Népszabadság - Budapest melléklet, 1997. február

1997-02-25

24 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST Szent György téri változások Hiába hívták Hentzi Platznak, a pest-budai polgárok mindvégig megőrizték régi nevét A kormány a közeljövőben hoz elvi döntést a Szent György tér to­vábbi sorsáról. A téren évek óta folynak régészeti ásatások. Gaz­dag leletekre bukkantak itt - például Zsigmond király kápolnájá­nak romjaira. Híres templom volt ez valaha: írott források szerint ide temették Mátyás első feleségét, Podjebrád Katalint, s a fran­cia Anne de Foix királynét, II. Lajos király édesanyját. Itt hirdet­te ki Bakócz Tamás a keresztes hadjáratra buzdító pápai bullát, itt tűzte Dózsa György mellére a keresztet, itt adta át neki a ke­resztes hadak fővezérségét jelképező drágamívű kardot. A mosta­ni feltárás során felszínre kerültek bronz csillárdíszek, szentélyel­­terjesztő korlátdarabok és néhány igen értékes szobortöredék, pél­dául egy női fej, mely a híres Zolnay-féle leletek egyik darabjá­nak tükörképe. Buda fénykorát idézik a föld mélyéből előásott kövek, amelyek - akárcsak Zolnay László budavári torzói - ham­vába holt gótikánk európai fényben ragyogó vallomása. A mai Szent György teret az idő tájt az ott álló templomról Szent Zsigmond térnek nevez­ték. (Akkor még a mai Dísz tér viselte Szent György nevét.) A négyszögletű tér a középkori polgárváros külső széle, volta­képpen Zsigmond Friss-palotá­jának előtere, melytől egy har­­minclábnyi árok választotta el. Látványos erőpróbákat, lovagi tornákat, harci játékokat ren­deztek itt az udvar és a budai nép mulattatására; a legenda szerint Mátyás király itt dön­tötte ki nyergéből a kérkedő Holubárt. Ezen a téren fejezték le Hunyadi Lászlót - számol be az eseményről Thúróczi János Magyarok krónikája. A török időkben elpusztult a templom és a környékén álló házak is. A XVIII. században a két középkori tér között kiala­kult az a térség, melyet az egy­más után felmagasodó épületek határoltak és a mai Szent György tér egy részét képezi. A múlt század nyolcvanas éveiben került az Országos Műemlék Felügyelőség emléktáblája a tér egyik legérdekesebb épületének a falára: „Itt állt a b. Szűznek új vagy kisebb egyháza, mely a sz. Zsigmond prépostsághoz tarto­zott; először 1471. említtetik, midőn horogszeghi Szilágyi Er­zsébettől, Mátyás király anyjá­tól gazdagon megajándékozta­­tott. A török korban (1541-1686) leromboltatván, 1692-ben a karmeli szerzet által József tiszteletére ismét telepít­tetett. II. József császár alatt pedig 1784. német színházzá alakíttatott.” A színháztudo­mány azóta pontosított néhány adatot, a lényeg azonban ma­radt. Templomból színház II. József 1783-ban Budára helyezte a királyi helytartóta­nácsot, az udvari kamarát és a hétszemélyes táblát. A Várba királyi tisztviselők hada özön­lött, akik Pozsonyban el voltak kényeztetve a szórakozás és a társasági élet terén. A császár 1786-ban meglátogatta Pest- Budát, és elrendelte, hogy a karmeliták refektóriumából ka­szinót, templomából színházat alakítsanak ki. A sakkozó auto­mata feltalálója, Kempelen Farkas tervei alapján lett a templomból színház, melyet farsang idején táncteremnek is lehetett használni. Itt hangzott el az első magyar nyelvű elő­adás magyar színészek ajkáról 1790. október 25-én. Kelemen László hivatásos társulata mu­tatta be az Igazházi, egy kegyes jó atya című mulatságos játé­kot. A Várszínházban később felváltva játszottak németül és magyarul. Itt mutatták be az el­ső magyar dalművet, Ruzitska József Béla futása című munká­ját, a kassai ősbemutató után itt adták először Katona József Bánk bánját. A magyar színját­szás első mesterei léptek fel színpadán: Déryné, Laborfalvy Róza, Egressy Gábor, Megyery Károly, Lendvay Márton és hit­vese, Hivatal Anikó. Fényes napja volt a színháznak 1800. május 7., amikor Beethoven és a híres cseh kürtvirtuóz Giovanni Pinto adott hangversenyt. A korabeli újság írja Beethoven­ről: „a Forte­pianón való mes­terséges jádzása által minden­kinek magára vonta figyelmes­ségét.” A főváros legrégibb színház­­épülete, a magyar színjátszás bölcsője ma is ott áll a téren. Az 1978-as rekonstrukció során visszaállították eredeti homlok­zatát és külső architektúráját, de belülre modern színház- és színpadteret építettek. A klasszicizmus legszebb bu­davári emléke az egyemeletes Sándor-palota. Sokan úgy hi­szik, hogy Sándor Móric gróf, a legendás ördöglovas építtette. Bár ő is ott élt, a régi kaszár­nyát gróf Sándor Vince vette meg a tanácstól és pazar palotát emeltetett a helyére Johann Amannál és Pollack Mihállyal. A Venus diadalmenete és a He­likoni ünnep című dombormű­veket Anton Kirchmayer bajor szobrász faragta. Timpanonján a büszke évszám: 1806. A kirá­lyi vár környékét nagyban emelte az impozáns palota: köz­vetlen összeköttetésben volt a színházzal egy kis híd, illetve egy zárt folyosó révén, a pom­pás fürdőszobába a városi víz­toronyból vezették a vizet, csö­vek vitték a meleg levegőt az egyes helyiségekbe, az istálló mennyezetét toscanai oszlopso­rok tartották és márványme­dencéből ettek a lovak. Itt lakott Albrecht is Az abszolutizmus korában a kormányzó Albrecht főherceg lakott benne, a kormányzósági hivatalok pedig a szemközti Te­leki-palotában székeltek. A ki­egyezés idején Ybl Miklós tervei alapján alakították át a minisz­terelnökség és a miniszterelnöki rezidencia számára. A második világháborúban rommá lett, kí­vülről 1989-90-ben restaurál­ták. A belső rekonstrukció hiá­nyát jól láthattuk tavaly, ami­kor nyolc textilművésznő állí­tott itt ki: gyengéd kézzel szőt­ték Kölcsey Himnuszáról fa­kadt gondolataikat, munkáik installációit pedig kölcsöntég­­lák képezték. A most tervezett állami beruházások irányszá­mai közül kiemelkedik az épü­letre szánt milliárdos nagyság­­rendű összeg. A tér a közepén felállított Hentzi-szobor után évtizede­ken át hivatalosan „Hentzi Platznak” neveztetett, a város lakossága azonban kitartóan Szent György térnek nevezte. (Hivatalosan 1875-ben kapta meg mai nevét.) Hentzi osztrák tábornok neve mára igencsak elhalványult, talán csak Arany János 1849-ben írt költeménye őrzi időtállóan: „Buda­ várban ott ül Henci kevélyen, / Pest városát ágyúztatja kemé­nyen”. Pedig szobra évtizede­kig a szó szoros értelmében botránykő volt a nemzeti érzé­sű közvélemény szemében, tüntetések állandó célpontja. Heinrich Hentzi volt Budavár császári parancsnoka 1849- ben, ágyúval lövette a honvé­dek kezén lévő Pestet, lerom­bolva és felgyújtva a Duna-sor házait, a többi között a mai Vi­gadó ősét, a Redutot, Pollack Mihály legszebb alkotását, le­vegőbe akarta röpíteni az ak­kori világ technikai csodáját: az épülő Lánchidat. Majd az ostromban elesett a mai Szent György téren. Erre a helyre ál­líttatta az osztrák kormány a tábornok és a többi elesett csá­szári katona emlékére 1852- ben azt a neogót emlékoszlo­pot, amelyet Ferenc József sze­mélyes jelenlétében avattak fel, de mélyen sértette a nem­zet büszkeségét. Az úgynevezett Janszky-ügy 1886-ban megrengette Tisza Kálmán kormányát. Az illető dandárparancsnok ugyanis tisztikarának élén Budavár be­vételének évfordulóján megko­szorúzta az egykori tábornok sírját. Beszédét parlamenti vi­harok és emberáldozattal járó utcai tüntetések követték. (Nem a kegyelet gesztusa sér­tette a magyarokat, hanem az alkalom és a mód.) A szobrot végül is eltávolították a Várból, és a Pasaréti úti hadapródisko­la udvarán helyezték el, ahol 1918 novemberében szétszed­ték a masszív öntöttvas szerke­zetet. Ezt követően az Ernst Múzeum árverési aukciójáról ad hírt a sajtó: dobra verik az emlékmű díszeit, hat fél-élet­­nagyságú bronzszobrot, ame­lyek a lovagiasságot, a szépsé­get, a szabadságot, az ébersé­get, a vértanúságot és a hitet ----------------------------------------­ szimbolizálják. (Később, a tér rendezése során Görgey Artúr szobrát állították itt fel, a Vá­rat bevevő magyar hadvezér emlékét megörökítendő.) A kiegyezés, a budavári koro­názás majd a millennium idejé­ben nagy igényű királyi építke­zés kezdődött a Várpalota kö­rül. A Szent György térre tekin­tett a palotakert díszes főkapu­ja, a kerítésen pedig egy kardot tartó turulmadár emlékeztette a millenniumot ünneplő lakossá­got a honfoglalás dicső legendái­ra. A Turulmadár-szobrot és a Várkertbe vezető díszlépcsők pompás kovácsoltvas kerítését és díszkapuját felújították, és ismét működik a sikló is, mely­nek „felső indócsarnokát” 1870-ben állították fel a Szent György térre. A „várfalakat megmászó gőzkocsi”, azaz a sikló építését Széchenyi István fia, Ödön kezdeményezte „az idegenben megismert hegypá­lyák mintájára”. „ ...népesekké lettek” A Vasárnapi Újság írta 1870- ben: „A budai Vár, mely a ki­egyezés óta a magyar kormány s az udvar tartózkodási helye lett, épen e miatt, de még in­kább a főváros népességének hirteleni mesés növekedése miatt annyira megelevenedett, hogy fel a Várba a szokott köz­lekedési utak minden terhessé­gük mellett is oly népesekké let­tek, hogy igen életre valónak látszott a gondolat­­ valami oly közlekedési eszközt hozni létre, mely gyorsan és mégis olcsón szállítsa a Várba fel, s onnan le a járókelőket...” A hegypályát 1927-ben villamosították, ma a Széchenyi Ödön kezdeményezte gőzsikló dédunokáján repülhe­tünk a Szent György térre. A Szent György tér rekonst­ruált épületei és az ásatások nyomán kialakítandó rompark szabadtéri múzeummá avathat­ná a helyet, bemutatva a góti­kától a copf stíluson át a klasszicizmusig elmúlt száza­dok jellegzetességeit. Erki Edit A keleti kert kapuja 1997. február 25., kedd LT1.3 GLXi 1 860 000 Ft • 2 db légzsák • szervokormány • központi zár • fordulatszámmérő • elektromos ablakemelők v­é§181 I ' DUNA INTERSERVICE Kft. 1037 Budapest, Zay u. 24. 250-4065, 1s?/Fax: 188-917 1134 Budapest, Róbert K. krt. 47. 'S*: 270-2121, 'S?/Fax: 270-2122 WTSlffiJSHI mms

Next