Népszabadság - Budapest melléklet, 1996. szeptember

1996-09-06

NÉPSZABADSÁG 1996. szeptember 6., péntek Levéltár, Bárka, Thália, Tivoli Nyilatkozik a kulturális bizottság új elnöke Körmendy Ferenc brácsamű­vészt, a Bartók rádió program­főszerkesztőjét választották meg a Fővárosi Közgyűlés le­gutóbbi ülésén a kulturális bi­zottság elnökévé. A hat éve a Városházán képviselőként te­vékenykedő szabaddemokrata politikust terveiről kérdeztük. A bizottság új elnöke hang­súlyozta: legfontosabb felada­tának azt tekinti, hogy a fővá­ros kulturális intézményei megőrizzék működőképessé­güket. Az ágazat pozícióit sze­rinte már akkor javítani kell, amikor elosztják az önkor­mányzat költségvetési forrása­it. Az éves költségvetés megha­tározásakor tehát tükröződnie kell annak a szellemi teljesít­ménynek, amely az egyes kul­turális műhelyeket jellemzi, és példaként említette a nemzet­közi rangúvá vált Budapesti Fesztiválzenekart. Az intéz­mények további megszorításo­kat már nem tudnának elvisel­ni - tette hozzá Körmendy Fe­renc. A főváros kulturális életében a legkritikusabb helyzetben ta­lán a színházak vannak. Napi­rendre került a Tivoli és a Thá­lia Színház hasznosítása. Tízzel kapcsolatban a bizottság veze­tője leszögezte: a Tháliát re­mélhetően egy év alatt felújít­ják, az idő alatt pedig kidol­gozzák a teátrum művészeti koncepcióját is. A Nagymező utcában befogadó színház lesz, ám továbbra is megmarad egy, a korábbinál kisebb létszámú műszaki, gazdasági, illetve művészeti stáb az intézmény­ben. A Tivoli Színház esetében a főváros nem fog személyzetet adni a leendő üzemeltetőnek, így ennél az intézménynél sok­kal tágabb lehetőséget kapnak az esetleges befektetők, amikor szakmai programjukat fogják vázolni. Ugyancsak említésre méltó­nak tartja a szabaddemokrata politikus a Bárka Színház tö­rekvéseit. A VIII. kerületi ön­­kormányzat ugyanis az épüle­tet garantálná a társulat szá­mára az Orczy kertben, míg a fővárosnak és a kultusztárcá­nak hamarosan az újonnan megalakuló teátrum fenntartá­sáról kell majd megállapodnia. Körmendy Ferenc tájékozta­tott arról is: nem kizárt, hogy fordulatot vesz a Fővárosi Le­véltár rég húzódó ügye. Elkép­zelhető ugyanis, hogy a főváros nem vásárol ingatlant a raktá­rozási gondokkal küszködő le­véltárnak, hanem saját vagyo­nából segíti ki a bajba került intézményt. Sz. I. M. Automatikusan emelkedő díjak Képletek készülnek a közművállalatoknál MUNKATÁRSUNKTÓL Hogy mennyit kell fizetni a jö­vőben a vízért vagy a távfűté­sért, azt ma még az érintett cé­gek vezetői is legfeljebb be­csülni tudják. Az azonban biz­tos, hogy a közgyűlés képvise­lői minden egyes áremelés előtt elhúzódó vitába kezdenek, amelyben rendszerint ugyan­azok az elemek köszönnek vissza. Egyes képviselők a szolgál­tató cégek működését fenyege­tő veszélyekre, mások a lakos­ság terheire lennének inkább tekintettel, a végső szavazás során azután vagy jóváhagyják a cégek által kért áremelést, vagy nem. (Automatikusan... folytatás a 27. oldalon) Kétmillió alatt van a főváros lélekszáma A legdrasztikusabb csökkenést Pest belső kerületeiben regisztrálták A hatvanas-hetvenes évek for­dulóján hatalmas csinnadrattá­val adták hírül az illetékesek: Budapest lélekszáma túllépte a kétmilliót. 1993-ban azonban mintha elfeledkeztek volna beje­lenteni, hogy a főváros lakosai­nak száma megint átlépte a két­milliós határt, igaz, immár a né­pesség fogyatkozása miatt. 1996. január elsején már csupán 1 mil­lió 907 ezer ember élt Budapes­ten, ugyanannyi, mint 1962-ben. A főváros lélekszámának csökkenéséről, annak okairól Kovács Tibort, a Központi Sta­tisztikai Hivatal Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságának főigazgatóját kérdeztük. A sta­tisztikus elmondta, hogy a né­pesség változása két tényezőtől függ: a természetes gyarapodás­tól (a születések és a halálozások számának különbségétől) és a vándorlási nyereségtől, illetve veszteségtől. Magyarországon 1988 óta csökken a születéskor várható élettartam. A legfrissebb, 1994- es adatok szerint hazánkban a férfiak 64,84 évig élnek átlago­san, míg a nők esetében ugyanez a mutató a 74,23 évet érné el. A budapesti statisztika a férfiak esetében valamivel kedvezőbb, hiszen a születéskor várható élettartam 66,8 év. Az 1994-ben született fővárosi nők a vidéki­ektől csekély mértékben elma­radó életpályára számíthattak, 74,1 évre. Általános tendencia a halandósági mutatók romlása, ez a folyamat azonban különö­sen erőteljes a középkorúnál idősebb férfiak körében. Ennek oka az, hogy a társadalmi átala­kulás során a férfiakat jobban megviselte állásuk, munkahe­lyük elvesztése vagy akár csak annak lehetősége. Történt ez an­nak ellenére, hogy Magyaror­szágra a kétkeresős családmo­dell jellemző. Jobban megvizs­gálva azonban a helyzetet, jól látszik, hogy a férfiak vállaltak, vállalnak elsősorban pluszmun­kákat, és a többletterheket is ők viselik. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szenvedélybetegségek - az alkoholizmus, a dohányzás­­ is gyakoribbak a férfiak köré­ben. Az, hogy Budapesten a vár­ható élettartam hosszabb, arra vezethető vissza, hogy ezek a szenvedélyek ritkábbak az or­szágosnál magasabb iskolai végzettségű fővárosi lakosok között. A budapesti népesség demog­ráfiai (tehát nem vándorlási) adatait vizsgálva kiderül, hogy a városra az elmúlt három és fél évtizedben - négy esztendőt le­számítva - a természetes fogyás volt jellemző. A születések szá­ma először a hatvanas évek vége felé közelítette meg a halálozá­sokét. Ennek oka a gyes beveze­tése, illetve az ezt megelőző in­tézkedéssorozat volt. Azt azon­ban megjegyezte Kovács Tibor, hogy a születésszám nem a nők termékenységének növekedése miatt emelkedett, hanem azért, mert terhességüket előbbre hoz­ták a szülőképes korosztály tag­jai. Az 1960 és 1969 közötti évek mérlege egyébként még így is negatív volt, hiszen több mint tizenhétezer fővel csökkent (volna) Budapest lakossága, ha ezt nem ellensúlyozza a beván­dorlás. Fordulatot csupán négy esz­tendő hozott a főváros népese­désében. 1974-től kezdve 1977- ig ugyanis a születések száma meghaladta a halálozásokét. A jelenség magyarázata egyszerű: ekkor léptek szülőképes korba az ötvenes évek első felében, az úgynevezett Ratkó-korszakban világra jöttek. Itt sem arról volt szó tehát, hogy a nők több gyer­meket vállaltak volna, mind­össze az adott korosztály létszá­ma emelkedett. Ennek a néhány kiugró esztendőnek köszönhe­tően az a kivételes helyzet állt elő a fővárosban, hogy egy évti­zeden keresztül stabilizálódott a demográfiai mutató: 1970 és 1979 között mindössze 373-mal többen haltak meg Budapesten, mint amennyien születtek. A fo­lyamatot erősítette, hogy a ha­lálozási mutató szinte változat­lan maradt az időszak során, így a születések számának emelkedését szerencsére nem követte a halálozások gyako­ribbá válása. A nyolcvanas évtized újabb, immár szomorú fordulatot ho­zott: csaknem százezerrel fo­gyott volna a népesség - pusztán a születéseket és az elhalálozá­sokat figyelembe véve. A kilenc­venes években tovább zuhant a születések száma, míg a halálo­zás viszonylag magas szinten maradt, így a demográfiai vesz­teség újabb 64 ezer fő volt ebben az időszakban. Hosszú ideig a bevándorlás el­lensúlyozta a természetes fo­gyást Budapesten, így történhe­tett meg, hogy csak 1993-tól csökken a főváros lélekszáma. A vándorlási nyereség - ahogyan a statisztikusok mondják - a hat­vanas években jelentősen növel­te Budapest népességét; 1960 és 1969 között 235 ezerrel többen telepedtek le a fővárosban, mint ahányan elvándoroltak innen. A hetvenes évekre csillapodott a bevándorlási hullám, azonban még így is 58 ezerrel haladta meg a beköltözők száma a távo­zókét. (Kétmillió... folytatás a 27. oldalon) Hamarosan nyit a Corvin Filmpalota Napi egymillió forintos bevételt remélnek a mozi üzemeltetői Hamarosan elkészül Budapest első soktermes, úgynevezett mul­tiplex rendszerű mozija, a Corvin Filmpalota. Szeptember 12-én műszakilag működőképes lesz a létesítmény, másnap pedig meg­kezdődnek a szakmai vetítések. A hivatalos megnyitóra azonban 27-ig kell várni, amikor a Bujtor István rendezte Három testőr Afrikában című filmet láthatja a közönség. A Corvin üzemeltetői napi egymillió forintos jegybevételre számítanak. A szeptember végi nyitást az indokolja, hogy akkor fejeződik be a Corvin mozi körüli sétálóut­ca kialakítása - tudtuk meg Port Ferenctől, a Budapest Film Rt. elnök-igazgatójától. A hatszáz­millió forintos beruházás során a korábban ezer férőhelyes mozit tavaly kezdték meg átépíteni Törekey Dezső tervei alapján. A belsőépítészeti kialakítás Rajk László nevéhez fűződik. A Dolby Stereo hangberendezésekkel fel­szerelt hat vetítőteremben össze­sen 1500 néző foglalhat majd he­lyet. Szinte húszpercenként kez­dődik egy-egy film valamelyik teremben. A legnagyobb, ötszáz férőhelyes Korda Sándor-terem­­ben lesz Kelet-Közép-Európa legnagyobb, 140 négyzetméteres vetítővászna is. Az emeleten és a földszinten még további öt terem kap helyet, amelyeket Jávor Pál­ról, Kabos Gyuláról, Karády Ka­talinról, Latabár Kálmánról és Radványi Gézáról neveztek el. (Hamarosan... folytatás a 27. ol­dalon) Húszpercenként új film kezdődik SZANDELSZKY BÉLA FELVÉTELE Kiállítás Pesthidegkútról MUNKATÁRSUNKTÓL Pesthidegkút, az egykori Buda környéki falu történetét, hajda­ni hétköznapjait bemutató helytörténeti kiállítást nyitott kedden a II. kerületi német ki­sebbségi önkormányzat és a Bu­dapesti Városvédő Egyesület a városvédők Eötvös utca 10.-be­li Podmaniczky termében. Az egyik helyiségben tárgyi emlékeket vonultattak fel a rendezők, a pesthidegkúti né­metek hagyományos viseleteit, használati tárgyait, vallási re­likviáit, a falakon helyi vonat­kozású régi képeslapok és fény­képek láthatók. A másik terem­ben főleg írásos dokumentumo­kat találunk, amelyek a múlt századtól az ötvenes évekig tar­tó időszaknak a falu szempont­jából legfontosabb, legjellegze­tesebb eseményeit idézik fel. Kálváriaszentelés MUNKATÁRSUNKTÓL A Vörösvári úti Szenthárom­ság-plébánia plébánosa, Tavas Gellért a Kiscelli Búcsú napján, vasárnap délután négy órakor ünnepélyesen felszenteli a Kis­celli Kálvária frissen felújított 14. stációját. A rekonstrukciót az óbudai német hagyományok ápolására magalakult Braunhaxler Egye­sület kezdeményezte. A munká­hoz szükséges, mintegy kétmil­lió forintot a III. kerületi német kisebbségi önkormányzat, a Magyarországi Nemzeti és Et­nikai Kisebbségekért Közala­pítvány és Óbuda-Békásmegyer önkormányzata adta össze. Kevesebb a törvénysértő ügy Jelentősen javult az előző cik­lushoz képest a budapesti ön­­kormányzatok munkája, a dön­téseknek, határozatoknak mind­össze egy százalékában talált ki­fogásolnivalót az önkormányza­tok törvényességi felügyelője, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal. Az előző ciklusban az átlag en­nek négyszerese volt. A kisebb­ségi önkormányzatok azonban még kevésbé tanultak bele a munkába. Az idei első fél évben a hu­szonhárom kerületi és a fővárosi önkormányzat csaknem negy­venezer döntést és határozatot hozott, de a Közigazgatási Hiva­tal alig négyszáz esetben tett törvényeségi észrevételt - mond­ta érdeklődésünkre Szabó Lajos, a hivatal vezetője. A kifogások nagy többségét elfogadták az érintettek, alig néhány esetben fordult bírósághoz a hivatal. A hibák többsége abból ered, hogy a döntéshozók figyelmen kívül hagytak bizonyos maga­sabb szintű jogszabályokat. Ilyen eset volt például a Főváro­si Közgyűlés szemétrendeleté­nek az a része, amely a pótdíjak­ról rendelkezett. Eszerint a min­denkori jegybanki kamatot kö­telesek fizetni azok, akik a sze­métszállítás díját tizenöt napnál nagyobb késéssel fizetik meg. A Ptk. azonban tiltja húsz száza­léknál magasabb kamat követe­lését polgári szerződéseknél, a rendelet elfogadásakor pedig ennél jóval magasabb volt a jegybanki kamat. A kifogást a főváros elfogadta. Szintén a pénzügyekbe bo­nyolódott bele az a budai kerü­let, ahol a helyiségbérleti díjakat a mindenkori inflációnak meg­felelően szerették volna emelni. Az Alkotmánybíróság azonban egy korábbi határozatában ki­mondta, hogy az inflációhoz jog­szabályt nem lehet igazítani, hi­szen ahány szakértő, annyiféle számítás és annyiféle végered­mény létezik. Amiatt is kifogást emelt a Közigazgatási Hivatal, hogy az egyik önkormányzat kü­lön fizetett egyes köztisztvise­lőknek az ügyfelek fogadásáért és a testületi ülések előkészítésé­ért. A hivatal álláspontja szerint azonban a köztisztviselőknek többek között ez a dolguk, így ezért a munkáért pótlék nem járhat. A kifogást az önkor­mányzat elfogadta. A fenti példák ellenére Szabó Lajos igen jónak ítéli az önkor­mányzatok munkáját, hiszen a döntéseknek mindössze egy szá­zalékában találtak hibát. A ki­sebbségi önkormányzatok azon­ban még nem állnak ilyen jól, 2200 döntésükből százharminc bizonyult szabálytalannak vagy egyenesen törvénytelennek. A leggyakoribb hiba itt is a pénz­ügyekből ered: a tiszteletdíjak és költségtérítések összegét sok esetben jóval a törvényekben előírt maximum fölött határoz­ták meg. Érdekes módon az is többször előfordult, hogy egy­­egy ülésről két, tartalmában kü­lönböző jegyzőkönyvet jutattak el a Közigazgatási Hivatalba. Az egyiket az elnök, a másikat az alelnök hitelesítette aláírásá­val. Nem működik zökkenők nél­kül a hatósági államigazgatási munka sem. Az önkormányza­tok jegyzőinek első fokú határo­zata ellen a Közigazgatási Hiva­talnál lehet fellebbezni. A 3300, többségében építési ügyben ho­zott határozat ellen beadott fel­­lebezésből 1250 esetben meg­semmisítették az eredeti határo­zatot, azaz az ügyek negyven százalékában az elsőfokú ható­ság hibás döntést hozott.A. G.

Next