Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. augusztus
1996-08-23
24 NÉPSZABADSÁG Jubilál a Külvárosi Tankör Öt éve középiskola és életformaműhely Ötödik tanévét kezdi a Külvárosi Tankör Újpalotán. A rendhagyó középiskola azoknak a fiataloknak kíván segíteni, akik a hagyományos oktatási rendszerből kiestek. Sikertelenség, deviancia, tanulási problémák miatt kerülnek ide 16-23 év közötti diákjaik. Sokszor szociális hátrányokkal is párosulnak ezek a problémák, ezért az iskola törekszik ennek a kezelésére is, hiszen életformaműhely is. A tanulók nappali képzéssel, de a levelező oktatás követelményrendszeréhez igazodva érettségizhetnek, saját képességeik, szorgalmuk szerint. A tanév többnapos szintfelméréssel kezdődik, kétszer 14 hét oktatási és négy-négy heti konzultációs és vizsgaidőszakból áll. A hagyományos tantárgyi keretek mellett négy-öt fakultáció - például a videofilm-készítés, filozófia, szociális asszisztens, könnyűbúvár vagy vizuális kultúra - között választhatnak. A diákok a tanulmányaik kezdetén tanárpárt választanak, ez a kapcsolat lehetőséget ad magánéleti, életvezetési problémák megbeszélésére, rendezésére is. A Külvárosi Tankör minden évben hat-nyolc diákot vesz fel. A létszám korlátozásával is a családias légkör megőrzésére törekszenek. Az iskola tandíjmentes, a félévente ötezer forintnyi alapítványi befizetéseket tanszerek vásárlására, illetve a fakultációk fedezésére fordítják. Augusztus 30-31- én születésnapi találkozóra várják volt diákjaikat, támogatóikat és az érdeklődőket. Cs. K. É. ■ lelőhely Autóval Pesten, 1926-ban .Speciálisan Magyarországon igen sok régi, kihasznált kocsi szalad, és az autóvezetők szakképzettségének nívója is csak az utóbbi időben emelkedett. A hatóságok szigorú büntetéssel sújtják azt az autóvezetőt, aki gondatlansága folytán más ember életét veszélyezteti.” Kétség sem férhet az idézett sorok igazságához, elég csak kinézni az ablakon ahhoz, hogy lássuk, milyen autókat és hogyan vezetnek sokan ebben a városban. A passzus szerzőjének bölcsességét ráadásul még inkább igazolja, hogy a fenti sorok 1926- ban jelentek meg az Automobil közlekedési rendészet című összefoglaló munkában. Tanulságos olvasmány egy ilyen kötet, főleg akkor, ha mi is szenvedő részesei vagyunk nap mint nap a fővárosi közlekedésnek. Kezdjük például azzal, hogy a manapság vezetni tanulóknak nincs túl sok okuk irigyelni azokat, akik hetven évvel ezelőtt estek át ezen a procedúrán. A mai növendékeket segítheti a szerencse is a teszt kitöltésében, a húszas évek reménybeli úrvezetői azonban aligha tippelhettek az elméleti vizsgán, hiszen az szóban zajlott: a jelöltnek számot kellett adnia műszaki ismereteiről és a forgalmi szabályok elsajátításáról egyaránt. Ezután jött a gyakorlati rész, melynek során a tanuló bebizonyíthatta, ura-e a gépjárműnek, tud-e vele közlekedni erős forgalomban, sőt képes, akár figyelemfelkeltő jelleggel dudálni is kormányzás közben. Ma, az állandósult csúcsforgalom korában hajlamosak lennénk azt gondolni, hogy a boldog húszas években a hülye is végig tudott autókázni Pesten. Ez azonban túlzottan nagyképű elképzelés lenne. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a főváros a mind erősebbé váló forgalom miatt már évtizedekkel korábban, a múlt század végén arra kényszerült, hogy szigorú szabályok közé szorítsa a közlekedést. Az autósok életét elsősorban a lovas kocsik keserítették meg, a kocsisokat ugyanis sem büntetésekkel, sem könyörgéssel nem lehetett a balra hajtó szabályainak betartására szorítani. A lovak halálra rémültek a mellettük elhúzó automobilok zajától és füstjétől, a kocsisok pedig mit sem törődtek a szabályos kürt- és kézjelzéssel operáló úrvezetőkkel. Arról nem is beszélve, hogy - mint azt Wittek József, a Hungária Általános Biztosító Rt. cégvezetője írta - „a városi közlekedésben a közönség figyelmetlensége, idegessége is okoz súlyos baleseteket, mert ahelyett, hogy a közeledő autó előtt az úttesten megállana, s így a vezető őt szépen kikerülhetné, ide-oda szaladgál, a vezetőnek kocsiját folyton jobbra-balra kell irányítania, s ha a kocsit az utolsó pillanatban lefékezni nem lehet, az illetőt az autó feltétlenül elüti”. Szóval a századelőn sem volt már leányálom a fővárosi közlekedés. Ha hiszik, ha nem, a Lánchídra már ekkor is csak sorállás után lehetett felhajtani, negyven méter mázsánál súlyosabb teher szállítását pedig csak a Margit és a Ferenc József hídon engedélyezték. Mi több, a budapesti m. kir. államrendőrség főkapitánya már 1924-ben úgy rendelkezett, hogy a zajos és füstöt okádó tehergépkocsik tavasztól őszig napközben ne hajthassanak be a Városliget és a Népliget területére. És ha mindez nem lenne elég, ajánlom, vegyék figyelembe, hogy a személyszállításra szolgáló járművek és alkatrészeik után 1921-től még fényűzési adót is kellett fizetni. Hogy némi képet kapjanak az automobil-tulajdonosok körében dívó luxusról, idemásolom az adóköteles alkatrészek listájának néhány elemét: „necessairek, virágvázák, hamutartók, szivargyújtók, mennyezetlámpák, bot- és esernyőtartók, szócsövek, telefonok, tükrök, automobil bőröndök, hűtődíszek, függönyök és szőnyegek.” N. K. J. BUDAPEST Volt egyszer egy Kossuthfalva Telket kaphatott volna egy hajdani ’48-as honvédtől a turini remete Az utókor egyebek közt azzal is tisztelgett Kossuth Lajos nagysága előtt, hogy utcákat, intézményeket, sőt egész településeket nevezett el a nagy magyar politikusról. Az már a történelmi furcsaságok sorába tartozik, hogy az első „Kossuthfalvak” nem Magyarországon, hanem az USA-ban és Kanadában keletkeztek. Századunk ötvenes éveiben az USA-beli Mississippi államban még volt egy Kossuthfalva nevű település. Az is a furcsaságok számát gyarapítja, hogy a mai Budapest területén a múlt században létezett ugyan egy Kossuthfalva, de a történelem viharaiban, a sűrű névváltoztatások következtében idővel eltűnt a térképről. Az egykori Kossuthfalvát a főváros XX. kerületében, Pesterzsébet területén kell keresni. Pestszenterzsébet története sajátos módon alakult a múlt században. A Pesterzsébeti Múzeum állandó kiállításán láthatók Erzsébetfalva alapítóinak - köztük Török Flóris, Szabó József és Hitel Márton - arcképe, s az a térkép is, amely az 1870-es birtokviszonyokat mutatja. A parcellázás során állítólag Jókai Mór is vásárolt itt telket. Pesterzsébet térképére nézve a mai Nagysándor József utca mentén tulajdonképpen két település alakult ki a múlt század második felében. A felparcellázott telkeket beépítő tulajdonosok sokban különböztek egymástól. Az egyik rész lakói tehetősebb iparosok, kereskedők voltak. Ők a magyarokkal szimpatizáló Habsburg-házi Erzsébet királynét kérték fel névadónak, így lett a falu neve 1870- ben Erzsébetfalva. A másik részen szegényebbek építkeztek, köztük Pestről idetelepült 48-as honvédek. Itt kapcsolódik be a történetbe Biroy Béla telepes, az egykori 48-as honvéd, aki 123 kataszteri holdat vásárolt és 1870-ben ő kezdte meg a telkek kiparcellázását. A következő évben levelet írt az emigrációban élő Kossuth Lajosnak, és arra kérte, egyezzen bele, hogy a telepet Kossuthfalvának nevezzék el. Részlet Biroy Béla leveléből: „Mélyen tisztelt nagy hazafi! Mint egyike számos igaz tisztelőinek, felkeresem soraimmal a távolból, azon reményben, hogy becses beleegyezésével találkozand ama honfiúi elismerés és hálaérzet szülte szándékom, miszerint az általam Pest tőszomszédságban, gubacspusztai birtokomon telepített mintegy 300 házhelyet számláló új helység szeretett hazám világszerte ismert, a haza milliói által áldott és becsült nevét »Kossuth« viselhesse... Engedje meg, hogy én egy háztelket több jeles képviselőink leendő nyaralóinak szomszédságában a kegyelet legönzetlenebb érzetével örökül felajánlhassuk.” A Turinban élő Kossuth szokása szerint azonnal válaszolt Biroy Bélának és beleegyezett, hogy a „Gubacs-pusztai telepítmény” felvegye a Kossuth nevet. Ami az ajándéktelket illeti, Kossuth erre így reagált: „Ön nem elégedett meg azzal, hogy az ügy iránti kegyeletéhez nevemet köti. Ön még telket is akar nekem ajándékozni... Kérem Önt - nagyon kérem! - üldözzön fel engem az elfogadás kötelessége alól. Lássa Ön! nekem gyöngéim vannak... Én nem szoktam ajándékot elfogadni. Nem vagyok eléggé gazdag, hogy tehessem. Mert nem viszonozhatnám... Én nem építhetnék a telken házat. Nincs módomban.” Az udvarias visszautasítás mellett a turini remete egy javaslattal él. Azt tanácsolja Biroy Bélának, hogy egykori bajtársai közül válasszon ki „egy becsületes jellemű nyomorékot, ki a haza védelmében kezét vagy lábát vesztette, s kit a haza - csupa hálából - most koldulni kényszerít” és neki adják oda a Kossuth-telket”. Ha ilyet nem talál, akkor keressen egy özvegyet, kinek a férje a hazáért halt meg vagy egy árva lányt, akinek az apja maradt ott a csatatéren. Biroy és Kossuth eddig ismertetett levelezésének dokumentumait az Országos Levéltárban őrzik. A levelezés folytatódott, de a későbbi levelek elkallódtak. Az Erzsébetfalva című hetilap 1902. október 26-i számában az olvasható, hogy Biroy a telket Sebes Emil 48-as honvéd árván maradt fiának szeretné odaajándékozni. „A szeretetnek Istene áldja meg Önt jóságáért” - írja Kossuth 1871. május 20- án keltezett köszönőlevelében az ajándékozónak. Sajnos az élet közbeszólt, a tervek nem valósultak meg maradéktalanul. Biroy Béla az akkori évek gazdasági válságában elvesztette a vagyonát, 1876- ban csődeljárást indítottak ellene. Három év múlva a „Kossuth-telek” is kalapács alá került. Az árverésen - némi fondorlattal - visszakerült ugyan Sebes Emil özvegyének a tulajdonába, de aztán Sebesné 1892- ben eladta. Kossuthfalva megalakulásától kezdve a szomszédos Erzsébetfalvával együtt közigazgatásilag Soroksárhoz tartozott. 1879-től néhány évig Kossuthfalva önálló településként szerepelt. A visszacsatolás körülményei nem ismeretesek, az viszont bizonyítható, hogy a kilencvenes évek végén, a századforduló táján a Kossuth nevét viselő telep lakossága erőteljes akciókat indított annak érdekében, hogy különváljanak Erzsébetfalvától. 1902-ben, Kossuth születésének századik évfordulóján a politikus kultusza felerősödött. Augusztusban, Lajos napján a helyi polgári dalkör ünnepséget rendezett, szeptember 19-ét, a politikus születésnapját istentiszteletekkel, gyűlésekkel, mulatságokkal ünnepelték meg, a település társadalmi szervezetei pedig elhatározták, hogy szobrot emelnek Kossuth tiszteletére. Amikor összegyűlt a szobor felállításához szükséges pénz, Horvai János és Füredi Rikárd szobrászművészt bízták meg az elkészítésével nyolcezer korona tiszteletdíjért. A fővárosban elsőként Rákospalota állított fel Kossuth-szobrot 1908-ban, majd Erzsébetfalva következett, ahol Kossuth ércszobrát 1909. október 3-án avatták fel. „Hatvanadik szobra országunkban a mienk - írta az Erzsébetfalvai Közlöny az avatás napján. - Hatvan élő szobor hirdeti fennen az országban, hogy igéi, eszméi testet öltöttek, hogy hatvan év vasfoga sem volt képes kiölni belőlünk ama varázsszerű imádást, amellyel Kossuth Lajos emlékén csüggünk.” A felerősödött Kossuth-kultusz ellenére azokban az évtizedekben Kossuthfalva „eltűnt a térképről”, beolvadt Erzsébetfalvába. 1924-ben a nagyközségből város lett, Erzsébetfalva pedig a keresztségben a Pesterzsébet nevet kapta. A következő névcsere 1931-ben volt. Az Erzsébet nevet meghagyták ugyan, de Petter Géza pesterzsébeti prépost-plébános javaslatára a névadó Szent Erzsébet, II. András magyar király lánya lett, akit a szegények és betegek patrónájaként ismer az egyháztörténet, aki fiatalon, 26 éves korában hunyt el 1231-ben és 1235-ben avatták szentté. A névadás ünnepén, nehéz gazdasági körülmények között nyolcezer családfenntartó volt munka nélkül Pesterzsébeten, ezért a katolikus egyházközség az egyik ingyenkonyhán Szent Erzsébet szellemében a város minden szegényét megvendégelte. A várost ekkor nevezték el Pestszenterzsébetnek. Befejezésként az eltűnt Kossuthfalváról meg kell említeni, hogy 1948-ban, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc centenáriumának évében ismét szóba került a névváltoztatás. Az egyik helyi lapban javaslat jelent meg, hogy a Habsburgokra emlékeztető Erzsébet nevet el kell ejteni és a várost Kossuthvárosnak kell elnevezni. A javaslatra nem reagált senki, aztán két év múlva, az újabb keresztelőn Pestszenterzsébet Soroksár társaságában Budapest XX. kerületévé lépett elő. Napjainkban a városrész ismét a Pesterzsébet nevet viseli. Kiss György Mihály A városrész temploma szandelszky béla felvételei 1996. augusztus 23., péntek 1037 Budapest, Zay u. 24. 'S': 250-4065 S7Fax: 188-9175 1134 Budapest, Róbert K. krt. 47. 270-2121 “Et/Fax: 270-2122 MITSUBISHI MOTORS MITSUBISHI L300 A JÓL BEVÁLT MINŐSÉG // / A haszongépjárművek specialistája: DUNA INTERSERVICE Kft.