Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. augusztus

1996-08-06

20 NÉPSZABADSÁG Budapest, a közepesen piszkos város Bécsnél ugyan koszosabbak, de Londonnál tisztábbak vagyunk Mármost koszos a város vagy nem koszos? Ez itt a kérdés. A pesti polgár, akit időnként megkérdeznek, azt szokta mondani, hogy a lövöldözések, a késelések és a leütéses rablások után rögtön a negyedik helyen a mocsok zavarja a leginkább, vagyis akkor szerinte nagyon koszos. A közterület-fenntartók illetékese viszont, akit némelykor ugyancsak megkérdeznek, jóval árnyaltabban szokott fogalmazni. Ő azt mondja, hogy vannak a városnak elfogadható, mi több egészen tiszta részei és vannak kevésbé tiszták. Mindent egybevetve tehát ez egy közepesen koszos vagy ha úgy tetszik, közepesen tiszta város. A közterület-fenntartó vállalat illetékese, aki világot látott ember, ráadásul szakmabeli, úgy tapasztalta, hogy Budapest ebből a szempontból körülbelül olyan színvonalon áll, mint Róma. Bécsnél elhanyagoltabb, Londonnál azonban egészen biztosan tisztább, de még Zürichnél is. Aki nem hiszi, járjon utána. Szóval az alábbiakban induljunk ki abból, amit Altmann Antal, a minap részvénytársasággá - FKF Rt. - alakult FKFV főosztályvezetője mondott: tisztaság dolgában a középmezőnyben vagyunk. És ha így van, az nagy dolog, mert bizony a körülményeket tekintve akár sereghajtók is lehetnénk. A helyzet ugyanis az - magyarázta a főosztályvezető -, hogy például Londonban jó az utak vízelvezetése, kevés a kátyú, ha az aszfaltot reggel felbontják, estére rendbe rakják, a teherkocsikról nem zuhan le menet közben a sitt fele, és jóval kevesebb olaj folyik az autókból az aszfaltra, mint itt. Ráadásul ők állampolgári fegyelem tekintetében is jobban állnak, legalábbis valószínűleg, figyelembe véve, hogy Budapesten egyetlen olyan üres telek, elhagyott zug, építkezéshez kirakott konténer sincs, amelyet előbb-utóbb, de inkább előbb, ne hordanának tele szeméttel. (Elkoszosodásunkban különben a telkek, zugok és konténerek tulajdonosai is ludasak, minthogy nekik kellene eltüntetniük a birtokukra szórt hulladékot.) Egy szó, mint száz - összegezett Altmann -, ezt a várost sokkal nehezebb rendben tartani, mint a nyugatiakat, ennek ellenére azonban egy sor olyan európai metropolis létezik, amelyik piszkosabb a miénknél. Nem beszélve arról, hogy az ottani városháza is sokkal gazdagabb, mint az itteni. Vegyük például a takarításra szánt üzemórák számát. A városházi döntnököknek köszönhetően az utcaseprők (kézi úttisztítók) az idén harminchat százalékkal, a takarítógépek pedig húsz százalékkal többet dolgozhatnak, mint tavaly. Ennyire futja, de ennyire legalább még futja. (Altmann mindenesetre reméli, hogy jövőre tovább folytatódik az idén elindult, kedvező tendencia, vagyis még több pénzt kapnak a fővárostól). Egyébként, ami az utcaseprőket illeti, nemcsak a szerény, műszakonként hatszáz forintos fizetség miatt tartunk ott, ahol, hiszen aki padlón van, annak a hatszáz forint is pénz. Altmann Antal azt mondja, hogy amíg például az 1929-33-as gazdasági válság idején komoly protekció kellett ahhoz, hogy valaki vasúttervező mérnökként úttisztítónak állhasson, ma szinte lasszóval kell fogni az embereket. Napi 550-600 alkalmi utcaseprőt tudnának alkalmazni, ezzel szemben a jelentkezők száma többnyire az ötszázat sem éri el. Egyszerűen nem jönnek, biztos jobb dolguk is akad. Tegyük hozzá: a főosztályvezető szerint igazából csak akkor éreznénk, hogy keményen söprik az utcát, ha az utcaseprők nem alkalmi munkásként, hanem a cég munkatársaiként tevékenykednének. Momentán alig hatvan főállású úttisztító dolgozik az utakon. És akkor ott vannak a gépek. Az FKF Rt. kocsijainak zöme tinédzserkorba ért, ami az ő esetükben azt jelenti, hogy jócskán túllépték a nyugdíjkorhatárt. Egyre több pénzt kell a karbantartásukra költeni. Száz szónak is egy a vége, a helyzet nehéz, de még nem tragikus. Elsősorban azért nem - jegyezte meg a főosztályvezető -, mert a szemétszállítási díj bevezetésével a főváros ma már a géppark felújítására is egyre többet tud áldozni. Van itt azonban még egy gubanc. Mint tudjuk, a lakóközösségek a szemétdíj miatt szép sorban visszaadogatták a kukáik egy részét, így a krumplihéjjal degeszre tömött nejlonzacskóknak többnyire már csak a járdán jut hely. Miként ugyancsak tudomásunkra hozták, az FKF Rt. a regula szerint csak a kukák tartalmát szállítja el, így meglehet, hogy nemsokára mozdulni sem tudunk majd a saját nejlonzacskóinktól. A közterület-fenntartóknak az a céljuk - s e cél elérésében a közterület-felügyelők is segítenek nekik -, hogy vegyük vissza a szeméttárolóinkat, vagyis pont annyi legyen nálunk, amennyi éppen elegendő. Ha ezt nem tesszük meg, akkor hamarosan vasvillával kell utat vágni magunknak, ha le akarunk menni a közértbe. Újabb nejlonzacskókért. B. T. Az üres telkeket, zugokat előbb-utóbb ellepi a szemét bánhalmi János felvétele Rendpárti a főpolgármester MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az orosz főváros rohamos gyorsasággal tisztul. No nem a bűnözőktől, még csak nem is a kaukázusi nemzetiségek képviselőitől, akiktől Jurij Luzskov főpolgármester - rendszeresen ismétlődő kampányainak egyike keretében - ismét meg akarja tisztítani Moszkvát. Az utcák, a terek kezdenek olyan képet ölteni, mintha lenne gazdájuk. A gazda nem más, mint a gyakran rasszizmussal és diktátori hajlamokkal vádolt Luzskov. A főpolgármester valóban úgy viselkedik, mintha a nyolcmilliós megalopolisz minden gondja az ő személyes problémája lenne. Naponta látogatja az építkezéseket, nincs nagyberuházás személyes helyszíni útmutatásai nélkül, a nyilvánosság előtt gorombítja le bármelyik beosztottját, ha rendellenességet tapasztal. Egyik legutolsó intézkedése a borzalmas állapotban lévő lépcsőházak, illetve a házak között lévő, sokszor csak szemétdombnak használt zöldterületek rendbetételére, az itt udvarosoknak hívott házmesterek gatyába rázására irányul. Újabban a főútvonalakon ismét felfestik a sávokat elválasztó vonalakat, több helyen megkezdték a szegélykövek cseréjét. Sőt az orosz főváros történetében első ízben, kutyaürüléket eltakarító gépeket is beszereztek. Nem véletlen, hogy a rossz tulajdonságoktól egyáltalán nem mentes főpolgármester a júniusi választásokon kilencven százalékot meghaladó szavazati arányt ért el. A demokratikus voksolások történetében egyedülálló, alighanem a rekordok könyvébe kívánkozó eredmény pontosan fejezi ki a moszkvaiak elégedettségét: sok még a koszos, lerobbant épület, de a főváros fantasztikus ütemben fejlődik. Ha ez így megy tovább, az alacsony, kopasz, becsapósan joviálisnak látszó Luzskovból 2000-ben akár Oroszország elnöke is lehet. Takarítás éves előjegyzés szerint BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Bonn nemcsak Németország egyik legzöldebb, hanem talán egyik legtisztább városa is. S ez még akkor is igaz, ha az itteni őslakosok szerint az elmúlt időben egyre több a járdákon, a belvárosi sétálózónában az eldobott papír, az üdítőitalos-doboz és más emberi eredetű szemét. A németek igen sajátos „környezeti és szeméttudattal” rendelkeznek. Az NSZK-ban a polgárokat gyerekkoruk óta tanítják és nevelik a szelektív hulladékgyűjtésre, amely az újrafeldolgozásban rejlő lehetőségek miatt több milliárd márkás éves forgalmat lebonyolító iparággá nőtte ki magát. A szemétgyűjtés jól szervezett rendszerében minden hulladéknak megvan a maga saját színű konténere. Már az óvodások is kívülről fújják, hogy a papírt a kék, a műanyagot a sárga, a bioszemetet pedig a zöld kukába kell dobni. A szisztémát szintén kiválóan jellemzi az a kis előjegyzési naptár, amelyet az önkormányzat minden év elején eljuttat a lakossághoz. A vastag füzetből a többi között megtudható, hogy mely napokon szállítják el a különböző színű szemétkonténereket, mikor rendeznek lomtalanítást, s hol lehet valóban környezetbarát módon megszabadulni a használt hűtőszekrénytől vagy éppen a kiszolgált akkumulátortól. BUDAPEST 1996. augusztus 6., kedd Motorosok a kutyagumi ellen PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Párizsról még a hatvanas-hetvenes évek fordulóján is az a hír járta, hogy koszos. Nehezen tudnánk eldönteni, hogy a fáma igazat szólt-e - akkoriban nem jártunk a fény városában -, ma viszont sok európai metropolis cserélne a francia fővárossal. Párizs nemcsak nevezetességeivel, pazar épületeivel, száznál több színházával, illetve múzeumával, egyedülálló kultúrájával vonzza az idegent, hanem utcáinak, tereinek, nagyboulvard-jainak tisztaságával is. A tizenhárommilliárd frankos költségvetés hét százalékát fordítják a város tisztítására. Egy egész kis hadsereg, hozzávetőleg két és fél ezer ember dolgozik az alig száz négyzetkilométeres főváros tisztántartásán. A szemetesek bizonyos városrészekben naponta kétszer is megjelennek, és nem csupán a kukákat ürítik ki, hanem minden hulladékot, kartondobozt, még a vaskályhát is elszállítják. A kukásautók persze nem tudnak mindenhová behajtani, Párizs forgalmát mégsem tarthatják fenn. Sebaj, kitalálták a méternél alig szélesebb, rugalmas elefántormánnyal porszívózó masinákat - már Budapesten is láthatunk belőlük -, és az utcaseprő sem ment ki a divatból. Sőt fontos szerepük van, hiszen ők azok, akik a járdaszigetek mentén megeresztik a vízcsapot, s mossák az utcát. A kutyakultusz Párizst is elárasztotta a négylábúak áldásaival. Kezdetben a gazdikat próbálták rávenni, hogy söprűvel, lapáttal járjanak kutyát sétáltatni, de a dolog nem működött. Aztán ezt az ügyet is a köztisztasági hivatal vette kezelésbe. Manapság zöld ruhás motorosok szlalomoznak a járdákon, s gázfröccsel szippantják fel a kutyagumit. Párizs parkjai külön fejezetet érdemelnének. Egész faiskolát és virágkertészetet működtetnek a főváros fa-, bokor- és virágutánpótlásának biztosítására. A bekerített parkokat parkőr vigyázza, aki szigorúan sípjába fúj, ha rendellenességet észlel. A parkokban lévő játékokért - még a hintáért is - fizetni kell. Viszont biztosak lehetünk benne, hogy a lánc nem szakad el, s a hinta ülésén nincs se szuroknyom, se rágógumi. Disznósajt, ecetes paprikával Az alkalmi utcaseprő reggel háromnegyed ötkor kel. Szalonnát eszik lilahagymával, kis kockákat vág hozzá a kenyérből, bicskája hegyével pakolja be a falatokat. Negyed hatkor aztán elindul. Háromnegyed hatkor kell a Főkefe valamelyik kerületi irodájában lennie. Ott először megnézik, van-e személyije, munkavállalói igazolása vagy letelepedési engedélye, és ha mindez van, megszondáztatják. Amíg figyelik, lilul-e a szonda, gyorsan végigmustrálják. Ha kinézni belőle, hogy egyik kezével elbírja a seprűt, a másikkal meg a lapátot úgy, hogy közben nem kapkod levegő után, és a tetejébe még józan is, akkor már nem lehet nagy gond. Felírják az adatait, azután leültetik, bekapcsolnak neki egy magnót. A szalagról megtudja, mit ne csináljon, hogy ne essék baja. Akkor aláírja, hogy tudomásul vette az elhangzottakat. Ezután kijelölik a helyet, ahol dolgozni fog; általában valamelyik utcának egy meghatározott szakaszát kell rendbe tennie, változó, hogy ez milyen hosszú, de azért pár száz métert mindig illik kitakarítani. Az alkalmi utcaseprők minimum párosával járnak, így emberünknek gyorsan kerítenek egy társat. Ettől kezdve már ketten vannak. Hatkor kezdődik a műszak, az utcaseprők elkezdenek söprögetni. Tízkor kajaszünet, disznósajt ecetes paprikával. Kétdecis cseresznye is előfordul, de vigyázni kell, mert a felügyelők résen vannak, időnként végigjárják a rájuk bízott terepet, figyelik, ki dülöngél. Aki nagyon, azt visszazavarják. Pénzt aznapra nem kap, mehet isten hírével. Kettőkor végeznek. Az irodában - több szem többet lát - még egyszer megnézik őket, nincsenek-e túlzottan bekávézva, és ha nincsenek, jöhet a nap fénypontja, mindenki megkapja a hatszáz forintját, aztán irány a kocsma. Bárkay Tamás l■ 4. * KULTURÁLIS MENEDZSERKÉPZÉS Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1996 októberében - immár negyedik alkalommal - két szemeszteres felsőfokú kulturális menedzserképző tanfolyam indul. Tanfolyamdíj: 80 000 Ft. A képzés a kultúra bármely területén (közművelődési, közgyűjteményi, művészeti intézmények, kulturális vállalkozások, önkormányzati kulturális irányítás stb.) dolgozó főiskolai és egyetemi végzettségűek számára kíván olyan korszerű felsőszintű szakmai és menedzseri ismereteket nyújtani, amelyek lehetővé teszik a piacgazdasághoz való jobb alkalmazkodást. A tanfolyam szakmai dolgozattal, írásbeli és szóbeli vizsgával zárul, amelynek alapján kiállított bizonyítvány az Országos Képzési Jegyzékben szereplő felsőfokú kulturális menedzser szakképesítést ad. A szakmai és vizsgakövetelmények a Magyar Közlöny 1996/5. számában jelentek meg. A tanfolyam előadásain és szemináriumain elsősorban azokat a témaköröket mutatjuk be, amelyeket hagyományosan nem, vagy alig tanítanak a főiskolákon és egyetemeken. Ezek: marketing, kulturális marketing, reklám, public relations, szponzorálás - kommunikáció, metakommunikáció, a rábeszélés művészete - az üzleti világ és a kultúra elveinek logikájának módszereinek összehasonlítása - menedzsmentismeretek - vállalkozási ismeretek - a kulturális jog kérdései (személyiségi és szerzői jog, a kulturális intézményekre és vállalkozásokra vonatkozó aktuális jog, adózási kérdések) - a kulturális intézmények menedzselése - a mega-attrakciók és nagyrendezvények története, marketingje és menedzselése - rekreáció, sport és vállalkozás. Tanfolyamunkat ajánljuk azoknak a pedagógusoknak is, akik a jövőben kulturális területen kívánnak dolgozni. A tanfolyam előadói a fenti témák legkiválóbb hazai szakemberei. Egy-egy témakörben a vezetőtanár mellett számos meghívott előadó - kulturális topmenedzser - számol be tapasztalatairól. A foglalkozásokat október 17-től május elejéig minden csütörtökön 9.15-től 15.45-ig tartjuk. Érdeklődés és jelentkezés július 1-jéig és augusztus 15-től szeptember 27-ig telefonon vagy személyesen, 10-13 óra között az ELTE BTK Kulturális Menedzserképző Programjánál. 1052 Bp., Pesti Barnabás u. 1. Tel.: 267-0966, 266-9100/5317, fax: 266-5699 vagy 137-6858. A július 1-jéig jelentkezők részletfizetési kedvezményt kapnak. * Az ELTE Kulturális Menedzserképző Programjának támogatója a NÉPSZABADSÁG. 52094 KJW: VOXer KLÍMATECHNIKA 1112 Budapest, Bajmóci út 11. Tel.: 313-1349, fax: 313-1348 Klímaberendezések lakásokba, irodákba, üzletekbe, éttermekbe Keresse üzletkötőinket a fenti telefonszámon!