállnia, egy zálog­házhoz képest tájolják be a mindig készséges utasok. Itt a földszint 1.-ben lakó iskola­szökevény bullterrierjét úgy hívják, hogy Satu, Satu, Satu - szólongatják a barátok, akik mindennap idejárnak, oly­annyira, hogy már az anya is elmenekült, átadva a lakást a dorbézolásnak és dobolásnak, míg a fia mindkettőt meg nem unja, és már csak Satuval tö­rődik, hogy végül a Satut is megunja, és a szerencsétlen bullterrier úgy vonít az üres lakásban, hogy visszhangzik tőle a lichthof éjjel-nappal. Itt a szotyolahéjszőnyeg kiterje­déséből másnap reggel mindig centiméternyi pontossággal meg lehetne állapítani a bér­nők éjszakai ingasétáinak koordinátáit. Itt mindig las­san járnak az emberek, mert öregek vagy annak látszanak, mert betegek, s aki járni sem tud, az kigördítteti magát a sarokra, és üszkösödő lábfeje alig néhány centire pihen ha­zafelé vitorlázó szatyrodtól, amelyben sajt, bor, tej, kenyér, hogy utóbb rosszul essen meg­kóstolni bármelyiket. Az az üszők. Bizonyára érszűkület. A mérhetetlen dohányzás. Próbálkozol. Míg végül azt kí­vánod, akár a te lábfejed üsz­­kösödne, csak le tudnád már végre küzdeni azt a falatot. Barátunk meg békésen üldö­gél a tolószékében, és nagyo­kat, szárazokat nyelve nézi a nőkínálat kerengő alfélhold­jait. Mint mindig. Bajtai Zoltán

Next