Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. június
1998-06-19
34 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1998. JÚNIUS 19., PÉNTEK _________Lelőhely__________ Budapest első személyben Török András volt az utolsó reményem. Három napja igyekeztem már megtudni valamit a hetedik kerületi Barát utcáról, mindhiába. Pedig ott van az, teljesen inadekvát módon a Csikágó peremén, néhány méterre a nyüzsgő Rákóczi úttól, egy darabka harmincas évek. Egy tucat kellemes ház, nagyra nőtt fák, csönd és béke, vidékies hangulat. Átlapoztam megannyi lexikont, kerületi monográfiát, de nem találtam semmit. Török András Nagy Budapest könyvén azonban nem tudott kifogni a Barát utca. Még egy fél évszázados pesti pletykával is gazdagabb lettem általa: a helyi legenda szerint - mint megtudtam - gazdag gyártulajdonosok vettek itt lakást a barátnőiknek hajdan, így eshetett, hogy némelyik otthon eredeti felszereléséből még a konyha is hiányzott. A Nagy Budapest könyv, amelyet Budapest Főváros megbízásából a napokban adott ki a Corvina, Török András korábbi Critical Guide-jának átírt, bővített, magyar nyelvű változata. Hangsúlyozottan szubjektív hangú útikalauz, tele információval, személyes élménnyel, sztorival és kritikával. S bár a szerző elsősorban nem budapestieknek ajánlja művét, hadd tegyem hozzá: a könyv olvastán nagy meglepetések érhetik mindazokat a fővárosiakat, akik eddig azt hitték, mindent, vagy legalábbis eleget tudnak arról a városról, ahol élnek. Egy biztos: aki végigjárja a könyv által javasolt öt sétát, meglátogatja a csak ínyenceknek ajánlott helyeket, elolvassa a bibliográfiában felsorolt munkákat, felkeresi az érdekesként megjelölt boltokat és antikváriumokat, mi több, végigeszi a szerző kedvenc éttermeit, az perfekt — s egyben kövér — budapesti lesz. Tudni fogja, mi volt egykor a csengetős mozi, melyik volt Budapest első téli építkezése, mióta hiányzik a pont az Akadémia homlokzatán a felirat végéről, s hogy negyven forintot kérnek a Gerbeaud luxusvécéjében, a Király fürdő kabinosának pedig szerény borravaló dukál. A látogató, aki Török Andrástól tanul meg nézni, furcsa és csodálatos dolgokat vehet észre. Egy visszapillantó tükröt valamely Országház utcai palota emeleti ablaka mellett, elhalványult, szinte olvashatatlan feliratot a Bazilika falán - Lenin, Mao, Che, festette be harminc évvel ezelőtt ide valami elkóborolt ultrabalos lázadó esetleg gipszstukkók közé rejtett népköztársasági címereket a Petőfi Sándor utcai hajdani Brammer textilkereskedésben. Török ráadásul szakít végre azzal a hiedelemmel, hogy a turistát csak az érdekelheti, ami régi. Az övé az első olyan útikönyv, amelyben nemcsak a Halászbástya, a Parlament és a Kúria tervezője neveztetik meg, hanem több modern épületé is: nevet kapnak végre a Duna-parti szállodák és a modern irodaházak építészei, ráadásul várostörténeti érdekességgé válik a Vörösmarty téri Elizélt palota, a Roosevelt téri Spenót-ház és több olyan modern lakóépület, amely előtt eddig aligha állt meg turistabusz. A könyvben egyébként én a személyes felütést szeretem a legjobban. A legnagyobb közgyűjtemények kollekciójából a múzeumigazgatók ajánlják a kedvenceiket, miközben ismert pesti figurák hívják fel a figyelmünket a város számukra kedves pontjaira. Ha pedig mindez nem volna elég, bepillantást nyerhetünk Török András életének némely emlékezetes eseményébe: hova járt iskolába, honnan indult a nagyobbik gyerek ovibusza, hogyan viselkedett a Széchényi Könyvtárban a SZOT-díjas munkásdalkutató. Megtudjuk, melyik a kedvenc antikváriuma, taxitársasága, kávéháza, cukrászdája. Szó sincs persze arról, hogy a könyv csak a múltat feszegetné. Ellenkezőleg: hangsúlyozottan aktuális, ír a Nemzeti Színházzal és a Szent György térrel kapcsolatos tervekről, utal a Nemzeti Múzeum XX. századi kiállításáról folytatott vitákra, Habsburg György esküvőjére, sőt azt is megtudhatjuk, hogy az írók Boltját bizony az ott dolgozók privatizálták. Mindentudó könyv tehát Török András ciceronéja, tökéletes eszköz „a 125 éves metropolis teljes körű élvezetéhez”. Fogadjanak el azonban mégis egy jó tanácsot tőlem, csak ezzel felszerelkezve ne merészkedjenek túl a Nagykörúton. N. Kósa Judit Szárnyaló fantázia Hajlamosak vagyunk a fizikai korlátozottságot szellemivel párosítani, habár ennek semmi alapja. A testi fogyatékosnak legfeljebb a lába biceg, fantáziája semmi esetre sem. Kitűnő bizonyítéka ennek a József Attila Művelődési Központban (XIII.1, József Attila tér 4.) ma nyíló Mozgássérült Alkotók Kiállítása. A művek között látható: felszállásra készülődő drótmadárka, rongyszőnyeg, hímzett és horgolt térítők, csendéletek, és egy falécből kifaragott láncsor. A kiállítók életkora tizennyolctól nyolcvanig terjed. A művek július 3-ig tekinthetők meg hétköznap kettő és hat óra között. W. J. PERSONNEL LEASING Munkaerő-szervezési Kft., a Dr. Pendl & Dr. Piswanger Csoport tagja 1012 Budapest, Logodi u. 22-24. Telefon: 214-0162. Fax: 214-0188 A adatbankunkba keresünk: ASSZISZTENS/TITKÁRNOKÉT magas szintű angolnyelv-tudással, számítógépes felhasználói ismerettel. Érdeklődését várja: Fehér Andrásné, Orosz Krisztina. Magyar Posta FELHÍVÁS A Magyar Posta Rt. Budapesti Postacsomag Üzeme hosszú távú telephelybérleményt keres, mely bázishelyről az észak-budapesti kerületek csomagkézbesítését elláthatja. Az üzemegység telepítése a III., a IV. vagy a XIII. kerületben lenne ideális és döntő fontosságú, hogy jó közlekedési kapcsolattal rendelkezzen. Önállóan zárható udvaráról napi rendszerességgel kb. 25 db kézbesítőfurgon indul, valamint nagyobb tehergépkocsik fogadására is számítani kell. Kalkulációk szerint ez minimum 500 m2-es, szilárd burkolatú udvart igényel, melyhez kapcsolódó csarnoképület egy 400 m2-es, földszinten lévő csarnokteret, 4 db 10-15 m2-es irodát és 40 főre szociális blokkot (teakonyha-étkezőt, kétnemű öltözős-zuhanyozós vizesblokkot) tartalmaz. Ajánlatok a Magyar Posta Rt. Budapesti Postacsomag Üzem Beruházási osztálya részére küldhetők. Postacím: 1002 Budapest Telephelyeim: 1087 Budapest, Verseny u. 3., tel./fax: 342-8118/212-es mellék. Előadó: Ráth Miklós, tel.: 342-7700. Koronagyár a laktanyában Az augusztusi határidőre elkészítik a felső keresztpántot is A korona egy kaszárnyaformájú épület második emeletén készül. A kihalt, málladozó folyosókról zegzugos termek nyílnak, bent vagy tizenöt, iskolaszagot árasztó zöld asztal. Körülöttük háromnégy, régi köpenybe bújtatott „szaki” apró dísztárgyakon dolgozik. Éva aszszony a korona másolatának abroncsát, alsó peremét tisztogatja. Kissé megilletődött: cége mégsem gyárt mindennap koronát. A Szent Korona másolatának elkészítésére meghívásos pályázaton a Metal Art Nemesfémipari Rt. (ismertebb nevén a régi Pénzverde) kapott megbízást. Az előzmények ismertek: a Nemzeti Múzeum márciusban hirtelen koronamásolat nélkül maradt, miután az egyik példány végleg az atlantai Carterközpontba távozott, a másik határozatlan ideig Rómában van kiállítva. Az eredeti Szent Korona viszont már nem szállítható: meglehetősen rossz állapotban van, ha kiveszik a nemzeti múzeumi vitrinből, félő, hogy darabokra hullik az ember kezébe. (Restaurálását egyelőre nem tervezik.) Így az új másolat fotók és rajzok alapján készül, menet közben a Nemzeti Múzeum által megbízott szakértő ellenőrzi a munkát. A félkész abroncsot és keresztpántot a Metal Art augusztus 15. körül szándékozik bemutatni a szakmának, de 1999. július 30-tól, valószínűleg Esztergomban a közönség is megtekintheti az új koronát. Török Imre, a Metal Art vezérigazgatója szerint a cég szakmai tapasztalatai miatt esett rájuk a választás. Pedig a Metal Art a rendszerváltás után megjárta a poklot. Nem elég, hogy az arany és ezüst feldolgozásában elveszítette korábbi monopolhelyzetét, és leválasztották róla a szervesen ide tartozó pénzverést, ráadásul gyanús gyémántügyekbe is keveredett. A dolgozók akkor jártak be munkahelyükre, amikor kedvük szottyant, a kertet felverte a gaz, az öthektáros telek épületei pedig lassan enyészetnek indultak - sorolja a reorganizációval megbízott vezérigazgató, aki „adoptálta” Bokros Lajos nevezetes csomagját. Szeptember óta 586-ról 415-re csökkentette a létszámot, de az év végéig még tizenöt embertől meg kell válniuk. - Két választási lehetőségem volt - mondja. - Megmentem az összes munkatársat, de elvész a cég. Vagy megmentem a céget, és akkor kemény munka árán az alkalmazottak egy részének megmarad a munkájuk. A hagyományokból persze nem lehet megélni. A nagy múltú Pénzverde 1921- ben költözött az Üllői úti huszárlaktanyába, és egy időben ezerkétszáz embernek adott munkát. Itt volt Magyarország pénzverésének, ötvös- és aranyiparának központja. Az idő azonban elrohant a cég fölött. Míg 1990-ig a monopolhelyzetben levő vállalat kénye-kedve szerint diktált az országnak, ma már ezerhatszáz bejegyzett arany- és ezüstművessel kell versenyeznie. A piac ráadásul meglehetősen kicsi: Olaszországban, az európai aranyművesség központjában évente 560 tonna aranyat dolgoznak fel, Magyarországon viszont csak másfelet, s ebből 150-200 kiló jut a Metal Artra. Török Imre úgy véli, hogy a vállalat a tömegékszergyártásban nem tudja felvenni a versenyt a kisebb ötvösműhelyekkel, de a díszművek, különleges ékszerek készítéséről nem mondanak le. Sterling ezüstből számtalan katolikus és zsidó kegytárgyat, dísztárgyakat, kelyheket, tálcákat készítenek. Gálánsabb külföldi árak ötvenezer forintért rendelhetnek kolozsvári mintás, zománcozott karkötőket. Ezenkívül van ezüst alapú sakk-készlet, tűzzománcozott vitorláshajó miniatűr vasmacskával, kormánykerékkel és tatlámpácskákkal, ékszertartó doboz gyöngyberakással, és sok egyéb női csecsebecse. És most itt van a korona másolata is. A munkában a Nemzeti Múzeum megbízott szakértője igyekszik irányt mutatni, de a dolgokat nehezíti, hogy a századok mára kissé megviselték a Szent Koronát. A valósághű másolat elkészítéséhez tudni kell, hogy melyik része honnan érkezett, hogyan szegecselték össze, mikor és miként kerültek rá a zománcozott díszítőlapocskák és a drágakövek: vajon milyen volt az eredeti formája, mielőtt néhányszor elhagyták vagy a porban meghengergették. Egy, a koronával kapcsolatos régi vita is eldőlni látszik: a kutatások szerint mégsem két, egy bizánci és a latin koronáról, hanem a kettő szintéziséről, vagyis egy összeillő darabról van szó. Bár mindenben az eredeti valósághű másolatára törekednek, némi eltérés azért lesz. A másolat ugyanis nem aranyból, hanem színezüstből készül, ezt vonják be tartós aranyozással, majd tűzzománccal és a megfelelő kövekkel díszítik. Ára így is hatmillió forint körül lesz, ezt a Nemzeti Múzeumon keresztül a Művelődési és Közoktatási Minisztérium finanszírozza. A Metal Art évi másfél milliárd forintos árbevételéhez képest ez kis tétel, ám erkölcsi értéke Török Imre szerint felbecsülhetetlen. A koronából egyelőre a színezüst abroncs, vagyis az enyhén ovális alsó rész, a jellegzetes kereszt, valamint a kövek foglalatai készültek el. A hihetetlennek tűnő türelemmel, apró, precíz mozdulatokkal operáló ötvösmesterek most a pár négyzetcentiméteres apostolképeken dolgoznak. Az abroncson összesen tíz - nyolc szögletes és két lekerekített képecske van, elöl Jézussal, hátul pedig Mihály császárral. A felső keresztpánton a nyolc apostol, középen, a kereszt alatt pedig Jézus képe található. Mindegyik kép egy-egy apró műremek - mondja alig leplezett örömmel Paál László, a koronamásolat készítésével megbízott csapat vezetője. A képek és a kövek az előre elkészített foglalatokba kerülnek majd a keresztpánton és az abroncson. A kutatásokból az is kiderült, hogy van olyan kő, amelyik az eredeti koronán sem passzol teljesen foglalatába. A drágakő talán elveszett, és a korrigáló mesternek éppen nem akadt odaillő köve: kicsit megcsiszolta, aztán úgy gondolta, jó lesz. Ha az eredetin így van, nekünk is ezt kell követnünk - mondja Paál László. Az augusztusi határidőre meglesz a felső keresztpánt is. Már tárgyalnak azzal a vállalattal, amelyik a köveket fogja válogatni és csiszolni: egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a koronát két kisebb és két nagyobb kék zafír, két almandin és két úgynevezett üvegkő fogja díszíteni. Ez utóbbi összetételében egy eltört pezsgősüvegre hasonlít - mondják a szakértők. A perem tetején található kövek többsége ametiszt, de mivel nincs róluk leírás, csak az üvegcsiszolók tudják majd megállapítani, hogy pontosan milyen kövekre lesz szükség. Török Imre nem tagadja, reménykedik benne, hogy a „referenciamunka” láttán más, hasonló jellegű feladatokat is kaphat a vállalat. Gedai István, a Nemzeti Múzeum főigazgatója azonban kérdésünkre elmondta: több másolat készíttetését egyelőre nem tervezik. Erre talán nincs is szükség, hiszen az országban van koronamásolat - például Kalocsán -, igaz, nem a Nemzeti Múzeum tulajdonában. Azzal a gondolattal sem foglalkoznak, hogy akár a jogarból, akár az országalmából újabb példányokat csináltassanak. A Metal Art így egyelőre a koronázási ékszerek miniszettjével „vigasztalódhat”: ők gyártják azokat a miniatűr koronát, jogart és országalmát tartalmazó dobozkákat is, amelyeket Göncz Árpád köztársasági elnök szokott ajándékozni illusztris kollégáinak. Inotai Edit A korona abroncsrészén Horváth Károlyné dolgozik BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELEI Egy másik ötvösremek, Szőllősi István a vitorláshajóval