Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. június

1998-06-19

34 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 199­8. JÚNIUS 19., PÉNTEK _________Lelőhely__________ Budapest első személyben Török András volt az utol­só reményem. Három nap­ja igyekeztem már meg­tudni valamit a hetedik ke­rületi Barát utcáról, mind­hiába. Pedig ott van az, teljesen inadekvát módon a Csikágó peremén, né­hány méterre a nyüzsgő Rákóczi úttól, egy darab­ka harmincas évek. Egy tucat kellemes ház, nagyra nőtt fák, csönd és béke, vi­dékies hangulat. Átlapoz­tam megannyi lexikont, kerületi monográfiát, de nem találtam semmit. Török András Nagy Bu­dapest könyvén azonban nem tudott kifogni a Barát utca. Még egy fél évszáza­dos pesti pletykával is gazdagabb lettem általa: a helyi legenda szerint - mint megtudtam - gazdag gyártulajdonosok vettek itt lakást a barátnőiknek hajdan, így eshetett, hogy némelyik otthon eredeti felszereléséből még a konyha is hiányzott. A Nagy Budapest könyv, amelyet Budapest Főváros megbízásából a napokban adott ki a Cor­vina, Török András ko­rábbi Critical Guide-já­­nak átírt, bővített, magyar nyelvű változata. Hangsú­lyozottan szubjektív han­gú útikalauz, tele infor­mációval, személyes él­ménnyel, sztorival és kri­tikával. S bár a szerző el­sősorban nem budapesti­eknek ajánlja művét, hadd tegyem hozzá: a könyv ol­vastán nagy meglepetések érhetik mindazokat a fő­városiakat, akik eddig azt hitték, mindent, vagy leg­alábbis eleget tudnak ar­ról a városról, ahol élnek. Egy biztos: aki végig­járja a könyv által java­solt öt sétát, meglátogatja a csak ínyenceknek aján­lott helyeket, elolvassa a bibliográfiában felsorolt munkákat, felkeresi az ér­dekesként megjelölt bol­tokat és antikváriumokat, mi több, végigeszi a szer­ző kedvenc éttermeit, az perfekt — s egyben kövér — budapesti lesz. Tudni fog­ja, mi volt egykor a csen­­getős mozi, melyik volt Budapest első téli építke­zése, mióta hiányzik a pont az Akadémia hom­lokzatán a felirat végéről, s hogy negyven forintot kérnek a Gerbeaud luxus­vécéjében, a Király fürdő kabinosának pedig sze­rény borravaló dukál. A látogató, aki Török And­rástól tanul meg nézni, furcsa és csodálatos dol­gokat vehet észre. Egy visszapillantó tükröt vala­mely Országház utcai pa­lota emeleti ablaka mel­lett, elhalványult, szinte olvashatatlan feliratot a Bazilika falán - Lenin, Mao, Che, festette be har­minc évvel ezelőtt ide va­lami elkóborolt ultrabalos lázadó esetleg gipsz­stukkók közé rejtett nép­köztársasági címereket a Petőfi Sándor utcai haj­dani Brammer textilke­reskedésben. Török ráadásul szakít végre azzal a hiedelem­mel, hogy a turistát csak az érdekelheti, ami régi. Az övé az első olyan úti­könyv, amelyben nemcsak a Halászbástya, a Parla­ment és a Kúria tervezője neveztetik meg, hanem több modern épületé is: nevet kapnak végre a Du­­na-parti szállodák és a modern irodaházak építé­szei, ráadásul várostörté­neti érdekességgé válik a Vörösmarty téri Elizélt palota, a Roosevelt téri Spenót-ház és több olyan modern lakóépület, amely előtt eddig aligha állt meg turistabusz. A könyvben egyébként én a személyes felütést szeretem a legjobban. A legnagyobb közgyűjtemé­nyek kollekciójából a mú­zeumigazgatók ajánlják a kedvenceiket, miközben ismert pesti figurák hívják fel a figyelmünket a város számukra kedves pontjai­ra. Ha pedig mindez nem volna elég, bepillantást nyerhetünk Török András életének némely emléke­zetes eseményébe: hova járt iskolába, honnan in­dult a nagyobbik gyerek ovibusza, hogyan viselke­dett a Széchényi Könyv­tárban a SZOT-díjas munkásdalkutató. Meg­tudjuk, melyik a kedvenc antikváriuma, taxitár­sasága, kávéháza, cuk­rászdája. Szó sincs persze arról, hogy a könyv csak a múl­tat feszegetné. Ellenkező­leg: hangsúlyozottan ak­tuális, ír a Nemzeti Szín­házzal és a Szent György térrel kapcsolatos tervek­ről, utal a Nemzeti Múze­um XX. századi kiállításá­ról folytatott vitákra, Habsburg György eskü­vőjére, sőt azt is megtud­hatjuk, hogy az írók Bolt­ját bizony az ott dolgozók privatizálták. Mindentudó könyv te­hát Török András cicero­­néja, tökéletes eszköz „a 125 éves metropolis teljes körű élvezetéhez”. Fo­gadjanak el azonban mégis egy jó tanácsot tő­lem, csak ezzel felszerel­kezve ne merészkedjenek túl a Nagykörúton. N. Kósa Judit Szárnyaló fantázia Hajlamosak vagyunk a fizikai korláto­zottságot szellemivel párosítani, habár ennek semmi alapja. A testi fogyatékos­nak legfeljebb a lába biceg, fantáziája semmi esetre sem. Kitűnő bizonyítéka ennek a József Attila Művelődési Köz­pontban (XIII.1, József Attila tér 4.) ma nyíló Mozgássérült Alkotók Kiállítása. A művek között látható: felszállásra ké­szülődő drótmadárka, rongyszőnyeg, hímzett és horgolt térítők, csendéletek, és egy falécből kifaragott láncsor. A ki­állítók életkora tizennyolctól nyolcvanig terjed. A művek július 3-ig tekinthetők meg hétköznap kettő és hat óra között. W. J. PERSONNEL LEASING Munkaerő-szervezési Kft., a Dr. Pendl & Dr. Piswanger Csoport tagja 1012 Budapest, Logodi u. 22-24. Telefon: 214-0162. Fax: 214-0188 A adatbankunkba keresünk: ASSZISZTEN­S/TITKÁRN­OKÉT magas szintű angolnyelv-tudással, számítógépes felhasználói ismerettel. Érdeklődését várja: Fehér Andrásné, Orosz Krisztina. Magyar Posta FELHÍVÁS A Magyar Posta Rt. Budapesti Postacsomag Üzeme hosszú távú telephelybérleményt keres, mely bázishelyről az észak-budapesti kerületek csomagkézbesítését elláthatja. Az üzemegység telepítése a III., a IV. vagy a XIII. kerületben lenne ideális és döntő fontosságú, hogy jó közlekedési kapcsolattal rendelkezzen. Önállóan zárható udvaráról napi rendszerességgel kb. 25 db kézbesítőfurgon indul, valamint nagyobb tehergépkocsik fogadására is számítani kell. Kalkulációk szerint ez minimum 500 m2-es, szilárd burkolatú udvart igényel, melyhez kapcsolódó csarnoképület egy 400 m2-es, földszinten lévő csarnokteret, 4 db 10-15 m2-es irodát és 40 főre szociális blokkot (teakonyha-étkezőt, kétnemű öltözős-zuhanyozós vizesblokkot) tartalmaz. Ajánlatok a Magyar Posta Rt. Budapesti Postacsomag Üzem Beruházási osztálya részére küldhetők. Postacím: 1002 Budapest Telephelyeim: 1087 Budapest, Verseny u. 3., tel./fax: 342-8118/212-es mellék. Előadó: Ráth Miklós, tel.: 342-7700. Koronagyár a laktanyában Az augusztusi határidőre elkészítik a felső keresztpántot is A korona egy kaszárnyaformájú épület második emeletén készül. A kihalt, mál­ladozó folyosókról zegzugos termek nyílnak, bent vagy tizenöt, iskolaszagot árasztó zöld asztal. Körülöttük három­négy, régi köpenybe bújtatott „szaki” apró dísztárgyakon dolgozik. Éva asz­­szony a korona másolatának abroncsát, alsó peremét tisztogatja. Kissé megille­­tődött: cége mégsem gyárt mindennap koronát. A Szent Korona másolatának elkészí­tésére meghívásos pályázaton a Metal Art Nemesfémipari Rt. (ismertebb ne­vén a régi Pénzverde) kapott megbízást. Az előzmények ismertek: a Nemzeti Múzeum márciusban hirtelen korona­másolat nélkül maradt, miután az egyik példány végleg az atlantai Carter­­központba távozott, a másik határozat­lan ideig Rómában van kiállítva. Az ere­deti Szent Korona viszont már nem szál­lítható: meglehetősen rossz állapotban van, ha kiveszik a nemzeti múzeumi vit­rinből, félő, hogy darabokra hullik az ember kezébe. (Restaurálását egyelőre nem tervezik.) Így az új másolat fotók és rajzok alapján készül, menet közben a Nemzeti Múzeum által megbízott szak­értő ellenőrzi a munkát. A félkész ab­roncsot és keresztpántot a Metal Art au­gusztus 15. körül szándékozik bemutat­ni a szakmának, de 1999. július 30-tól, valószínűleg Esztergomban a közönség is megtekintheti az új koronát. Török Imre, a Metal Art vezérigazga­tója szerint a cég szakmai tapasztalatai miatt esett rájuk a választás. Pedig a Metal Art a rendszerváltás után megjár­ta a poklot. Nem elég, hogy az arany és ezüst feldolgozásában elveszítette ko­rábbi monopolhelyzetét, és leválasztot­ták róla a szervesen ide tartozó pénzve­rést, ráadásul gyanús gyémántügyekbe is keveredett. A dolgozók akkor jártak be munkahelyükre, amikor kedvük szottyant, a kertet felverte a gaz, az öt­hektáros telek épületei pedig lassan enyészetnek indultak - sorolja a reorga­nizációval megbízott vezérigazgató, aki „adoptálta” Bokros Lajos nevezetes cso­magját. Szeptember óta 586-ról 415-re csökkentette a létszámot, de az év végé­ig még tizenöt embertől meg kell vál­niuk. - Két választási lehetőségem volt - mondja. - Megmentem az összes mun­katársat, de elvész a cég. Vagy megmen­tem a céget, és akkor kemény munka árán az alkalmazottak egy részének megmarad a munkájuk. A hagyományokból persze nem lehet megélni. A nagy múltú Pénzverde 1921- ben költözött az Üllői úti huszárlakta­nyába, és egy időben ezerkétszáz ember­nek adott munkát. Itt volt Magyarország pénzverésének, ötvös- és aranyiparának központja. Az idő azonban elrohant a cég fölött. Míg 1990-ig a monopolhely­zetben levő vállalat kénye-kedve szerint diktált az országnak, ma már ezerhat­­száz bejegyzett arany- és ezüstművessel kell versenyeznie. A piac ráadásul meg­lehetősen kicsi: Olaszországban, az eu­rópai aranyművesség központjában évente 560 tonna aranyat dolgoznak fel, Magyarországon viszont csak másfelet, s ebből 150-200 kiló jut a Metal Artra. Török Imre úgy véli, hogy a vállalat a tömegékszergyártásban nem tudja fel­venni a versenyt a kisebb ötvösműhe­lyekkel, de a díszművek, különleges ék­szerek készítéséről nem mondanak le. Sterling ezüstből számtalan katolikus és zsidó kegytárgyat, dísztárgyakat, kely­­heket, tálcákat készítenek. Gálánsabb külföldi árak ötvenezer forintért rendel­hetnek kolozsvári mintás, zománcozott karkötőket. Ezenkívül van ezüst alapú sakk-készlet, tűzzománcozott vitor­láshajó miniatűr vasmacskával, kor­mánykerékkel és tatlámpácskákkal, ék­szertartó doboz gyöngyberakással, és sok egyéb női csecsebecse. És most itt van a korona másolata is. A munkában a Nemzeti Múzeum meg­bízott szakértője igyekszik irányt mutat­ni, de a dolgokat nehezíti, hogy a száza­dok mára kissé megviselték a Szent Ko­ronát. A valósághű másolat elkészítésé­hez tudni kell, hogy melyik része hon­nan érkezett, hogyan szegecselték össze, mikor és miként kerültek rá a zománco­zott díszítőlapocskák és a drágakövek: vajon milyen volt az eredeti formája, mielőtt néhányszor elhagyták vagy a porban meghengergették. Egy, a koro­nával kapcsolatos régi vita is eldőlni lát­szik: a kutatások szerint mégsem két, egy bizánci és a latin koronáról, hanem a kettő szintéziséről, vagyis egy összeillő darabról van szó. Bár mindenben az eredeti valósághű másolatára törekednek, némi eltérés azért lesz. A másolat ugyanis nem aranyból, hanem színezüstből készül, ezt vonják be tartós aranyozással, majd tűzzománccal és a megfelelő kövekkel díszítik. Ára így is hatmillió forint körül lesz, ezt a Nemzeti Múzeumon keresztül a Művelődési és Közoktatási Minisztéri­um finanszírozza. A Metal Art évi más­fél milliárd forintos árbevételéhez ké­pest ez kis tétel, ám erkölcsi értéke Tö­rök Imre szerint felbecsülhetetlen. A koronából egyelőre a színezüst ab­roncs, vagyis az enyhén ovális alsó rész, a jellegzetes kereszt, valamint a kövek foglalatai készültek el. A hihetetlennek tűnő türelemmel, apró, precíz mozdula­tokkal operáló ötvösmesterek most a pár négyzetcentiméteres apostolképeken dolgoznak. Az abroncson összesen tíz - nyolc szögletes és két lekerekített­­ ké­­pecske van, elöl Jézussal, hátul pedig Mihály császárral. A felső keresztpán­ton a nyolc apostol, középen, a kereszt alatt pedig Jézus képe található. Mind­egyik kép egy-egy apró műremek - mondja alig leplezett örömmel Paál László, a koronamásolat készítésével megbízott csapat vezetője. A képek és a kövek az előre elkészí­tett foglalatokba kerülnek majd a ke­resztpánton és az abroncson. A kutatá­sokból az is kiderült, hogy van olyan kő, amelyik az eredeti koronán sem passzol teljesen foglalatába. A drágakő talán el­veszett, és a korrigáló mesternek éppen nem akadt odaillő köve: kicsit megcsi­szolta, aztán úgy gondolta, jó lesz. Ha az eredetin így van, nekünk is ezt kell kö­vetnünk - mondja Paál László. Az augusztusi határidőre meglesz a felső keresztpánt is. Már tárgyalnak az­zal a vállalattal, amelyik a köveket fogja válogatni és csiszolni: egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a koronát két ki­sebb és két nagyobb kék zafír, két almandin és két úgynevezett üvegkő fogja díszíteni. Ez utóbbi összetételében egy eltört pezsgősüvegre hasonlít - mondják a szakértők. A perem tetején található kövek többsége ametiszt, de mivel nincs róluk leírás, csak az üveg­csiszolók tudják majd megállapítani, hogy pontosan milyen kövekre lesz szükség. Török Imre nem tagadja, reményke­dik benne, hogy a „referenciamunka” láttán más, hasonló jellegű feladatokat is kaphat a vállalat. Gedai István, a Nem­zeti Múzeum főigazgatója azonban kér­désünkre elmondta: több másolat készít­tetését egyelőre nem tervezik. Erre talán nincs is szükség, hiszen az országban van koronamásolat - például Kalocsán -, igaz, nem a Nemzeti Múzeum tulaj­donában. Azzal a gondolattal sem fog­lalkoznak, hogy akár a jogarból, akár az országalmából újabb példányokat csi­náltassanak. A Metal Art így egyelőre a koronázási ékszerek miniszettjével „vi­gasztalódhat”: ők gyártják azokat a mi­niatűr koronát, jogart és országalmát tar­talmazó dobozkákat is, amelyeket Göncz Árpád köztársasági elnök szokott ajándékozni illusztris kollégáinak. Inotai Edit A korona abroncsrészén Horváth Károlyné dolgozik BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELEI Egy másik ötvösremek, Szőllősi István a vitorláshajóval

Next