Népszabadság - Budapest melléklet, 1998. november
1998-11-18
NÉPSZABADSÁG BUDAPEST 1998. NOVEMBER 18., SZERDA 29 Tisztújítás a Füstölgők Társaságában A civil szervezet Az éppen egy éve alakult Füstölgők Társasága a múlt hét végén tartotta tisztújító közgyűlését. A dohányzó és nem dohányzó tagok ismét megerősítették civil szervezetük fő céljait: kulturált együttélés a füstmentesekkel, párbeszéd a dohányzást végletesen ellenzőkkel, tiltókkal is, tolerancia saját szabadságjogaik gyakorlása iránt. A budai sportcentrumban békés füstölésre és némi közéleti füstölgésre gyűlt össze a Füstölgők Társasága. Tagjai között van népművelő, könyvtáros és művészember, szociológus és ingatlanközvetítő, de orvos és szenvedélybetegekkel foglalkozó rendőrtiszt is. Nem mindenki dohányzik, az „absztinensek” azért vesznek részt szívesen, mert a finom pipadohány illata mellett kedvelik a türelmes hangvételű eszmecserék légkörét. A társaság nem reklámozza a dohányzást, kitér a gyártók és a kereskedők lobbyérdekei elől. Vallja viszont, hogy militáns és türelmetlen fellépés helyett kulturált párbeszéd szükséges dohányzók és nem dohányzók között. Aki nem bírja vagy nem szereti, arra sose fújnak füstöt — sem valóságosan, sem képletesen. Viszonzásul megkívánnák, hogy ne a füstölőket, pipázókat, szivarozókat, tubákolókat kiáltsák ki első számú közellenségnek. A társaság tagjai a közgyűlésen mélyen egyetértettek az újraválasztott tiszteletbeli elnök, Jancsó Miklós megfogalmazásával: - Az egészségre annyi minden káros, az italtól a drogig, a vegyszeres élelmiszertől a veszélyes hulladékig. Talán a legártalmasabb mindennapi környezetünkben élni, akár biciklizünk, gyereket sétáltatunk vagy egyszerűen csak gyalog járunk. A világban erősödő fundamentalizmus szít olyan mesterséges indulatokat, mint az „aki rágyújt, az fölnégyeltetik” jellegű fenyegetőzés. A Füstölgők Társasága békés szervezet, abban talán túl békés is, hogy nem figyelmeztet elég hangosan a bűnbakkereső agresszivitás, a társadalmi pótcselekvés veszélyeire - mondta a filmrendező, aki szivarozás helyett most a pipára gyújtás nemes szertartását mutatta be a füsttársaknak. A szintén újjáválasztott alapító elnök, dr. Fodor Péter kezdeményezésekről és eredményekről számolt be. A Füstölgők Társasága, mint bejegyzett civil szervezet, tavaly jelen tudott lenni olyan bizottságokban, döntés-előkészítő testületekben, ahol a nemdohányzók védelmére készülő törvényről tárgyaltak. Egyre többen látják be, hogy hatósági kényszerrel, büntetéssel és tiltással egy csapásra sem a dohányzást nem lehet megszüntetni, sem a honi egészségi állapotokat megjavítani. A társaság megkeresésére rokonszenvvel reagáltak közéleti személyiségek, országgyűlési képviselők - nemdohányzók és különböző pártokhoz tartozók. A belső szervezeti élet pedig biztató: a budapesti és a vidéki páholyok működése szabad, független civil szerveződés baráti és barátságos öszszetartó erejét mutatja. A füstölgők közgyűlésén senki sem kapott nikotinmérgezést. Több dohány se fogyott, mint bárhol másutt a városban. Pihenésképpen a résztvevők eszmét és pipadohányt cseréltek, megtárgyalták a jó szivar drágaságát, a finom cigarettapapírok és tubákosszelencék megújuló divatját. Közben békésen pöfékelve hallgatták Cseh Tamás füstölgőtársuk régi és új dalait. Hámory Gabriella célja: kulturált együttélés és párbeszéd a dohányzás ellenzőivel Fodor Péter az alapító, Jancsó Miklós, a tiszteletbeli elnök rétheg prikkel tamás felvétele Lifttel? A magasba?! Ha az inkvizítorok korában általános lett volna a lift a házakban, használatukat a hit szigorú védelmezői biztosan beiktatták volna kínzóeszközeik közé. A sötét középkor emberének azonban szerencséje volt, neki csak az egyszerű vízpróbát, a kerékbetörést, esetleg a máglyán való elégetést kellett elszenvednie. Ő még gondtalanul nekivághatott a többemeletes paloták széles lépcsőinek, a szűk és sötét templomtornyokba vezető kanyargós grádicsoknak. Csak nekünk, a XX. század elkényelmesedett, a technika és a civilizáció által elkényeztetett korcs utódoknak jutott osztályrészül, hogy e csúcsvívmány, a lift minden gonoszságával szembenézzünk. De kezdjük az elején, nézzük, milyenek is a pesti liftek. Leggyakrabban a lakóházakban találkozunk velük, természetesen kizárólag a négyemeletesnél magasabbakban. A háromemeletes, régi paloták és bérházak vagy a négyemeletes panelek ugyanis nem érdemelték ki ezt a kitüntetést. Hogy ezzel rosszabbul vagy jobban jártak-e a lakók, az csupán nézőpont kérdése, s a mi történetünk szempontjából pillanatnyilag lényegtelen is. Vegyük hát górcső alá a liftes házakat. Valamennyien jártunk már olyan épületben, ahol polgári, mondhatnánk úri liftek működnek. A szállítószekrények szép, mahagónibarnára pácolt fából készültek, egyik oldalukon valaha tükör feszített, alatta keskeny ülőkével. Jobb helyeken a padlót még piros szőnyeg is borította. Az emeleteket látható számok jelölték, úgy szemmagasságban, s nagy, kiálló és stabil rézgombok benyomásával lehetett elindítani, a kívánt emeletre irányítva a liftet. Az ilyen helyeken a szállítószekrény igényesen elkészített kovácsoltvas ketrecben járt fel s alá, elhúzható ajtaja is csupán egy hasonló gondossággal megkomponált kovácsoltvas ajtó kinyitása után volt elérhető. Hajdanán hangtalanul suhantak a földszint és a legmagasabb emelet között. Ma már többnyire szőnyegtől megfosztottan, elhomályosult tükörrel, nyikorogva és szuszogva küzdenek magassággal, mélységgel, tetézve a bennük utazók baját azzal is, hogy minden emeleten hatalmasat kattannak, mintha ott akarnák örökre kilehelni a lelküket. Hagyjuk most magukra az igencsak megfáradt, immár csupán öreg, kiszolgált londinerekre emlékeztető lifteket, forduljunk a modernebbek, a fiatalabbak felé. Hát persze, hogy a lakótelepi házakban szolgálatot teljesítőkre gondolunk. Mert ezek már nem úriasan előkelőek, még csak megfáradt londinerekre sem emlékeztetnek, leginkább egy igyekvő portáshoz vagy villamoskalauzhoz hasonlíthatnánk őket. Megközelítésükhöz sem kell holmi elegáns kovácsoltvas ajtón keresztülverekednünk magunkat, ajtajuk egyetlen gombnyomásra feltárul, s megmutatja a meztelen valóságot, az egyszerű, burkolatlan, műanyag borítású vaslemezt. (Hacsak valamelyik művészi hajlamú lakó össze nem firkálta érthetetlen és csúnya graffitivel.) Az emeleteket jelölő számokat rég kikaparta valamelyik játékos kedvű embertársunk, csak találomra célozhatjuk meg a kívánt emeletet, de nem baj, mert még így is közelebb jutunk célunkhoz, mint ha továbbra is a földszinten toporognánk. Az apró emeletjelző gombok amúgy is csak nehezen megnyomhatók, ha egyáltalán működnek. Nem úgy, mint az ajtó, amely ha akarjuk, ha nem, ránk zárul, s mi rögvest egy szűk és kényelmetlen gardróbszekrényben érezhetjük magunkat, amelyről nem tudhatjuk, hogy mozog-e, vagy áll, de a klausztrofóbia valamennyi tünetét megfigyelhetjük magunkon. Nos ezek a liftek kétségtelenül gyorsabbak elődjeiknél, viszont gyakrabban is szakadnak le. A liftszerelők szerint legtöbbször a nem rendeltetésszerű használat miatt, ám ezt a meghatározást a lakók legtöbbször sértődötten visszautasítják. S íme, elérkeztünk a legifjabb és legmodernebb generációhoz. Bár még kiskorú, leginkább mégis temetkezésivállalkozó-liftnek nevezhetnénk. Acéltól és nikkeltől csillog, szekrénye többnyire üveg vagy átlátszó műanyag. Az emberben óhatatlanul azt az érzést kelti, hogy üvegkoporsóban suhan ég és föld között. Az épület és a liftház nagyságától függően készülhet egy- vagy többszemélyes üvegkoporsó-formában. Tériszonyos embertársainknak nem ajánljuk. S ezzel megérkeztünk a közliftek világába. Mert a műanyag-nikkel, átlátszó csodát még a pénzhiánytól és a jó ízléstől leginkább elrugaszkodott, ma született multi-multimilliomos sem engedi meg magának, pusztán közintézmények hivalkodnak vele. Persze közülük is csak a puccosabbak. Szegényebb közintézménynek ócskább lift jár. Alapkövetelmény, hogy hűen tükrözzék az intézmény szellemét, amelyikben működnek. Ha például egy kórházban akarunk lifttel az emeletre jutni, meg kell várnunk, amíg betegesen és nyögve leérkezik a földszintre, hogy aztán akaratunk ellenére először az alagsorba menjen a második emelet helyett, arra figyelmeztetve bennünket, fölösleges minden sietség, a végső út úgyis a proszektúrára vezet. Most beszéljünk egy kicsit a modern irodaházak, esetleg minisztériumok gyorsliftjeiről. Lélegzetelállítóak. Már ha az ember minden gombot benyom az indításkor (emeletszám, ajtó becsuk, expressz gyorsaság). Mire kifújnánk a földszinten beszívott levegőt, már ott is vagyunk a kívánt szinten. Itt aztán hipp-hopp ki kell ugranunk az ördöngös masinából, mert ha hívják, lelketlenül, de kötelességtudóan továbbszáguld. Így figyelmeztet bennünket arra, hogy legfőbb dolgunk ez épületben a fölfelé törekvés vagy a legfelsőbb emeleti büfé. S hogy milyen a jó APEH-lift? Ha hívjuk, lassan és döcögve jön, hogy amikor már épp a megterhelő, de stabilan álló lépcsőt választanánk helyette, váratlanul megérkezzen, s álnokul belsejébe csalogasson bennünket. Aztán, ha beléptünk, következik a haddelhadd. Arra kényszerít mindenkit, hogy magára csukja az ajtót, és elindul fölfelé. Két emelet között félúton úgy tesz, mintha le akarna szakadni, csak azért, hogy gyönyörködhessen a benne álló gyötrelmeiben, s meghallgassa, hogyan tud káromkodni. Fél méterrel följebb csuklik egyet, s megint lefelé kezd száguldani, hogy újabb, erőteljesebb csuklás után ismét elkezdjen döcögni fölfelé. Az első emelet után olyanná válik, mint egy részeg foxtrott-táncos, igaz, tánctudását függőleges relációban adja elő, kettőt fölfelé, egyet lefelé. Ilyenkor utasa azon kezdi törni a fejét, hogyan is volt az esti ima, káromkodni nem mer, mert ki tudja, hátha már nem is lesz ideje meggyónni... A kígyólelkű lift végül egy minden eddiginél erőteljesebb csuklással mégiscsak fölküzdi magát majdnem a kívánt szintre, de néhány centivel a kellő magasság előtt megáll, hogy az ajtaját még véletlenül se lehessen kinyitni. Ilyenkor a benne reszkető és verítékező delikvens elhatározza, ha egyszer kiszabadul a gyilkos szorításból, azonnal az előadóhoz rohan, s mindent bevall. Még azt is, hogy nem ő vett ceruzát nyolcvanért, csupán a kollégájától kérte el a számlát, hogy megtévessze a magas APEH-igazgatóságot, s rongyember módjára visszaigényelje az áfát. E gondolatsor felvillanása után végrevégre kinyílik az átkozott ajtó, csak a belső világítás alszik ki váratlanul. Az ember torkában dobogó szívvel, reszkető inakkal, de megtisztult lélekkel kilép a neonfénytől ragyogó folyosóra, s elindul egy anyagilag szegényebb, de lélekben gazdagabb jövő felé. Fogadalmát, hogy soha többé nem száll liftbe, örökre megtartja, s este boldogan magyarázza gyermekeinek, hogyan lesznek gazdag szegények. Mit tetszik mondani ? Hogy nekem klausztrofóbiám, üldözési mániám és tériszonyom van ? Esküszöm csak azóta, amióta lifttel járok. Millei Ilona Civil Budapest A komolyzene kedvelőinek Az Óbudai Társaskör Komolyzenei Klubjában (III. kerület, Kiskorona utca 7.) ma délután 5 órakor Szitás Mariann énekszakos növendékei adnak hangversenyt. Irodalombarátok találkozója A Kaposváron működő Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság rendszeres irodalmi esteket szervez Budapesten, ahol a „Somogyországban” élő és alkotó írókkal, költőkkel találkozhatnak a fővárosiak. A következő találkozót november 19-én, csütörtökön este 6 órakor rendezik a Rátkai Klubban (VI. kerület, Városligeti fasor 38.). Kiállítás az iskolában A Művészetbarátok Egyesülete számos kiállítóhelyének egyike a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola. Ezúttal Zajácz András festményeiből rendeznek kiállítást, amelynek megnyitója november 19-én, csütörtök délután fél 6 órakor lesz. A kiállítást nemcsak a diákok, hanem bárki megtekintheti december 16-ig a XIV. kerület, Kerepesi út 124. szám alatt. Világjárók A Világjárók Klubjának vendégei november 20-án, péntek este 6 órakor Balogh György Iránról szóló úti beszámolóját hallgathatják meg a Marczibányi Téri Művelődési Központban. Na mi újság, Wágner úr? Hogy valójában ki lesz azon a napon Wágner úr, csak a helyszínen derül ki. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Társasági körében november 21-én, szombaton este 7 órától a hónap aktuális kül-, bel- vagy gazdaságpolitikai kérdéseiről beszélget az érintettek valamelyikével Dési János újságíró. A cím: VII. kerület, Garay utca 48. Az esélyegyenlőségről A szembetegek és látássérültek civil szervezeteinek II. országos találkozóját rendezik meg november 21-én, szombaton 10 órai kezdettel a budapesti Gyengénlátók Általános Iskolájában (XIV kerület, Miskolci út 77.). A találkozón legfőképpen az esélyegyenlőségi törvény várható hatásáról, a készülő végrehajtási rendeletekről folytatnak vitát. A rendezők az érintett sorstársakon kívül szívesen látnak mindenkit, aki a vakok és gyengénlátók szervezeteinek segíteni akar. Budaörsi séta A Budapesti Történeti Múzeum Baráti Köre és Tájak-Korok-Múzeumok Klubja november 21-én, szombaton budaörsi sétára várja az érdeklődőket. Találkozó 10 órakor a 40-es autóbusz Villányi úti végállomásánál. Pilinszky világa A Budapesti Városvédő Egyesület józsefvárosi helytörténeti csoportja vendégeként Pilinszky János költőről tart előadást Jeleníts István piarista tanár, a Pilinszky Társaság elnöke november 24- én, kedd délután 4 órakor a VIII. kerület, Gutenberg tér 3. szám alatti könyvtár olvasótermében. A Népszabadság Budapest mellékletének Civil Budapest rovatát a városért és lakóiért elkötelezetten cselekvő polgárok és közösségek fórumaként indítottuk útjára. Rovatunk örömmel közli a fővárosban működő civil szervezetek programjait, másutt is hasznosítható kezdeményezéseit. Közös munkánkhoz várjuk véleményüket, javaslataikat, ötleteiket, közérdekű közlendőiket Kirschner Péter (telefon/fax: 328- 8439). Híreiket a Népszabadság Budapest rovatához is eljuttathatják a 388-6038-as telefaxon. FIAT DUCATO 14 Furgon 2.8 TD Lökettérfogat (cm3) 2800 Teljesítmény (kw/LE) 90/122 Tengelytávolság (mm) 3200 Hasznos teher (kg) 1310 Rakodótér térfogata (m3)9 3 380 0O0 Ft-1 ÁFA FIAT DUCATO 10 Furgon 1.9 D 2 700 000 Ft + ÁFA MIÉRT NE KERESNE RAJTA? • Kedvező ÁFA-visszatérítés és előnyös finanszírozás • 30% kezdőrészlettel Ingyenes információs hívószámunk: 06-80-245-245 TOP BÖRÜL GARANCIAFINANSZÍROZÁS | FIAT HASZONGÉPJÁRMŰVEK: AZ ÖN ÜZLETTÁRSAI 13000