Népszabadság - Budapest melléklet, 1997. március
1997-03-24
4 Bemutatótermeink a város négy pontján: 1037 Budapest, Zay u. 26. Tel.: 168-6075 1065 Budapest, Bajcsy-Zs. út 57. Tel.: 153-2870 1095 Budapest, Soroksári út 38-40. Tel.: 216-1190 1149 Budapest, Mogyoródi út 32. Tel.: 220-5080 MINDEN RENDBEN NISSAN MICRA fikció! NISSAN RAPID Kft. Ü J ♦ 36 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST A rendőrkapitány úr viselt dolgai Elszerette a táncmester feleségét, megsemmisítette a spiclik listáját, végül kolostorba vonult korrupciós botrányoktól hangos napjainkban a közélet. Megvesztegetésekről, összefonódásokról cikkeznek az újságok. Tocsik-Szokai-ügy, autótolvajokat segítő zsaruk, a közösség pénzét herdáló polgármesterek, milliós vámtételekkel seftelő, megvesztegetett fináncok, biztonságosan őrzött rendőrségi épületekből nyomtalanul eltűnő pisztolyok, géppisztolyok... Sokan azt tartják, hogy régebben nem voltak ekkora közéleti botrányok. Thaisz Elek, egykori budapesti rendőrfőkapitány története is bizonyítja: korrupt kortársainknak volt kitől tanulniuk. Szűkszavú tudósítások adták hírül 1873. december 15-én, hogy megalakult a fővárosi rendőrség, élén Thaisz Elek főkapitánnyal. A főkapitány úr története azonban korábban kezdődött. Haynau és Ostereck spiclihálózata A szabadságharc leverése után Haynau császári rendőrséget szervezett. Prottmann von Ostereck rendőrfőnök besúgókkal, széles spiclihálózattal dolgozott. Akit feljelentettek nála, azt lecsukták, ha ártatlan volt is, csak hosszas fogság után szabadult. 1861-ben, az osztrák rendőrség távozása után kezdték megszervezni Pest város polgári rendőrségét. A városi elöljáróság Thaisz Elek tanácsost nevezte ki rendőrbiztossá, később, 1873-ban ő lett a főkapitány. A bűnügyekben kétes hírű tisztviselők nyomoztak. Sokan közülük korábban az alvilág szereplői voltak, de közben „jó útra tértek”. Ha történt valami, a nyomozók összeszedték az ismert bűnözőket, néhány pofont kiosztottak köztük, pár napra lecsukták őket. Ha a tettes véletlenül köztük volt és vallott, átadták az ügyészségnek. Ha nem sikerült a nyomozás, a begyűjtött társaságot szélnek eresztették. Kihágás esetén még cifrább volt az eljárás, ezekben az ügyekben a tisztviselők ítélkeztek. A rendőrorvos megvizsgálta a vétkest, és a büntetés az egészségügyi állapot függvénye volt. Az igazságot mogyorópálcával osztották, az ítélet öt és huszonöt ütés között mozgott, a nők mindig kevesebbet kaptak. Thaisz Elek rendőrbiztos menesztette az osztrák rendőrség beépített embereit, első intézkedései közé tartozott az osztrák titkosrendőri irattár megsemmisítése. A Vasárnapi Újság 1868-ban szellőztette meg, hogy a felvagdosott titkos akták kereskedőkhöz kerültek, akik élelmiszert, gyümölcsöt csomagoltak az értékes dokumentumokba. Thaisznak érdeke volt az iratok megsemmisítése, mivel a spiclik listáján az ő neve is szerepelt. Évente háromezer forintot kapott a szabadságharc résztvevőinek a lebuktatásáért. Mindez csak 1920-ban derült ki, Tábori Kornél hírlapíró bécsi levéltári kutatásai nyomán. Thaisz korrupt tisztviselői főleg a mulatók, szállodák, kártyabarlangok ellenőrzésekor szedték a sápot. Pénzért futni hagytak sikkasztókat, hamiskártyásokat, orgiák szervezőit. Városszerte beszélték, hogy a Hét választófejedelemhez címzett kávéházban a vendégeket rendszeresen kopasztotta egy hamiskártyás banda, Thaisz egyik bizalmi embere pedig naponta bezsebelte tőlük a nyereség egy részét. Mulatós ember lévén, a főkapitány rendszeres vendége volt az éjszakai mulatóknak, karján fiatalkori szerelmével, Grünfeld Teréziával, akit még Bécsben is „bordélyos Luft Rézi” néven ismertek, mert több nyilvánosház tulajdonosaként jelentős szerepet vitt a pesti prostitúció világában. A mai Vígszínház helyén üzemelt akkortájt az Új Világ mulató. Az orgiáiról elhíresült intézményben Linzer Antal volt a táncmester, a kasszírnő pedig a felesége, Reich Fáni. A főkapitány beleszeretett a szépasszonyba és megszöktette. A megcsalt férj a rendőrökhöz fordult panaszával. Az eredmény: a rendőrségen naponta botrányt okozó táncmestert elmebeteggé nyilvánították és a lipótmezei tébolydába zárták. Felesége elvált tőle és a főkapitány neje lett. A magas polcra jutott Reich Fáni elképzelhetetlen jövedelemhez jutott: aki fizet, bármit kérhetett - bordélyházat, zsíros állást, működési engedélyt - Thaiszné mindent elintézett neki. Aki nem tudott, nem akart fizetni, azt a rendőrség üldözte és tönkretette. Thaisz főkapitány üzelmeit nem nézték jó szemmel a város vezetői, kétszer is felfüggesztették az állásából, de mindkétszer megúszta. Közben az alvilággal lepaktált, korrupt rendőrség komoly eredményeket nem tudott felmutatni, így aztán a bűnözők is egyre bátrabbak lettek: betörtek Széll Kálmán, majd Andrássy Gyula külügyminiszter villájába is, meggyilkolták Majláth György országbírót, a főrendiház elnökét. Ferenc József Bécsbe rendeli Thaisz Eleket és szemrehányást tesz neki a rendőrség tehetetlensége miatt. Téglák a forintok helyén Aztán 1884-ben beütött a bomba, az úgynevezett posztkisztli-ügy. A postai ládát, egymillió forint értékű érmékkel, állampapírokkal a belvárosi főposta rakodójából lopták el, és Bécsbe akarták küldeni. A nyomozók még fel sem ocsúdtak az ámulatból, máris újabb bűncselekmény borzolta fel a kedélyeket. Jó fél évvel később a bécsi Centralstaats-kasszából faládákban hatszázezer forintot indítottak útnak a budai központi pénztárba a két város között közlekedő mozgópostával. Budára érkezve a szállítmány egyik ládájában csak tégladarabokat találtak, harmincezer forint készpénznek kelt lába. A magyar rendőrség tehetetlensége miatt a nyomozást Bécs vette át. 1884. szeptember 27-én díszelőadással megnyílt az Operaház. Budapest főkapitánya drágakövekkel dúsan ékesített díszmagyarjában ott feszített az ünnepségen. A rendőrség képtelen volt rendet tartani, a kíváncsi tömeg benyomult az Operaház előcsarnokába, elsodorva az előkelőségeket. A rendőrök ütötték-verték a tömeget, maga Thaisz Elek is bottal ütlegelte a kíváncsiskodókat. A nagy tumultusban egy ember meghalt, sokan megsebesültek. A megnyitón jelen volt Ferenc József is, aki éles hangon tiltakozott Tisza Kálmán miniszterelnöknél a látottak miatt. Óriási volt a felháborodás, a rendőrség élére kormánybiztost neveztek ki, Thaisz Elek pedig három hónapos kényszerszabadságra utazott Olaszországba. „Budapesten szabad lopás van ” A parlamentben Olay Szilárd képviselő keményen bírálta az új, kinevezett kormánybiztost és a főkapitányt: „A közerkölcsök hanyatlása azért olyan nagymérvű, mert kerítőnők és rendőrök együttműködve társüzletből élnek, hogy orgazdáknak, kerítőknek a rendőrségnél fizetett embereik vannak. Budapesten szabad lopás van, rendőrök és rendőrhivatalnokok orgazdákkal akként vannak szövetkezve, hogy a tolvajok felesben lopnak a rendőrség számára.” Jékelfalussy Lajos miniszteri biztos a tömeges panaszok és feljelentések alapján egymás után függesztette fel a besározódott rendőrtisztviselőket. A Budapesti Hírlap olyan leleplezést közölt, amelyen napokon át derült a közvélemény. Felfüggesztettek állásából egy olyan rendőrbiztost (nyomozót), akiről kiderült, hogy analfabéta, se írni, se olvasni nem tud, ennek ellenére Thaisz Elek főkapitánysága alatt tizenöt éven át bűnügyekben nyomozott. A főkapitányt két hét múlva hazarendelték olaszországi nyaralásából. Thaisz nem várta meg, hogy leváltsák, lemondott állásáról és kolostorba vonult. Máriabesnyőn, a kapucinusok rendházában élt 1892-ben bekövetkezett haláláig. Kiss György Mihály A főkapitány egy titkos rulettklubban szedi a sápot (A Ludas Matyi gúnyrajza 1872-ből) Thaisz Elek portréja az 1923-as Rendőrségi almanachban 1997. március 24., hétfő Augusta Raurica és Aquincum, az ókori testvérvárosok Csaknem kétezer (egészen pontosan ezernyolcszázhatvankettő) év telt el azóta, hogy a hatalmas, Európára, Ázsiára és Afrikára kiterjedő római birodalom császára, Hadrianus városi rangot adományozott egy településnek, amely a mai Buda északi részén terült el. E város, Aquincum eddig feltárt romjainak egy része a szentendrei HÉV-ről és a műútról még ma is látható. Minthogy a római civilizáció először teremtette meg az egységes kultúrát, társadalmat és gazdaságot Európában, méltán tekinthetjük az aquincumiakat az első európai polgároknak a mai Budapest területén. A Budapesti Tavaszi Fesztivál mottója: Vendégünk Európa. Az esemény keretében március 25-én a Budapesti Történeti Múzeumban nyílik kiállítás, amely a birodalom két városának, a mai Svájc területén fekvő Augusta Rauricának és Aquincumnak a történetét és kultúráját mutatja be. Zsidi Paula, az Aquincumi Múzeum igazgatója elmondta, hogy a kiállítás rendezői elsősorban a városok hétköznapi életét igyekeznek bemutatni. Hasonló szempontok alapján vizsgálták a két város történetét, építészetét, vallási életét, szokásait. Mivel az őslakosok mindkét helyen kelták - a Rajnánál a kelta lauricus törzs, a Dunánál a kelta eraviscusok - voltak, elsősorban azt követhetjük nyomon, hogy ez a népesség hogyan reagált a római uralomra. A mintegy hatszáz műtárgy között látható a híres kaiseraugsti késő római kori ezüstkincs ezüst másolata. A leletcsoport nemcsak abban hasonlít a Magyarországon előkerült Seuso-kincsre, hogy ugyanúgy hatalmas, szépen megmunkált ezüstből való étkészlet, hanem a történetében is hasonlóképpen kalandos: egy iskola udvarán került elő, a darabjait széthordták, így a készlet máig hiányos, néhány darabját tavaly találták meg egy hagyatékban. Valószínűleg a római hadvezér, Megnantius tulajdona volt. Kiemelkedően értékes csoportot alkotnak azok az arannyal felékszerezett bronzszobrocskák, amelyek egy háziszentélyben, lazariumban álltak. A kiállítás érdekessége, hogy a svájci rendezők a megszokottnál több makettet mutatnak be - például a két városét a feltárt épületek rekonstrukciójával szemléletes rajzon jelenítik meg a római katona viseletét, az eredeti darabokkal kiegészítve. A látogatók több érzékszervére igyekeznek hatni a római kori hétköznapok bemutatásakor: egyes tárgyak megismerésénél nem lesz érvényes a múzeumokban is ismeretes szólás, hogy „Mindent a szemnek, semmit a kéznek”, a vállalkozó kedvű férfiak magukra ölthetik a tógát, a római polgárok tradicionális viseletét, a nők pedig a pallát. A római fürdőt bemutató részen bárki megpróbálkozhat a korabeli táblás játék szabályainak megismerésével, miközben a háttérből a fürdőkre jellemző, irodalmi forrásokból ismert hanghatások, latin beszédfoszlányok hallatszanak. „Most idézz fel képzeletedben mindenfajta hangot, ami elkeserítheti füledet - írta levelében egykor Seneca, aki egy fürdő fölött kapott lakást - mikor edzést tartanak az izomemberek... hallom a nyögést, valahányszor kieresztik visszatartott lélegzetüket... hallom a paskolást... ehhez jön a labdázó, és elkezdi számolni a leütött labdákat... S mekkora lármát üt a hatalmas vízcsobbanás, mikor beugranak a medencébe... és ahogy a lepénysütők kurjongatnak összevissza, a kolbászos, a cukrász meg mindenféle csemegeárus...” Aki a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán jár majd, efféle hangokat fog hallani, és valószínűleg sok dolgot megismerhet a források, a könyvek lapozgatása nélkül is, viszont kedvet kaphat arra, hogy böngészgesse őket. Megértse, hogy a történelem hasonlóan gondolkodó és érző emberek életének együttes hatása. És azt is, hogy a kultúra minősége befolyásolja életünket, hisz Augst, a római település helyén fekvő svájci város talán hasonlóképpen különbözik mai magyar társaitól, mint hajdan Augusta Raurica Aquincumtól. Kiegészíti a látottakat egy háromszáz képpel illusztrált könyv is, amelyet a két ország harminc kutatója készített. A kiállítás anyagát jövőre a svájci közönség is láthatja majd Augstban. Bugán Adél Római kori leletek Svájcból