Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. augusztus
1996-08-23
1996. augusztus 23., péntek. A zokogó kakas és a disznófejek A Bosnyák téri piac csaposa nem kérdez, csak tök Senkitől sem szeretnék pofont kapni, két embertől különösen nem. Az egyik egy János nevű asztalos, aki a hátsó ülésről vezette kis Polskiját, a másik meg egy szállítómunkás, akit a Bosnyák téri piacon láttam, ahová a múltkor elküldték. Ez a munkás olyan alkatú ember volt, akire ha ráejtenének egy élő borjút a tizedik emeletről, az neki körülbelül annyira fájna, mint bármely más embernek egy üres joghurtosdoboz. Természetesen tiszta sor, hogy az ilyen mutatványtechnika kérdése is, nem elég a robusztus alkat, a puszta izomerő. Nemcsak emiatt az ember miatt érdekes különben a Bosnyák téri piac. Ott van például a kakas is. Nagyon megörültem, amikor észrevettem, mert már azt hittem, soha nem találkozom vele többé. Arról a kakasról van szó, amelyikből régen olyan sok volt a baromfiüzletek portálja fölött, tudják, amelyik éppen egy hatalmas könnycseppet ejt, mert érzi, hogy neki befellegzett, jönnek már a bökővel. Láttam azután csabai szalámit is, 1200 forint helyett 798- ért, gondoltam, veszek egy kilót belőle, de végül mégsem vettem, mert a dinnyétől nem fért volna el a hónom alatt, a zsebemben pedig már volt egy sajtreszelő meg egy pár ügyesen összehajtogatott zokni. Mindent egybevetve azonban a Bosnyákon mégsem az egyes részletekben lakozik az ördög, hanem az összes részletben egyszerre, vagyis akkor az egészben. Ami engem illet, pár dolgot könnyedén kihagynék a képből, a levágott disznófejeket például biztosan, ugyanakkor megértem a piaci felügyelők vezetőjét, Szabó Benjámint, aki úgy ahogy van, imádja ezt az egészet, disznófejestül. Ahogy körbesétáltunk a piacon, az a benyomásom támadt, hogy Szabó úr, aki reggelente bejön ide dolgozni, voltaképp hazajön. Az árusok zöme jó ismerőse, hiszen azok többnyire állandó bérlők, akik évtizedek óta mindennap itt vannak, ezenkívül Szabó úr - miként fogalmazott - régebben maga is hosszú évekig a pult másik oldalán állt. Ráadásul, ahogy elmesélte, itt balhé sincs: az állandó bérlők többnyire igen fegyelmezettek, a zugárusok pedig ki se tudnának csomagolni, máris elhajtanák őket. A hatalmas piacon, ahol folyamatosan hatvan üzlet működik, és ahol nap mint nap kétszáz-kétszázötven őstermelő kínálja a portékáját, januártól júliusig összesen húsz embert sikerült megbüntetni kisebb-nagyobb pénzbírságra. Egy szó mint száz, rend van. A vécé azért biztos itt is ocsmány - gondoltam magamban, és sunyin bekukkantottam, de még azt is rendben lévőnek találtam. Hihetetlen. Szóval igazán meghitt a környezet, a kereskedők már messziről üdvözlik Szabó urat, ilyeneket mondanak neki, hogy jó napot kívánok, meg szevasz, ő meg jó egészséget kíván, ha valamelyikük tüsszent. A kedvemért kedélyesen megkérdezett egy nénit, hány éve árul a piacon, mire a néni azt válaszolta, hogy száz. Ezt persze nem hittem el, de jól is tettem, mert kiderült, hogy csak hatvan, így megy itt. A csapos a büfében már nem is kérdez, csak tölti a rakodónak a sört, hozzá a féldeci barackot, aztán két perc múlva a következő féldecit, mert jól tudja, hogy vendége reggel tíz óra körül csak ezt issza, semmi mást. A sportcikkárus is elviccelődik a törzsvevőivel, mondja nekik, hogy a kínai edzőcipőre csak három hónap garanciát ad, na jó, három hetet, hahaha. Egyébként őt is meg lehet érteni. A Bosnyákon jó a hangulat, friss a gyümölcs, remek a véreshurka, és már négyszáznyolvanért odaadják a komplett felmosószettet, de azért itt sem mindenkinek fenékig tejfel. Egy neve elhallgatását kérő őstermelő, akit, hogy ne verjenek agyon - ezt ő mondta -, hívjunk mondjuk X bácsinak, elkeseredetten panaszolta, hogy a piac kerítése mögött húzódó Bosnyák utcát egy éve minden áldott nap ellepik a zugárusok, akik miatt a bentiek keresete lassan a korábbinak a felére apadt. A bácsi és társai, akik rendesen fizetik a helypénzt a Csarnok- és Piacigazgatóságnak, régebben délután kettőig az összes árujukat eladták, most azonban rendszeresen rájuk szárad a zöldségük egy része. Már írtak az önkormányzatnak, hogy szüntesse meg a szabadpiacot, eddig azonban nem történt semmi. Megkérdeztem az egyik kinti, illegális közterületfoglalót, akiből nem néztem ki, hogy képes lenne agyonverni, mit szól hozzá, hogy a bentiek nagyon szeretnék, ha idekint betiltanák az árusítást, mire emberem azt mondta, hogy ő a maga részéről viszont nagyon nem szeretné. Bárkay Tamás Van, aki hatvan éve árul itt SZANDELSZKY BÉLA FELVÉTELE Címer- és zászlóavatás A XVI. kerületi millecentenáriumi megemlékezésen a polgármesteri hivatal előtti téren felavatták a kerület címerét és zászlaját. A jelképek a kerületet alkotó öt terület egységét és összetartozását szimbolizálják. Több mint negyvenöt évvel ezelőtt XVI. kerület néven egységes közigazgatás alá került Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Sashalom és Rákosszentmihály. Az ötös tagoltságú kerület vezetése azt szeretné, ha megvalósulna a területek összefogása. Ezért pályázatot írtak ki a kerület egységes nevére, címerére és zászlajára. A zsűri négy nevet és ugyanennyi címertervet talált megfelelőnek. A lakosság azonban tiltakozott az ellen, hogy az eredeti neveket egyetlen közös váltsa fel, de a címer és a zászló szükségességét kilencven százalékuk támogatta. A négy terv közül az önkormányzat végül Bodrog Levente munkáját ítélte a legjobbnak. A címer zöld mezejében két, hullámos ezüst pólya között ötágú arany korona lebeg. A valós jelentést kereső, általános címerértelmezés szerint a címerpajzs zöld mezeje a kerület egyik kincseként a természetet, a ligetes erdőket, virágos réteket, köztereket és a gondozott kerteket jelképezi. A hullámos ezüst pólyák a két patakra, a Rákosra és a Szilasra utalnak. A címer központi jelképének, az ötágú arany koronának elvontabb jelentése van: a korona egyforma öt ága a kerület öt részét, azok egyenrangúságát és azonosságát jelképezi. A címerpajzsot ágkoszorú fonja körül, amely a kerület külvárosi jellegét hangsúlyozza. A zászló színei - csakúgy, mint a címeré - a zöld és az arany. L. K. BUDAPEST NÉPSZABADSÁG 21 Nehéz helyzetben az agrárkamara Az FM továbbra sem hajlandó lemondani bizonyos jogokról A honi gazdasági önkormányzatok legtöbbjéhez hasonlóan a Budapesti Agrárkamara is rendkívül zord körülmények között látott munkához. 1994-es indulásakor hamar kiderült, hogy akárcsak társszervezetei, csak önmagára számíthat: a kormány nem váltotta be ígéreteit, így majdnem kizárólag tagsága befizetéseiből kellett felépítenie magát. A tagság egy része emiatt kezdetben komoly ellenérzésekkel szemlélte a kamara ténykedését, mondván, ezek csak a pénzt szedik be, de nyújtani alig nyújtanak valamit. Azóta, persze, sok víz lefolyt a Dunán, s az Agrárkamara végre elkezdhetett dolgozni. Jövőjük azonban a gazdasági recesszió és bizonyos államigazgatási visszásságok miatt még mindig bizonytalannak tűnik. Budapest legkisebb kamarája kétezer tagot számlál - tudtuk meg dr. Baják Gyulától, a szervezet főtitkárától. A többiekhez képest meglehetősen rendhagyó tömörülés: helyzetéből adódóan - nevével ellentétben - elsősorban nem termelőszervezeteket egyesít, hanem az ezekkel kapcsolatban álló kereskedelmi és szolgáltató cégeket, illetve vállalkozókat. Tagjai között főként vetőmag-, virág-, mezőgazdasági gépkereskedőket, húsipari cégeket, gabona- és gyógynövényforgalmazókat találunk, de mezőgazdasági iskolát, biztosítótársaságot, bankot és egy-két szövetkezetét is. Nyilvántartásában persze kistermelők és kistenyésztők is szerepelnek, köztük az európai hírű dél-budai és kőbányai gombatermesztők. A kamara e rendhagyó sajátossága azzal magyarázható, hogy, bár Budapestre egyáltalán nem jellemző, hogy mezőgazdasági övezet lenne, mégiscsak a magyar agrárbiznisz központja. Aki számít, az itt épít székházat, itt rendez be irodát. A nehéz kezdés után a kamara mostanában érte el, jutott el oda, hogy valóban elkezdhet „szolgáltatni” - folytatta a főtitkár. A Budapesti Vállalkozásfejlesztési Alapítvány segítségével nemrégiben irodát nyitottak a XVIII. és a XXII. kerületben (reményeik szerint a közeljövőben ötre növelhetik kirendeltségeik számát), külföldi tanulmányutakat és ingyenes tanfolyamokat szerveznek, Akadémia utcai központjukban pedig állandó tanácsadó szolgálatot működtetnek. A következő nagy feladat egy adatbázis kialakítása lesz, amelyben tagjaik legfontosabb paramétereit, üzleti mutatóit rögzítik majd. Baják Gyula azonban eredményeik ellenére sem igazán derűlátó. Tökéletesen osztja a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökének nemrégiben a nyilvánosság előtt is kifejtett véleményét, amely szerint a tisztességes vállalkozók előbb-utóbb összeroppannak az iszonyatos adóterhek alatt. A helyi adókat csak akkor szabad növelni - vélekedett Baják -, ha a központi adókat ezzel egyidejűleg csökkentik, a Városháza ezzel szemben a legmagasabb összeget vetette ki rájuk, amit csak kivethetett. Ráadásul a kerületek is szeretnék megkapni a pénzüket. A belső piac mindeközben egyre jobban beszűkül, így a termelőknek mind kevesebb pénzük marad beruházásokra, például gépek vásárlására. Az Agrárkamara tagságán valójában az általános exportnövekedés sem segít, hiszen majdnem kizárólag a belföldi fogyasztókból élnek. Mindeközben a Földművelésügyi Minisztérium is köti az ebet a karóhoz: továbbra sem hajlandó lemondani bizonyos jogosítványairól, intézményhálózatának egy részéről, márpedig ezek normális körülmények között a kamarát illetnék meg. A kamara helyzetét mindennek tetejébe tovább rontja, hogy a fővárosi élelmiszeripar valamennyi szereplőjét náluk kellett volna regisztrálni, ezzel szemben ezek zömét az ellentmondásos törvényi szabályozás nyomán az iparkamara vette nyilvántartásába. Ilyen körülmények között az Agrárkamara hosszabb távon aligha maradhat életképes. B. T. Külvárosi kecskésdal BOROS JENŐ FELVÉTELE fii BRAVO FIAT BRAVO. A VÁLASZTÁS fii fii ET FIAT BRAVO AZ ÉV AUTÓJA 1996 K SZÉRIATARTOZÉKOK Állítható magasságú vezetőülés, dat Code, „Functionality” csomag osztható hátsó ülés, hátsó fejtámok, rádiómagnó, légzsák (air-bag) a vezető oldalán*, fordulatszámmérő", szervokormány 175/65 14 méretű gumiabronccsal*, blokkolásgátló rendszer (ABS)**, utastérből állítható fényszórók***, „Visibility” csomag (elektromos visszapillantó tükör, ködfényszóró) * * *, * - 1.6 SX, 1.8 16v (IT és a 2.0 20V típusokhoz ** - 2.0 20Y típushoz *** - 1.8 16v (IT és a 2.0 20Y típusokhoz Autóhál Boldizsár Kft., 1112 Budapest, Boldizsár u. 1-3., tel.: 310-2980, fax: 310-2977 • Angyalföld-F Kft., 1139 Budapest, Fáy u. 45., tel./fax: 140-2378,129-6262• Komnz Márkakereskedés, Hál Budapest, Batthyány u. 65., tel.: 405-4800, 405 4000, fax: 405-4249 • Néró M5 Kft. 1097 Budapest, Gyáli út 40, tel.: 280-7390.. .92, fax: 280-7392 • Óboda TSZ Autószerviz, 1037 Budapest, Bojtár u. 36, tel.: 168-9247, fax: 188-9745 • S.P.Q.R., 1085 Budapest, József krt. 35, tel.: 133 3322,133-9761, fax: 113-3286 •NIKKD Kft, 1173 Budapest, Keresztúri út Pesti út sarok, tel.: 258-3819, fax: 257-1350 •M 0 Autócentrum Kft. 1137 Budapest, Szent István krt. 16, tel./fax: 111-8208 • M 0 Autócentrum, 2314 Halásztelek, Rákóczi út 98, tel.: 276-5464, 276-0509, fax: (24) 374-132 • FIAT PRESSZ, , 2084 Pilisszentiván,Bánki Donát u.2,tel.:(20)344-119,463-050,fax:(26)367-020 S^CEN tv El^EL Ti TfE^EET F^INImET