Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. július
1998-07-30
32 NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1998. JÚLIUS 30 ., CSÜTÖRTÖK A fővárosi orfeumok tündöklése és bukása A század elején kitört orfeumalapítási láz elsöpörte a kétes hírű zengerárokat, kávéházakat. Orfeumban való fellépést az Országos Színészegyesület 1901. október 4-től engedélyezte tagjai részére. Első ilyen irányú engedély a Fővárosi Orfeumra vonatkozott. Gyárfás Dezső Orfeum című könyvében így lelkendezik: „...szinte illatuk van a Sugár úti fáknak, amikor lopva szöktem az orfeum felé... délutánonként a Hajós utcai Herzmann orfeumba, aztán a Wekerlébe, ahol Solti Hermin táncolt Dezső fivérével, nagyszerűen. Solti később királyné lett, Király Dezsőné. Itt táncolt Göndör Aurél mezítlábas kanászokkal. A Caffé Beliczayban kártyáztak a hírességek, majd éjfél után jöttek a kupié és darabírók, s zengett az utcákon a sok orfeumkupié - a nagyszerű Pest valóban egy grandiózus orfeum volt akkor.” A szerelmes kapitány Az első nagyszabású orfeum, az Új Világ a Vígszínház telkén állt, a garázdálkodások napirenden voltak, így a tulajdonos egy hatalmas embert szerződtetett Kluge-nak hívták aki a szép szóra nem hallgatókat rövid úton az ajtó elé helyezte. Tüköry sörgyáros százhúsz táncosnőt szedett össze, minden délután 3 órától fiákerek és omnibuszok sora várta a vendégeket a Nyugati pályaudvarnál. Fordulatot hozott Thaisz Elek rendőrkapitány kinevezése, nemcsak mert beleszeretett a mulató kasszatündérébe, Reich Fannyba, feleségül is vette, hanem mert kötelezővé tette a magyar szót a caffé-chantonokban, a zengerárokban. 1894-ben nyitotta meg Somossy (Singer) Károly a Nagymező utca és Mozsár utca sarkán az Első Fővárosi Orfeumot. Az épületet a bécsi Fellner és Helmer tervei szerint átépíttette. Az orfeum szép hatású nézőtere a színpad felé lejtősen haladt, barokk stílusú architektónusú kiképzése a korra jellemző túlcifrázottsága ellenére is harmonikus volt. A nézőtéren vacsorázni lehetett, a felső karzaton büféasztalok álltak, szép és elegáns „buffet-hölgyek” ellenőrzésével. Tágas foyer-en keresztül jutunk az orfeumhelyiségbe, melynek földszintjén és két emeletre osztott nézőterén ezernégyszáz vendég fér el. A színpad pedig, mely a technika legújabb vívmányaival felszerelt, éppoly nagy terjedelmű, mint a Népszínházé. Az utcai részen kávéház van, mely költséges berendezésével, festészeti és szobrászati díszítésével ugyancsak érdekes látványosság. Akik az orfeumban nyújtott látványosságokkal még nem elégítették ki szórakozási vágyukat, rendszerint betérnek a kávéházba is, hol a balett- és énekkar hölgyei szívükbe fogadják az ismerősöket, bájos virágáruslánykák lekötelező mosollyal kínálják virágjaikat, és a nimfák pezsgővel és cognackal kedveskednek. A második emeleti télikertről az előadást is végig lehet nézni. Az előadások két részre oszlanak: balett- és énekes játékokra és nemzetközi művészek mutatványaira (kötéltáncosok, angol clownok, zenebohócok, tornászok, magasugrók, kígyóemberek, erőművészek és imitátorok - busásan megfizettetik magukat. Itt lépett fel Yvette Guilbert, Fregoli, az átváltozó művész, Cody, a trapézról lövöldöző ezredes, a Martens nővérek, Rienzi Mariska, de a koronázatlan királynő Carola Cecília, akire például Lazarovics bácskai nábob egy év alatt ráköltötte egymilliós örökségét. Sokáig műsoron volt a Bogár Imre című darab, melyben Carola betyárruhában, lovon vágtatott be a színpadra, a zsinórpadlásról aláhullatott vadkacsákra lövöldözve. Az igazi nagy sikert mégis az operett hozta meg: Rosenzweig Vilmos karnagy Frauen Bataillon (Asszonyregiment)-ja, ahol az itt először alkalmazott reflektorok fényében Carola Cecília és vagy kétszáz, válogatottan szép leány feszes uniformisban beleénekelte magát a látogatók szívébe. A pesti éjszakai élet népes női seregének sok magas rangú, jóval több alacsony rangú és rengeteg legalacsonyabb rangú zsoldosa volt, de a legmagasabb rangot - ha a sikereken mérjük - alighanem Carola Cecília érte el. Azok az íróink akár nagyok, akár kisebbek akik a millenniumi idők hangulatát kívánták megeleveníteni, nem kerülhették ki, hogy e szépség hódításairól meg ne emlékezzenek. Történt pedig egy szép napon, hogy Carola Cecília — akiért Krúdy Gyula szerint egyformán rajongtak öreg börziánerek és ifjú grófok - ezerkétszáz forint értékű téli ruhát adományozott a szegény iskolás gyerekeknek. Ezt a nemes tettét Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter hivatalosan és nyilvánosan köszönte meg. Ez a levél elindította az újságcikkek lavináját. Minden lap erkölcsi kötelességének érezte, hogy hozzászóljon a nagy kérdéshez: illik-e egy miniszternek nyilvánosan megköszönnie egy — enyhén szólva — két Orfeum olyan mulatóhely, ahol a közönség asztalok mellett fogyaszthatott, míg a színpadon vagy a parketten artistaszámok, énekes színművek, kuplék váltakoztak... A legrégibb orfeumkomplexum, a városligeti Ősbudavár a millennium alkalmából épült, a legnívósabb és leghoszszabb életű a Royal Orfeum és a Moulin Rouge volt. (Magyar Színházművészeti Lexikon. Akadémiai Kiadó 1994.Étes hírű hölgy jótékony adományát. Hogy mi lett Carola Cecíliával? Nem tudja senki. Egyesek szerint elvette egy bácskai operaénekes, mások szerint penziót nyitott. Eltűnt. Mint annyi más nagy csillag a régiek közül. Az öngyilkos őrgróf . Somossy hozatta Pestre a Barrison lányokat, kiknek titka az volt, hogy a legártatlanabb arccal énekelték a legpikánsabb dalokat. A mulatókba járó férfiak tömegesen rakták hódolatukat a lányok kecses lábai elé. Egyikük, Csáky Pallavicini Artúr őrgróf Barrison Ethel miatt öngyilkos lett. Somossy költekező életmódja meghozta az előrelátható csődöt. Előbb Albrecht Károly, majd 1900-ban Waldmann Imre megvásárolta, ekkortól Fővárosi Orfeum. (Somossy igen szegényen, hónapos szobában halt meg, orfeumával szemben.) Waldmann vezetése alatt a műsoron változatlanul külföldi artisták (sőt Reinhardt és berlini együttese is), a német nyelvű műsorban Baumann Károly, Huszár Pufi és Gyárfás Dezső magyar kupléi - mert ott van már Gyafi is az eleinte maga írta, majd Zerkovitz Berger Zsigájával, a Panama Mamóval, az orficsekről énekelt kupléival. Waldmann adott helyet Zoltán Jenő Tarka Színpadának, az első magyar nyelvű kabarénak, melynek műsorát olyan írók írták, mint Molnár Ferenc, Heltai Jenő. A rendező Beöthy László volt, a színészek kitűnők, de a közönség számára túlságosan újszerű ez a műsor. A Tarka Színpad az orfeum műsorán belül megbukott: amikor a kabarét elkezdték, az orfeum közönsége fölállt, és elment vacsorázni. A Színészszövetség meg-megtiltotta tagjainak fellépését az orfeumokban. A húszas években kétszer is megkíséreltek itt kabarét játszani, míg végül 1922- ben operettszínházzá lett. Ekkorra eltűnt már a Király utcai Berger pince, a fess Berger pince a fess Berger Málcsival, a Feuchtinger Dalcsarnok (amiből a Kék Macska lett) Waldau Zsanettel. A Friedmann Orfeumból Kristálypalota lett, s közben jó hírre tett szert a Folies Caprice a Gerlóczy utcában, ahonnan átköltöztek a Révay utca 18.-ba. Fő erősségei Rott Sándor és Steinhardt Géza, legnagyobb sikerük a kávéházi életből ellesett Kalábriász parti című bohózat. Vendége volt Szinyei Merse Pál, Lechner Ödön, Hermann Lipót, Ignotus, Ady, Krúdy, Szép Ernő. A harmincas években színház lett. A Royal Orfeum az Erzsébet körút 31. szám alatt 1908. október 3-án nyílt meg. Építtette Keleti Hermann és Fodor Oszkár. A főváros legszínvonalasabb mulatóhelye, legnagyobb varietéje volt. 1909- től Braun Sándor és Föld Aurél, 1910-től Bálint Dezső, 1919-től Zerkovitz Béla, 1923- tól Tarján Vilmos, majd Schmidt Mihály cirkuszigazgató, végül Somogyi Kálmán vezette. Főrendező Herczeg Jenő, karmester Márkus Alfréd, díszlettervezője évtizedekig Vogel Eric volt.1933 után zenés operettszínház, 1935-től Royal Színház, 1940-ben Royal Varieté Színház Falussy István, 1941-től Royal Revüszínház Heinemann Sándor vezetésével. 1929-ben Josephine Baker, 1930-ban Grock, Joshnis Kék Madár együttese, Charlie Rivers társulata, Bob Gray világrevüje vendégszerepeit itt. A háború után, 1945. május 7-én elsők közt nyitotta meg kapuit Royal Revü Varieté néven, igazgatója Szentiványi Kálmán és Gonda György, majd Ehrenthal Teddy, a neves artista szakember volt. 1951-től Fővárosi Vígszínház néven operetteket játszott, Fehér István vezetésével. Első emeletén három kabaré működött: 1913-1920-ban a Sörkabaré, Szőke Szakáll vezetésével, 1920-tól Kőváry Gyula Bonbonniere-je, 1924-ben Fritz Ödön Papagáj Kabaréja. A Sörkabaréban kezdte pályáját Salamon Béla. A konferansziék közül Nagy Endre, Kőváry Gyula, Rátonyi Róbert, Szentiványi Kálmán szerepelt itt. Az épületet 1955-ben lebontották, ma az éppen felújítandó Madách Színház otthona. Az ezerkilencszázas évek elején megjelent a Nagymező utca 22-24.-ben Wabits Lujza, megvette az egész házat, s megnyitotta benne a Jardin D’Hivert. Ezzel a mulatóval világvárosi látványossággal gyarapodott a főváros. Az épület kívülről is művészi néznivalót nyújtó. A legmodernebb és legművésziesebb építési alkotások egyike. Merxbauer Alajos, fiatal építőművész tervezte. Tíz méter széles, márványfalakkal környezett, tündöklő villanyfényben úszó portál vezetett a mulatóba. Három szárnyas ajtó nyílt a két emelet magasságú színházterembe. A falak, valamint a mennyezet márvánnyal és aranymozaikokkal kirakva, a bútorok és a berendezés egyéb tárgyai kiváló műipari alkotások. A színpaddal szemben levő félemeleten másik látványosság hódítja a szemeket: a télikert, a nagyszerű bárral. Az összes berendezés amellett, hogy előkelő, igen intim, úgyhogy még a legkényesebb ízlésű ember is jól érezheti magát benne. Kellemes specialitása a mulató összes helyiségének a központi fűtés és a legújabb rendszerű villamos szellőztetés. Az építés műgondot igénylő nehéz munkáját Weinrek Fülöp, ismert műépítész végezte, aki ezzel ismét igazolta, milyen kiváló szakember. A jómódú háztulajdonosnő virágáruslányként kezdte pályáját, majd az Úsbudavár pezsgőspavilonjában bizonyította üzleti érzékét. Műsorában magas színvonalú artistaszámok, élőképek mellett Boross Géza, Medgyaszay Vilma is fellépett. Nemcsak a figyelmes kiszolgálásra fordított nagy gondot, hanem a műsorra is. A műsor fénypontja a harminctagú zenekar volt, amelyet a tizenhét éves Rozsnyai Sándor vezényelt bravúrosan. Műsoraiban fellépett Trude Voigt dizőz, Sent M’ahesa indiai tánccsoda, Rudolf Schildkraut, Carl Nagelmüller, Gizella Werbezirk és más külföldi artista mellett Somogyi Nusi, Újvári Károly, Kabos Gyula, Szőke Szakáll, Rátkai Márton, Érckövi László, Szalontai Ferike, Király Ernő. Itt, a télikertben nyitott kabarét 1919-ben Nagy Endre, de mindössze két műsort mutatott be. Wabits Lujza még egyszer, 1936-ban a Nagymező utca 30. alatt Atelier néven nyitott dancing bárt. A Somossy, illetve Fővárosi Orfeum jobb oldalán az egykori kávéház és télikert helyén 1922-ben Keleti és Riebner megnyitotta a Moulin Rouge-t, mely a főváros legelegánsabb szórakozóhelye lett. Vörös neonfényű forgó szélmalom a reklám, technikai berendezése európai színvonalú, szeparés, páholyai süllyesztő berendezéssel, rejtett világítással, kivilágított forgó táncparkettjén elsőrendű hazai és külföldi varieté- és kabaréművészek léptek föl. Éjszakánként négy műsort mutatott be, produkciói túlnőttek a lokálkereteken. Amíg a műsort adták, nem volt felszolgálás. 1930-ban Flaschner Ernő és Evetovics János bérelte, kitűnő szereplőgárdája közt volt Herczeg Jenő-Komlós Vilmos, Komlós Juci, Kiss Manyi, Feleki Kamill, a két Latabár és mások. Díszlet- és jelmeztervezője mindvégig Vogel Eric volt. Miss Arizona A Komor Marcell és Jakab Dezső által tervezett Jókai tér 10. sz. alatti szeceszsziós épület földszinti helyisége eredetileg az Edison filmszínház céljára épült. Később a viharos múltú UHU mulató működött benne, majd rövid ideig Pelikán név alatt a megszűnt Apolló Kabaré gárdája lépett föl színpadán. 1927 szeptemberében nyitott itt Komédia Orfeum néven Rott Sándor mulatót, illetve kabarét. Egy év múlva Somogyi Károly vette át a vezetést, s azt 1938-ig igazgatta, ezután Perényi József, 1944-ig Misoga László vezette. Főleg kabarészámokkal - Salamon Béla, Pethes Sándor, Dénes György, Érczkövi László, Ferenczy Károly, Türk Berta, Solti Hermin, Radó Sándor és mások vitték sikerre a műsort a varietészámok mellett. 1932-ben a Moulin Rouge-nak nagy vetélytársa akadt: a szemközt megnyíló Arizona a mulatóhelyek újabb típusát képviselte, amely nem adott többé kabarétréfákat, jeleneteket, magánszámokat, csak tiszta revüműsort énekszámokkal kombinálva. Rozsnyai Sándor feleségével, Senger Mariskával (ki Sugár Mici néven a Casino de Paris-ban táncolt) vagy tizenöt évig egy truppal járták a világot, összegyűjtöttek annyit, hogy megvásárolhatták a Nagymező utcai házat, s berendezhették mulatójukat. Micsoda őrült ötlet! Szemben a Moulin Rougezsal lokást nyitni! De hihetetlen szorgalommal és szaktudással dolgoztak, olykor hat hétig is próbáltak egy műsort. Rozsnyainé tervezte a kosztümöket, a görlöknek külön fodrászt, kozmetikust tartottak. Rozsnyai pedig olyan ötletes technikusnak és rendezőnek bizonyult, hogy az Arizona műsora csakhamar felülmúlta a nagy párizsi revükét is. A viszonylag kis helyiségben középen forgószínpad, amely embermagasságúra is felemelkedett, és a beeresztő függönnyel a jelenetek gyorsan követhették egymást. A süllyeszthető, vagy emelhető páholyok fölött a különböző technikai trükkök és fényeffektusok segítségével a táncosnők a „levegőben röpdöstek” vagy a hatalmas, leereszthető kristálycsillárról léptek a színpadra. Az Arizona vendége volt a walesi herceg, a kapurtalai maharadzsa, Szergej Voronov és még sok átutazó híresség. A mulató kitűnően ment, Nyéken földbirtokot vásároltak, az asszony ékszerei félmilliót értek. A törzsközönség a negyvenes évektől lassan kicserélődött, egyre több német „gazdasági és kereskedelmi szakember” kezdett idejárni, akik figyelmeztették az asszonyt, váljon el zsidó férjétől. Ő erre nem volt hajlandó. A német megszállás után Lajos fiuk elvette feleségül a mulató sztárját, La Bella Mártát, s a bevagonírozás előtt agyonlőtte magát. Az asszony előzőleg kétszer hozta vissza férjét a munkaszolgálatból, amikor egy este német katonai autó jött érte, és a Duna-partra vitte. A Miss Arizona életét kioltó golyó - jelképesen - a magyar mulatók sokszínű történetére is pontot tett. Alpár Ágnes Ártatlan arcok, pikáns dalok A Fővárosi Orfeum a Nagymező utcában. Ma a Moulin Rouge és a Budapesti Operettszínház található benne A Somossy Orfeum plakátja, 1896