Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. augusztus
1996-08-02
24 NÉPSZABADSÁG Guberálók a Cséry-telepen Szemétfuvarozási és -feldolgozási részvénytársaság a századelőről Nemrég hírül adták az újságok, hogy Pestszentlőrincen, a Méta utca és a Nagykőrösi út kereszteződésében felüljáró épül, gyorsabb és biztonságosabb lesz a közlekedés az M0-s körgyűrű és az M5-ös autópálya felé. Az épülő felüljáró szomszédságában terül el az egykor híres-hírhedt Cséry-telep, Budapest XIX. és XX. századi történelmének egyik sajátos és furcsa intézménye. Cséry Lajos zalai földbirtokos a múlt század negyvenes éveiben jött Pestre. A fiatal jogász Majláth György országbíró mellett dolgozott gyakornokként. Neve az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején vált ismertté. Ekkor már Perényi Zsigmondnak, a magyar főrendiház elnökének a titkára. Perényit, a forradalom lelkes hívét 1849-ben Haynau kivégeztette. Cséry a bukás után ügyvédként dolgozott tovább. A hetvenes évek elején 2600 holdas birtokot vásárolt az akkori Szentlőrinc és Puszta-Péteri határvonalán. Kiváló mezőgazdászként felvirágoztatta birtokát: 35 holdas kertészetében kajszibarackot, szőlőt, dinnyét termelt. Főként a dinnyéje lett híres. Teheneket tartott, naponta ezer liter tejet szállított a pesti piacokra. Azt is feljegyezték róla, hogy birtokának dűlőútjain félmillió facsemetét ültetett el. A kilencvenes évek elején Cséry szokatlan vállalkozásba kezdett. Szerződést kötött a fővárossal, hogy szemétlerakóhelyet létesít Pestszentlőrinc és Pestszentimre határában, ahová Kispesten keresztül saját vasútvonalán szállítja majd ki Budapest hulladékát. A cégbíróságon 1876-ban szerepel először a neve, mégpedig ilyen rövidséggel: „Cséry Lajos ház- és földbirtokos, Budapest”. 1897-ben a cégbejegyzés már ifjú Cséry Lajost jelöli tulajdonosként, majd 1900-ban 2,5 millió forintos alaptőkével megalakul a Cséry-féle szemétfuvarozási és feldolgozási részvénytársaság. A főrészvényesek, a cégvezetők szinte évente változtak, a részvények estek, emiatt 1913-ban a cég felszámolásáról döntöttek. Cséry Lajos nemcsak a szemét szállítására, összegyűjtésére vállalkozott, hanem azt is kitalálta, hogyan lehet a szemétből trágyát készíteni. Találmányát szabadalmaztatta. A magyar eljárásra az egész világ felfigyelt. Az Uránia című tudományos folyóirat 1902-ben arról tájékoztatta olvasóit, hogy Cséry találmányát párizsi, londoni, New York-i, szentpétervári szakemberek a helyszínen tanulmányozzák és kiváló ötletnek tartják. A találmány lényege: az elporladt szemétből adalékanyagok hozzákeverésével kertészetben, szőlőültetvényekben használatos szerves trágya készül. A technológia működtetéséhez szemétosztályozó, -válogató, -feldolgozó épületeket, munkáslakásokat épít Cséry. A telep munkáslétszáma a korabeli viszonyokhoz képest is számottevő: kétszázkétszázötven ember dolgozik ott, köztük hetven nő. Ezt azért kell említeni, mert a körülmények még a férfiak számára is kemények, nehezek voltak. A vállalkozó értékesítő irodákat nyitott az ország számos városában. A korszerű komposztgyár működtetése sajnos, felemésztette a Cséry-birtok jövedelmét is. Az évek során a tulajdonos kisebb-nagyobb birtokrészeket kénytelen volt eladogatni. Az utolsó részt a majorral együtt Szemere Miklós vette meg 1901-ben. A részvénytársaság megszűnte után a főváros továbbra is a Cséry-telepre szállítja a szemetet, egészen 1958-ig. Az Esti Budapest című lap 1956 szeptemberében arról ír, hogy a városban naponta már két és fél ezer köbméter szemét gyűlik össze. Kőbányán, a Harmat utcai gödörben és az újlaki téglagyár kimerült bányájában naponta ezerötszáz köbméter hulladékot raknak le, a többi még mindig a Cséry-telepre kerül. Egy 1968-ban készült felmérés szerint a Cséry-telep szeméthegye másfél kilométer hosszú, a szélessége száz és nyolcszáz méter között váltakozik, a magassága húsz-huszonöt méter, a területe hetven hektár. A telepen 5,2 millió köbméter anyag gyűlt össze felhasználatlanul. A szeméttelep nevét híressé tette az is, hogy Cséry alkalmazottai mellett a szemétkupacokon megjelentek a főváros - elsősorban Pestszentlőrinc, Kispest, Pestszentimre és Pestszenterzsébet szegényei is, a guberálók, a szemétben turkálók. Elsősorban szenet, kokszot, éghető anyagokat bányásztak ki, de gyűjtöttek mindent, ami hasznosítható, ami enyhített mindennapos nyomorukon. A Százéves Kispest című kötetben olvashatjuk, hogy Kispestnek és környékének a munkanélkülijeit nyomorenyhítő akció során a Cséry-telepen is foglalkoztatták. Ha valaki hatóságilag igazolta, hogy munkanélküli, nagy családja van, akkor hosszabb-rövidebb ideig dolgozhatott a telepen. A guberált koksznak a felét le kellett adnia a városnak, de ez a lehetőség még így is nagy segítség volt az éhező családnak. A nyomorgó guberálókra, az elégedetlen prolikra a hatalom is felfigyelt a Horthy-korszakban. Feltételezték, sejtették, hogy az illegális kommunisták is szervezkednek a telepen. A Kispesti Hírlap Razzia a Cséryn című írásában 1920 nyarán azt írta, hogy kétszáz rendőr és negyven detektív jött ki Budapestről, kikhez a kispesti rendőrség és detektívtestület is csatlakozott. Az egész telepet körbefogták, majd’ négyezer embert szorítottak be egy zárt területre. Az igazoltatás este tizenegyig tartott, az eredmény: 297 munkást vittek be a rendőrségre. A Séták a XVIII. kerületben című helytörténeti kötet a Népszavát idézi: „A szemétbányászok életéről már írtunk néhányszor. Most is arra jártunk. A rongyokba burkolt emberek, asszonyok, gyerekek, lányok a metsző hidegben elszántan kaparják a szemetet, miközben a lábuk alatt ég a szeméthegy. Néha megcsúsznak, belefordulnak, ilyenkor meggyulladnak rongyaik. Ilyesmire be vannak már rendezkedve, az illetőt hosszú horoggal kihúzzák az égő szemétből és a ruháját eloltják. Ez nem mindig sikerül. Nem is olyan régen egy fiú összeégett és belehalt sérüléseibe.” A második világháború után a Cséry-telepen is megváltozott a helyzet. A guberálók ismét megjelentek, de már ki-ki magának gyűjtött, nem kellett kötelesrészt leadnia a városnak, s a rendőrség sem zaklatta őket. 1952-ben a Fővárosi Talajerőgazdálkodási Vállalat kétszáz emberrel kitelepült a Cséryre és hozzálátott a szerves trágya előállításához. Külszíni fejtéssel, a „humifikálódott” szemét válogatásával, rostálásával istállótrágya értékű tápanyagokat gyártottak. Egy friss felmérés szerint tavaly, 1995-ben a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat 3 millió 728 ezer köbméter hulladékot gyűjtött össze. A rákospalotai égetőműben 2 millió 329 köbméter szemetet ártalmatlanítottak, közben újabb hulladékudvarok nyílnak, ahol a szemét egyharmad részét tudják újrahasznosítani. A korszerűbb hulladéktárolás és -hasznosítás nyomán a Cséry-telep már elvesztette jelentőségét, várostörténeti érdekesség lett belőle. A telepen működő és tápanyagokat gyártó cég neve az ötvenes évek óta többször változott, a telefonkönyv szerint jelenleg Fővárosi Településtisztasági Szolgáltató Vállalatnak hívják. Cséry találmányáról, az értékes tápanyagok sikeréről mostanában már nem cikkeznek az újságok. Kiss György Mihály Lakásokat is építettek munkásaiknak Önálló vasútvonalon szállították a lerakóhelyre Budapest hulladékát I LELŐHELY Van egy lakótelep Budapesten, amely kishíján kerületté alakult. Biztosan tudják, melyikre gondolok: a város északi peremén, túl a messzi Újpesten, a természet lágy ölén található Káposztásmegyer, a főváros talán legkalandosabb sorsú lakónegyede. Egy városrész, amelynek építését félbehagyták, s ahol a magukra maradt lakosok szinte példa nélkül álló érdekérvényesítésbe fogtak. Részönkormányzatot alakítottak, egy időben még az önálló kerület megalakítását is fontolóra vették. Pedig éppen harminc évvel ezelőtt, amikor augusztus legelején nyilvános tervpályázatot írtak ki az új lakótelepre, a jövő igazán ragyogónak látszott. Addig csak városrész-rekonstrukcióra volt példa Budapesten, azaz a ritkán vagy sűrűbben lakott területeken ledózerolták a házakat, és a helyükre hatalmas betontömböket építettek. Az új idea ehhez képest kifejezetten felemelő volt. Zöldmezős beruházást hirdettek ugyanis, a Fővárosi Tanács az észak-pesti szántóföldek és kertészetek helyére kívánt monumentális lakónegyedet építtetni. Az irányelvek egy hetvenezer embernek otthont adó, iskolákkal, óvodákkal és bevásárlócentrummal is rendelkező telepet írtak le, amelynek lakosai a környező gyárakban dolgoznak. Az időseknek kényelmes, mindenféle szolgáltatással ellátott házakat szántak, a nagycsaládosok akár 69 négyzetméteres otthonokat is kaphattak volna egy átlagos lakás egyébként 52 négyzetméteres volt a rajzasztalokon. Mindebből nem sok valósult meg, mint ahogy Újpest központjától a tervezett metró alagútját sem fúrták tovább a káposztási mezők irányába. A tervpályázat után csaknem húsz évnek kellett eltelnie, míg 1985-ben átadták az első lakásokat az új lakótelepen. Ma sem él itt több harmincezer polgárnál, a tervezett huszonnégyezer lakásból pedig nem egészen nyolcezer készült el. Az önálló városkával kecsegtetett káposztásiak keserű szájízzel vették tudomásul, hogy a tervezett iskolák közül csak néhány épült meg, így a gyerekek zsúfolt iskolákban szorongtak, s nem örültek annak sem, hogy a beruházás idő előtti felfüggesztése miatt nem kaptak sportcentrumot, bevásárlóközpontot, piacot, elegendő orvosi rendelőt. Alvóváros lett tehát Káposztásmegyerből, olyan hely, ahol alváson kívül igazából nincs mit csinálni. Mondhatják persze erre, hogy Újpalotán, a város egyik legelső lakótelepén szintén nem sikerült mozit építeni, bár ott még a helyét is kihagyták, Óbudán pedig ma is kutyafuttatóul szolgál a városrészközpontnak kihagyott hatalmas földdarab, sőt Budapest többi monumentális lakótelepe sem pezsgő kulturális és társadalmi életéről híres. Ez mind igaz, ám tegyük hozzá: ezeken a lakótelepeken legalább a tervezett lakások elkészültek. Ráadásul az is tény, hogy a káposztásmegyeri tervek közül egy maradéktalanul megvalósult. A tiszta, friss levegő. N. K. J. A félbehagyott lakótelep BUDAPEST 1996. augusztus 2., péntek Szemét ügyek A Cséry-telep, amely Pestszentlőrinc határában terül el, eléggé ismert fogalom nálunk. De a gyengébbek kedvéért mégis megjegyzem, hogy itt van a főváros szemétdombja, illetve szemétlerakodó telepe. Képzelhető, mekkora a telep, ha esztendők óta szinte megállás nélkül hordják ide a szemétszállító kocsik mindazt a salakot, amit a milliós főváros magából kitermel. A szemétdomb valósággal heggyé, sőt hegyekké magasodott. De nemcsak a valóságban, hanem a főváros illetékeseinek a szemében is nagyot nőtt a szeméttelep az utóbbi időben. Az történt ugyanis, hogy egy volt városi tisztviselő ajánlatot tett a fővárosnak a szeméthegyek elhordására, illetve a sok ezer vagonnyi szemét elszállítására. Tudni kell ehhez, hogy a fővárosnak mily súlyos gondot okoz az egyre gyülemlő és már hatalmas területeket betöltő szemét. Mit csináljanak ezzel? Az elszállítás vagyonba kerül. De hová is szállítsák tulajdonképpen? A Cséry-telep helyett más telepre? Ez bizony nem segítene sokat a helyzeten, így érkezett az ajánlat, amely azt mondja: Adjátok nekem a szemetet, én azt teljesen díjtalanul elszállítom, s ezzel nagy gondtól szabadítalak meg benneteket! Többet nem is árult el az ajánlattevő. Hová viszi a szemetet, mire kell neki a rengeteg szemét, és főként miért, az a szokatlan altruizmus, hogy az értéktelen szemétre még horribilis fuvarköltséget is hajlandó áldozni. Addig szimatolt a főváros, amíg kiderítette, hogy a szikes alföldi területek megtermékenyítésére, esetleg az olaszországi mocsaras helyek feltöltésére akarják felhasználni a szeméthegyeket. Tehát végeredményben nem is olyan kétségbeejtően rossz vállalkozás az ingyenes elszállítás. No lám! Az új kor új gazdagokat teremt, csak addig kell turkálni a szemétben, amíg az arannyá nem változik. A főváros fantáziájában is fémjelzést kapott a szemét. Ezekben a valorizációs hullámokban valőr lett a szemét is. A főváros úgy okoskodik: ha valaki ingyen is elvisz sok-sok vagonrakomány szemetet, akkor az bizonyára jó üzlet. Ha pedig jó üzlet kínálkozik, akkor azt miért ne csinálja meg maga a főváros? A város nem hagyja, hogy olyan kakasok, akiknek nincs saját szemétdombjuk, pont az ő szemétdombjára merészkedjenek. Úr akar maradni a maga szemétdombján... György Endre (A cikk a szerző 1928 decemberében megjelent, A pesti városháza című kötetéből való.) Íjászkodás, sólyomröptetés, táncház Kétnapos millecentenáriumi rendezvény a Városligetben Honfoglalás kori harci játékokkal, népi mesterségek bemutatójával és vásárával idézik fel a magyar történelem ezeregyszáz évvel ezelőtti jeles korszakát szombaton és vasárnap a Városligetben. A kétnapos rendezvény részleteit a szervezők, a százéves park szépítésére, építésére alakult Liget Köztársaság Egyesület és az egyes programokat szervező Őskultúra Alapítvány képviselői minapi sajtótájékoztatójukon ismertették. MUNKATÁRSUNKTÓL A Vajdahunyadvárban és környékén szombat reggelre több jurtát állítanak fel a szervezők. A legnagyobban már fél kilenctől megtekinthető lesz az Ópusztaszeren kiállított Fesztykörkép egy méter magas, tizenhét méter széles fotómásolata. Ugyanebben az időpontban nyílik meg a kézművesek kirakodóvására és bemutatója. Nemezesek, hangszerkészítők, bőrművesek, kovácsok, szablyakészítők, fazekasok, nyergesek, lószőrékszer-készítők, fémművesek, fafaragók, íjgyártók, mézeskalácsosok, csontfaragók és más mesterek alkotásait ismerhetjük meg a ligeti forgatagban. Egy hun üst rekonstruált változatában pedig elkezdik főzni a - később bárki által megkóstolható - áldozati ételt. A hivatalos megnyitó délelőtt tízkor kezdődik a színpadon, majd dobos, dudás, gólyalábas vásári mulattatók kíséretében felvonulnak a harci játékok főbb szereplői: lovasok, íjászok, solymászok. A gyerekeket játszóház várja, ahol rovásírást, hálócsomózást, sámánszövést, öv- és hajfonatkorong-készítést, tarsolyfűzést, íjgyártást, süvegkészítést, nemezezést tanulhatnak. Megismerhetik a látogatók az úgynevezett visszacsapó íjat, s akár meg is tanulhatják honfoglaló eleink félelmetes hírre szert tett fegyverének használatát. Míg a színpadon élő népzene szól, fél tizenegykor elkezdődik a lovasok haditorna-bemutatója kelevézhajítással, kopjatöréssel, vívással, lovas birkózással szórakoztatva az érdeklődőket. Régészek ismertetik déltől a korabeli eszközöket, bemutatják a szablya és a fokos harci használatát, szemléltetik a korabeli viseleteket, képet adva ezzel a honfoglalás kori magyarok életéről. Egy órától lovasíjász-, majd pásztorkutya-bemutatóra kerül sor, kettőtől pedig már akár meg is kóstolhatjuk ,a hun üstben főtt áldozati ételt. Délután is szól az élő zene, miközben megismerkedhetünk a vadászmadarakkal, s megnézhetjük a sólymok reptetését, behívását. Vasárnap hasonló és hasonlóan gazdag program várja az érdeklődőket a Városligetben, s mindkét napot táncház zárja majd. Kálmán Zsolt, a Liget Köztársaság Egyesület főtitkára a sajtótájékoztatón elmondta: a honfoglalás kori harci játékok és népi mesterségek bemutatójának programját az Országos Idegenforgalmi Hivatal és A honfoglalás 1100. évfordulója Emlékbizottság is támogatja. A Liget Köztársaság tervei szerint egyébként a jövőben évenként rendeznek hasonló eseményt. Addig is, az egyesület szeptemberben - a fővárosi borfesztiválhoz kapcsolódóan - megszervezi a magyar borok ünnepét, októberben pedig gasztronómiai napokat tart.